Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Katona István: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványai

hogy a diapozitívek e hangosított formája nem megoldás. Helyettük csak diapozitívek készítését javasolja, amik az oktatónak mindig rendelkezésére álljanak s amiket a szükséghez képest vehessen elő és fűzhessen hozzá magyarázatot. Katona István szerint is le kell szűkíteni a diafilmek témakörét. Schilling Ferenc szerint még sokat lehet javítani a diafilmeken, de jelen formájukban is alkalmasak az átfogó szemlélet kialakításának elősegítésére. A diafilmekből a tanulóifjúság részére nem szabad egyszerre egynél többet levetíteni, mint az itt történt, akkor máris kevesebb megemészteni való gondolat marad együtt. Első ízben akkor szabad csak vetíteni a diafilmet, ha a hallgatók az alapfogalmakat az elődásokon már megkapták, de le lehet vetíteni pl. a összefoglalás idején, az év végén is, s ekkor már lényegesen több fog megmaradni belőle a hallgatóságban. Ez nem mindenkinél lesz egyforma sok s ha csak töredéke is az egésznek, a film akkor is hasznos szolgálatot tesz. Király Béla visszatért arra, hogy aszerint, hogy a film milyek oktatási célt szolgál, még sok lehetőség van javítására, a témák fellazítására stb. Mint tehát várható volt, a vélemények nem voltak egyformák. Az egyes pedagógusok különböző metódusokat használnak, más a meglátásuk s ugyanazt az eszközt oktatási rendszerükben különbözőképpen használják fel. E tekintetben nagyon hasznos volt a diafilmbemutató nyomán keletkezett vita. Csak egyetlen felszólaló találta úgy, hogy a diafilmek oktatási feladatukat a jelen formájukban egyáltalán nem teljesíthetik. Többen viszont túlzsúfoltnak találták a szövegkönyveket s a mondanivalóból egy csokorba szedve kevesebbet szeretnének kapni. Voltak azonban olyanok is, akik jelen formájukban is megfelelőnek tartották őket, sőt olyanok is, akik kifejezetten lelkesedni tudtak értük, mint jó szemléltető eszközért. Számunkra tehát a tanulság: tovább menni a megkezdett úton és tovább kutatni a szakpedagógusok — most talán elsősorban a szakközépiskolai pedagógusok — tapasztalatát, véleményét. Ennek alapján' még jobban kell vigyáznunk feladatunk minél jobb végrehajtására. Ha ugyanis túl keveset adunk fajlagosan túl hosszú szöveggel, akkor a középiskolai tanuló, akit azonban semmi esetre sem szakad lebecsülnünk és akiről a jó szellemi felfogóképességet fel kell tételeznünk, könnyen unalmasnak találná. Akkor pedig hiába lehet a film szakszerű és szabatos, nem fog figyelni rá. A fiatalság szerti az újat s ha az itt kapott sok újból valami felkelti az érdeklődését, más pedig ismerőssé válik előtte: több hasznot jelent, mintha a filmre unalmában rá sem figyelne. Nagyon kell tehát ügyelni a helyes adagolásra. Ami most túl sok volt, abból kevesebbet kell adni, de ami jónak bizonyult, azt meg kell továbbra is tartani. A már elkészült filmeket pedig, ha a szükség úgy kívánja, előadás közben bárhol meg lehet állítani és a magyarázatot élőszóval tovább lehet folytatni. Az élőszó sokkal hosszabb időt megbír, mint a láthatatlan gép-előadó. Az élőszó sokkal kevésbé válik unalmassá. Ezért kell a magnó-előadásnak is minél jobban megközelíteni az előszó közvetlenségét. Ezért' nézzük el a szövegírók kisebb, de életszerű nyelvi pongyolaságait: így is jobb a szöveg, mintha túlságosan szabatos, már sokszor tudálékosnak ható fogalmazású lenne, ami az élettől nyilvánvalóan eltávolodott. Minderre a tanulságra szükségünk van. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a jövőben a szakközépiskolák részére e diafilmek tantervi kötelező vetítését írja elő. Szükségünk van tehát a további tapasztalatokra és véleménykre is és várjuk a most megkezdett vita folytatását az ezután elkészülő további diafilmjeinknek a Hidrológiai Társaságban majdan rendezendő következő bemutatója nyomán is. A viszontlátásra! Schilling Ferenc A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványai A Hidrológiai Tájékoztató 1961. márciusi számának 15—16. oldalán közölt felsoroláshoz hasonlóan, tájékoztatásul közzétesszük a VIMTI nyilvántartásában szereplő, 1961 után megjelent VITUKI kiadványok jegyzékét. (Szerk.) A) Magyarország Vízkészlete 1961 óta nem jelent meg B) Magyarország Hidrológiai Atlasza I. Sorozat: Folyóink vízgyűjtője 9. A Duna (1962) 10. A Dráva (1964) II. Sorozat. Hidrometeorológiai adatok 1961 óta nem jelent meg III. Sorozat. Vízjárási adatok 1961 óta nem jelent meg IV. Sorozat. Állóvizek 1. Magyarország állóvizeinek katasztere (1962) 2. Magyarország vizenyős területeinek katasztere (1965) C) Vízrajzi Atlasz 3. Rába 1962 4. Bodrog . 1962 5. Szamos 1964 D) Tanulmányok és Kutatási Eredmények 11. Pásztó P.: A Balaton vízminőségi vizsgálata (1963) 12. Pásztó P.: A Duna vízminősége (1963) 13. Major P.: Magyarország talajvízből öntözhető területei (1963) 14. Ábrahám E.: Az aerob iszapkezelés (1964) 15. Perényi K.: Esőztető öntözőberendezések tervezési segédlete (1964) 16. Károlyi Z.: Töltésezett folyóink helyesbített mértékadó árvízszintjei és a különböző gyakoriságú árvizek magasságai (1964) 17. Toókos I.: Tejüzemi szennyvizek tisztítása (1965) 18. Szesztay K.—Vancsó I.: Az országos párolgásmérő kádhálózat első eredményei (1965) 19. Major P.—Lackó Á.: Csőkutak szerkezete és telepítése (1965) E) Rendszeresen megjelenő időszaki kiadványok 1. Vízrajzi Évkönyv 1960 (1961) 1961 (1963) 1962 (1964) 1963 (1965) 1S64 (1966) 95