Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Szófogadó Pál: Bányavizek igénybevételének lehetőségei az ózdi medencében

A nyúlványnak a mellékelt földtani térképen adott lehatárolása hozzávetőleges, pontos határai még nem ismeretesek. A mélyfúrások tanúsága szerint a fedőhegységi oligocén, illetve a medenceüledékek közvetlenül triász korú alaphegységi képződményekre települnek. Az oligocén korú képződményeket márgás anyagos és homokköves kifej lődésű üledékek, a miocén korú medenceüledékeket pedig agyag, agyagmárga, homok, homokkő, konglomerátum, terresztrikus breccsa, riolittufa, kavics és a közbetelepült széntelepek képviselik. Ha az egyes képződményeket abból a szempontból vizsgáljuk, mennyiben tekinthetők azok víztartóknak, vagy vízvezetőknek, röviden foglalkozni kell a felsorolt képződményekből történő víznyerés lehetőségeivel. Az előzőekben már említett triászkorú mészkövek, melyeket a Csókvaomány környékén lemélyített szénkutatófúrásokban tártak fel, sehol sem kerülnek a felszínre. A feltárt kőzet repedezettségét, karsztosodási fokát nem ismerjük. Mélyben feltétlezhető a karsztvíz jelenléte, és összefüggése a bükki karsztvízzel. Ehhez bizonyítékot az alaphegységet harántoló mélyfúrásokból kaphatnánk, azonban ezek száma oly csekély, hogy pontos képet mészkövekben elhelyezkedő vizekről nem tudunk alkotni. Csókvaomány község É-i oldalán 1963-ban egy karsztvíz feltáró fúrást mélyítettek le a már említett triászkorú mészkőben remélt karsztvíz feltárására (1. ábra). A fúrást 401 m mélység elérésekor az oligocén korú, vízzáró, vízrekesztő hatású agyagos kőzetanyagú képződményben állították le. A triász mészkő feltételezhető sasbércszerűen kiemelt vonulási irányát a fúrások alapján a csatolt vázlatos földtani térképen rögzítjük. Fentieket összefoglalva, megállapítjuk, hogy karsztvíz feltárására a területen eddigi ismereteinek alapján nincs remény. A fentiekben ismertetett szénkutató fúrások minthogy elérték a triász mészkövet, ezt a lehetőséget is valószínűsítik. Az oligocén rétegösszlet homokos agyagmárga és agyagos homok képződményei gyakorlatilag vízmentesnek tekinthetők, vagy vízben igen szegények. Az oligocén rétegösszlet felső vízszegény szintjei adhatnak több-kevesebb vizet. Azonban az oligocén korú képződmények víznyerés szempontjából általában nagy reményeket nem keltenek. Mélységi réteg és bányavizek igénybevételének lehetőségei Az alábbiakban sorrendben tárgyaljuk azokat a területeket, ahol víznyerésre, illetve víznyerőberendezések elhelyezésére nyílik lehetőség. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy vízszerzésre alkalmas területeket a Királdi II. sz. fővetőtől K-re Csernely és Csókvaomány között, továbbá Csókvaomány É-i és Ny-i részén, az ományi akna és Omány között találunk. A Királdi II. sz. fővetőtől Ny-ra és D-re, kivéve az elhagyott bányavágatok öregségi vizeit, olyan mély rétegvíztartók nincsenek, melyek igénybevételével jelentősebb vízmennyiséghez juthatnánk. A Királdi I. sz. és II. sz. fővetők által magasan maradt, mintegy 1—1,5 km széles oligocén sasbérc a Bükk hegység felől a mélyben áramló vizek útjába áll, vízzáró gátat képez a víz Ny-i illetve Farkaslyuk—Somsály felé történő áramlásának. A magasra került oligocén sasbérc agyagot összetételű, a bennelevő vetők is agyagos kitöltésűek, így a vetők mentén sincs vízmozgás. Az oligocén sasbércek által körefogott miocén árok (melyre Farkaslyuk—Somsály települt) vízadó rétegei a bányászkodás során lecsapódtak, szárazakká váltak, mivel a fő utánpótlódási irányból (Bükk hegység felől) vizet nem kaptak. A Királdi II. sz. fővetőtől Ny-ra és D-re a már lefejtett területeken tehát víznyerésre nincs remény, kivételt képezhetnek esetleg az elhagyott tárók öregségi vizei. Ományi akna és környéke Csókvaomány község és az ományi akna környékének vízföldtani adottságaira a területen lemélyített szén- és vízkutatófúrások és a víztelenített ományi akna vízföldtani adatai nyújtanak tájékoztatást. A jelentősebb szénkutatófúrások közül felszínen kifolyó vizet adtak: Csó 29. sz. fúrás 177,83 m mélységben 18 l/p Csó 22. sz. fúrás 165,40 m mélységben 25 í/p Csó 13. sz. és Csó 17. sz. fúrások 6—8 l/p Csó 31. sz. fúrás 120 l/p A fúrások alapján megállapítható volt, hogy széntelepek közvetlen kísérőrétegeiben nagyobb feszített vízmennyiségre lehet számítani. Ez a feltevés sajnos, a szénmező feltárása érdekében tervezett Omány I. sz. akna mélyítése során be is igazolódott. Tekintettel arra, hogy a vízlecsapoló műveletekkel a bányában fakasztott víznek ivóvízként való felhasználására Farkaslyukon került először sor, szükségesnek tartjuk a kérdéssel behatóbban foglalkozni, mivel a Csernely aknában is hasonló körülményekkel és földtani viszonyokkal találkoztunk és így a Farkaslyukban alkalmazott víznyerési megoldást itt is lehet alkalmazni. De alkalmazni lehet az ország egyéb területein is, ott, ahol hasonló település található. Farkaslyuk bányüzem területén az I—II. telepek között elhelyezkedő homokrétegek csapolása több éve folyik. 1963. augusztus l-ig kb. 930 000 m

3 vizet emeltek ki. E nagymennyiségű víz hozamának állandósulása adta azt a gondolatot, hogy a súlyos vízgondokkal küzdő Farkaslyuki bányatalep vízellátását e csapolófúrások révén kitermelt víz megfogásával oldják meg. E gondolat megvalósítását az alábbi körülmény is elősegítette. A farkaslyuki szénmező közepébe a rekonstrukció keretén belül 2 db 300 fm mély függőakna lemélyítését tervezték és ugyancsak 1 függőaknát terveztek a Csernely község határában elterülő szénmező feltárására is. Az_ Omány I. és Csernely akna mélyítését 1954 év végén kezdték el. Az ományi I. akna mélyítésekor 1957. december 20án, a külszíntől 246 m mélységben 105 m Af-i szinten, az I. sz. telep feletti vízadó homokréteg közelében értek, innen 7,2 m-es előfúrással megütötték az I. sz. telep feletti vízdús homokréteget, ahol a víz nyomása olyan nagy volt, hogy a bebetonozott béléscsövet és az aknatalpon készített 50 cm vastag betondugót felszakította. Az akna továbbmélyítésének érdekében ezt a vízben dús homokréteget vízteleníteni kellett, ezért 3 évi kényszermélyítési szünet után a 115 mAf-i szinten víztelenítő vágatot építettek ki és a fúratokba Kassay— Halász féle szűrőt építettek (2. ábra). A fúrás által kialakított depresszió védelme alatt a 113,1 m Af-i szintről telepítették az 5-ös csapoló fúrást és a VI. sz. ellenőrző fúrólyukat. 1960. március 10-i csapolás a szűrőkön át már szabad kifolyással történt (2. ábra). A vízszint további süllyesztése érdekében a II—IV— V. sz. csapoló fúrásokba búvárszivattyúkat építettek be. Ezek üzembehelyezésével további vízszintsüllyesztést értek el. A" 115 m Af-i szinten mért kezdeti 4,5 atm. víznyomás olyan mértékben csökkent, hogy a nyugalmi vízszint 100 m Af-i szinten állt be, s a kiemelt vízmennyiség 360 l/p körül állandósult. Már további vízszintsüllyesztést nem tudtunk elérni az említett megoldással. A vízszint süllyesztését a 11-es ereszkéből az 55 m Af-i szinten a II. sz. telep fekvőjében kiépített víztelenítő körvágatból telepített főtecsapoló fúrásokkal folytatták. A körvágatból 5 db csapolófúrást fúrtak, az I—II. telep közötti vízdús homokrétegbe. A csapolókutak üzembehelyezésével a kiemelt vízmennyiség 440 1/p-re növekedett, ugyanakkor a nyugalmi vízszint 100 m Af-i szintről 95 m Af-i szintre süllyedt. A kiemelt vízmennyiség hasznosítása céljából a Gyürki táróban 1964 évben a vízvezetékhálózatot kiépítették, s így a Farkaslyuki bányatelep 500 m

3/nap jó minőségű vízhez jutott és a súlyos vízgondokkal küzdő bányaüzem vízellátása egyenlőre megoldást is nyert. Felvetődik a kérdés, hogy csapolófúrásokkal igénybevett vízadó rétegek biztosítani tudják-e ezt a vízmenynyiséget? Mindenekelőtt figyelemreméltó és igen ked73 i