Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Vadász Elemér: Vízföldtani adatok Szabó József működéséből

15. BENDEFY L.: Huszár Mátyás szegedi vízmércéje. HIDR. TAJ. 1967. április, Bpest. 16. FODOR F.: A magyarországi kéziratos vízrajzi térképek katalógusa 1867-ig I—

III., kt. = BPESTI MOSZ. EGYET. KÖZP. KTARA TUD. MOSZ. BIBLIOGRÁFIÁK 1, 3 és 5. sz. Bp. 1954/1956. = 1156, 1159, 1161, 1167—1172; 1176—1179 és 1183 sz. tételek. 17. FODOR F.: 14. a. id. m. 1156. és 1160. sz. tétel. 18. OL. — Ttár; S 11; 722 sz. 19. EPERJESSY K.: A bécsi Hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Szeged, 1929. — 1692. sz. tétel. 20. BENDEFY L.: Huszár Mátyás emléktáblája. = GEOD. ES KART. 16. évf. 390—392 1. Bp. 1964. = VÍZGAZDÁLKODÁS. 1964/6. sz. 192—193 1. Bp. = HIDR. TÁJÉKOZTATÓ, 1964. Bp. 21. OL — Orsz. Építési és Hajózási lg. Elenchus- és Indexkötetek, 1846. 22. MÜLLER: Nagynaptára az 1854. évre. Pesten — 261. 1. 23. NOVAK D.: Hajdan, közép- és újabbkori híresebb képírók, szobrászok és rézmetszők életrajza. Buda, 1835. 24. SCHEIBER MARIA: Nóvák Dániel 1798—1849. Bp. 1959. 25. OL — P 11. Balassa család iratai; fasc. 328, 1. csomó, No. 14. 26. U. ott, iasc. 329, 2. csomó No. 27. 27. U. ott; fasc. 332. 4. cs. 48. 1. LÄNYI nyugtája 10 p. mérő árpáról — fasc. 333, 6. cs. 146 és 198 1.: „L. S. uradalmi mérnök úrnak folyó évi deputátumára négy-négy öl nyersfa kiadható" — fasc. 335, 5. cs. 2. pénztárkönyv 98. 1. — fasc. 337, 22. boríték, 15 1. „LÁNYI úrnak fizetésébe 2 öl fa kiadva" — fasc. 338, 13. cs. 2. cs. 10 1. „LÁNYI úrnak fizetésébe kiadatott fél öl fa" — stb. 28. U. ott; fasc. 337, 21. csomó No. 31. 29. U. ott; fasc. 337. 12. csomó 7. boríték No. 21. 30. U. ott; fasc. 338, 2. csomó No. 10. 31. U. ott; fasc. 338. 338. 28. csomó No. 1. 32. U. ott; fasc. 339. 19. boríték No. 17. 33. U. ott; fasc. 339. 10. boríték No. 17. 34. OL—Térk. 157/3—6, és 430/1—2. Vízföldtani adatok Szabó József működéséből Szabó József sokirányú szakmai és egyéb tevékenysége Koch Antal gondos összeállítású bibliográfiája szerinti áttekintésben, magában véve hatalmas tudománytörténeti anyag (15). Rendszeresen vezetett hazai és külföldi észleléseit, tapasztalatait mindenkor kidolgozta és tovább is adta. Mindent közölt előadásban, nyomtatásban is; félévszázadot meghaladó, néha már évszázados közleményei tudománytörténeti értékek. Szabó József a magyar földtan örökértékű professzora volt. Legnagyobbrészt már hozzáférhetetlen, tehát feledésbe menő alapvető megfigyelési tényei mai összesítő munkákban többnyire figyelmen kívül maradnak. Mellőzésük hibákra, téves újrafelfedezésre vezethet, korszerűbb ismertetés esetén is hiányérzetet kelt. Szabó József szaktudományos működése az ásvány-, kőzettanon kívül kiterjed a legtágabb értelemben vett földtan egészére, amit a magyar földtani elismerés, a reá vonatkozó méltatások sokasága és folytonossága bizonyít. A hátrahagyott jegyzetek, naplók, levelezések kimeríthetetlen anyagából sajtó alá kerülő összefoglaló tanulmányban törekedtünk képet adni Szabó József utolérhetetlen munkásságáról. Személyiségének és kora társadalmának viszonylatában adunk egyéni képet, az ő egyedüli különállóságának megközelítésével (16). A tárgykör sokoldalúsága miatt nem foglalkozhattunk mindenre kiterjedő, egyenlő részletességgel. Maradtak egyes részletek, amelyek külön említésre érdemesek. Szabó József irodalmi tevékenysége 1846-ban Selmecbányái hallgató korában indult, bányászati vonatkozással, az Orvos-természetvizsgálók 1845-ben Pécsett tartott vándorgyűlésén (Munkálatok, 1846), majd folytatódott az 1848-ban hivatalos használatra kiadott Bányaműszótárral, melyben a magyar szaknyelvben úttörő példaadással, élete végéig tartó érdemlegesen fejlesztett magyarítással, magyaros írásmódot vezetett be. Földtani szakmai munkái budapesti változatos tanári működésének kezdetével, Buda és Pest földtanával Indultak (1858), s mindvégig a saját megfigyeléseire támaszkodó tapasztalatoknak az oktatásban, ismeretterjesztésben, tankönyvben váló továbbadásán túlmenően, az elmélet és gyakorlati hasznosítás tudatos tervszerűségével és rendszeres kivitelével történtek. Tanulmányainak, vizsgálatainak ez az ésszerű, módszeres és rendszeres kivitele, eléri a mai tudományos munkaszervezés színvonalát, azzal a különbséggel, hogy a tudományok mai szétkülönültségében szükségszerű munkaközösség helyett sokáig egymagában végezte a kutatóvizsgálatok többségét. Nem öncélúan, hanem kezdettől fogva oktató-nevelő munkával, iskola-munkatársak képzésével és hasonló munkára serkentő életreszóló irányítással. Ezt jellemzi az a korántsem véletlen tény, hogy a szaktárgyi irodalmi tevékenység első éve (1855) az ásványtani jegyzet, majd tankönyv kiadásával (1857, 1861) indul, illetve folytatódik. A sokirányú tevékenység általában 1856 óta, minden irányban folyamatos. A geológia korszerű, színvonalas tankönyve, csak 25 év tapasztalatai nyomán jelent meg (1883) (17). Az alábbi irodalmi fölsorolás-rész csaknem kizárólag Budapest környékére, illetve Budapest vízellátási viszonyaira vonatkozó adatokat tartalmaz. Kétségtelen, hogy vízföldtani tevékenységének központi kérdésterülete ez, aminek eredményei kisebb-nagyobb jelentések, szakértői vélemények, nyilvánosságra nem kerültek, jegyzeteiben sincsenek említve. Jegyzeteiből kitűnik azonban, hogy az ország területén végzett megfigyelései, vizsgálatai, kirándulásai során mindenütt figyelembe vette a vízkérdéseket és sok helyen kizárólagos helyi megoldások szakértői teendőiből is mindig általános érvényű természeti jelenségek oknyomozását szűrte le. Észlelései kiterjednek a rétegvíz, talajvíz, 13