Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Erdélyi Mihály: Észak-Bácska vízföldtana

ként jelentkezik (3. ábra). Vizeit a Körös folyó vezeti le DK-re a Tiszába. A Körösnek a régi feljegyzések szerint (a vízrendezések előtt) majdnem egész éven át annyi vize volt, hogy sok malmot hajtott. A szerkezeti sávokban lévő sok mocsár, tó, vizes lapos (részben egykori Duna-medrek) ugyanis természetes tározóként viselkedett. Felszínalatti adatok és értékelésük 1. A Dél-Dunántúl hegyvidékei (Mecsek, Villányihegység, Béli-hegység) északkeletre forduló csapásában a Duna-völgyben is megvannak azok a paleozóos és mezozóos képződmények, melyeket a hegységekből ismerünk. 2. ábra. Földtani szelvények (A—H) Ez a fontos szerkezeti irány a felszínen nemcsak a vízhálózatban, hanem másban is jelentkezik. Tőle nyugatra viszonylag hirtelen emelkedik ki a magas homokfelszín — követve a mélyszerkezetet (3. ábra). Csak ettől a vonaltól Ny-ra van valódi lösz a Duna— Tisza közén (4, 5, 6, 10), ami talajtanilag is igen határozottan jelentkezik, mint fontos gazdasági tényező. A bácskai felszínen keleten (jugoszláv területen) a tiszai völgysíktól csak helyenként válik el jobban (1. ábra.) Ennek oka az, hogy DK-re lejtő felszín egyre kisebb lejtőszöggel megy át a Tiszavölgybe. Bátán, a dunai ártér szegélyén — és a mohács-szigeti Vár-pusztán a középsőtriász mészkő a felszínen van. Másutt fúrások érték el (4. ábra). A mecseki alsójurát Tolnán érték el a fúrások. A mórágyi gránithegység csapásában pedig több fúrás ért a Duna-völgyben gránitot (4. ábra). 2. A Bácskában az északi magas homokterületen kiemelt helyzetben van az alaphegység (2. ábra) — a Villányi hegység csapásának folytatásában —, ahogy azt a szénhidrogén kutatás felderítette (1, 2). A Beremendi-rög és a Béli-hegység északi szegélyén 6* 83 85