Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Almássy Bálint-Dr. Scheuer Gyula: A Kács-sályi források vízföldtani viszonyai

II. Vízföldtani vizsgálatok ismertetése 1. Fúrási munkálatok és azok eredményei Feladatunknak megfelelően a sályi forrásnál 2 db, a kácsi forrásoknál pedig a terület bonyolultabb földtani felépítése miatt 5 db kutató fúrást mélyítettünk le. Továbbá a fúrások feletti hegységrészen helyszíni bejárás során végzett megfigyelésekkel egészítettük ki a területre vonatkozó ismereteinket. A Sályi forrás (Vízfőforrás) a Határréti őrházhoz vezető út mellett, a Latorúti telepéstől ÉNy-ra kb. 1 km távolságban a felsőeocén mészkősziklafal mentén kb. 40 m hosszúságban tör a felszínre, részben mészkőtörmelékből, részben pedig közvetlenül a karsztos járatokból. A forrás feltörések K-i oldalán már a vízvezető mészkő hiányzik és homokos agyag, homokkő képződmények alkotják a völgyoldalt (I. ábra). hasonló kifejlődésben harántolta a mészkövet 17 m-es talpmélységig. A forrás vizének hőmérséklete 1963—64-ben végzett méréseink szerint 15 C°. Különböző időben és hozamoknál történt hőmérséklet-mérések lényeges eltérést nem mutattak ki. A fúrásokban mért talphőmérsékletek is ezzel megegyező értéket szolgáltattak. A feltáró fúrások eredményei és a környéken végzett megfigyelések alapján megállapítható, hogy a forrás ÉNy—DK-i irányú vetődés mentén tör fel és e mentén érintkezik a felsőeocén mészkő az oligocén képződményekkel (2. ábra). A felsőeocén mészkő nagymértékben karsztosodott, számos barlangjárat, üreg található a környéken. A forrás jelenlegi helyének kialakulásában jelentős szerepe van még a vízzáró képződmények elterjedésének és a víztartó kőzetek letakartságának, illetve a lePatakfíorcta/ek ho/océn lösz, agyag, , mésztufa P^sztocen Je tm a g yara'z a t tiészkö/km fíiotit, riotittufa, j homok, agyag I I triász otigocen tiészkö eocén kovapa/a Homokkő, kavics, agyag ' ^ tCacsi-Sa/yi főforrás f Ka'esi tükör forrás J Törések* 1. ábra. Kács—Sály környékének vázlatos földtani térképe Az 1. sz. próbafúrásunkat a forrás É-i végénél a fő vízfeltörés helyén telepítettük. A fúrás 4,80 m-ig törmelékes mészkövet harántolt, majd ez alatt a talpig — 25 m-ig — tömött, repedésmentes, felsőeocén, lithothamniumos mészkő jelentkezett a felszíni mészkő-előfordulásnak megfelelően. A 2. sz. fúrásunkat a forrás feltörések D-i végénél az 1. sz. fúrástól kb. 50 m távolságban D-re tűztük ki. E területrészen már a meredek mészkőfal lealacsonyodik és a völgytalppal közel azonos magasságban van a felszínen. A fúrás az előzőhöz fedés hiányának is, mert a forrás egy aránylag kisebb elterjedésű elszigetelt helyzetben lévő felsőeocén mészkőrög legmélyebb pontján lép a felszínre. E mészkőrögöt K-i irányban igen élesen az említett ÉNy—DK-i irányú vetődés zárja le, amely a forrástól É-ra és D-re tovább nyomozható. A kácsi források, a Kács község É-i végénél, a Lenin Kohászati Művek üdülőjének területén, meredek domboldalakkal határolt völgyfőben több helyen kezdetlegesen foglalt medencékben törnek fel. A források 73