Hidrológiai tájékoztató, 1967
1. szám, május - Gulyás István: Mélységi vizek nyomásállapota a kaposvári vízfeltáró fúrások tükrében
A jelkulcs alapján a számunkra fontos adatok: dolomitból, vető mentén feltörő fedett karsztvíz (I), állandó, 4,10 2 l/p vízhozammal, megbízhatósága: kitűnő (III), 49 C°, állandó hőmérsékletű, radioaktivitása nincs (IV), nem gázos, keménysége nagyobb 30 nkf-nál, és a termáliskénes gyógyvizek csoportjába tartozik. A kút kezdeti vízhozama nem áll rendelkezésünkre, de az utóbbi tíz év méréseiből is igen nagyarányú csökkenés figyelhető meg: 1954 583 l/p 1963 310 l/p 1955 450 l/p 1965 280 l/p A nyugalmi szint a Kórház által 1965. júniustól decemberig végzett mérések szerint 106,80 m A. f. (okt. 28.) és 107,48 m A. f. (aug. 5.) között ingadozik; a víz hőmérsékletét 48 C° körüli értékeken találták. 1950— 54. évi mérések alapján a víz kőszénegyenértéke 10 C°tól számítva 6000 kalóriás szénre vonatkoztatva 358 vagon/év, ez kb. évi 1 430 000 forintnak felel meg. Á nagy természeti kincset képviselő hévizű artézi kutat nemhogy létesítési céljának megfelelően, gyógyászatilag, de energetikailag sem használják fel kellő mértékben. Télen —5 C° hőmérsékletig a kórház fűtésére szolgál, hidegebb időben vízvezetékről táplált gőzfűtésre kapcsolnak át. Nyáron a kertben lévő strandmedence részbeni megtöltésére 40—50 m 3-t (3 órai vízhozam hetente egyszer-kétszer) használják fel. Így az értékes gyógyvíz legnagyobbrészt kihasználatlanul folyik el. összefoglalás Jelen vizsgálatunk célja az egykori Erzsébet sósfürdő, jelenleg Tétényi úti Kórház területén meglévő keserűvizes kutak adatainak felmérése volt. Ezen munkával is fel kívántuk hívni a figyelmet a nagyrészt már feledésbe ment keserűvizes telepre. Vizsgálatainkkal rámutattunk arra, hogy a keserűvíz újrafelhasználásának vízföldtani adottságai a területen megvannak, rendelkezésre áll egy hévízkút értékes gyógyvize, sőt kész modern kórházépület is. Ez szükségessé tenné e helyen ismét megindítani a balneoterápiai kezeléseket. A környéken azonban nagy lakótelep épül és ennek földmunkái és csatornázása előre nem látható mértékben megváltoztathatják a talajvíz vízföldtani viszonyait (vízszínmagasság, áramlási sebesség és irány stb.). így, ha a területnek a városfejlesztési program más szerepet is szán, és a fürdő rekonstrukciója — bármennyire kívánatos —, mégsem lenne gazdaságos, ez esetben is hasznosnak tartanánk legalább egy sóskút műszaki műemlékjellegű kút helyreállítását és üzemeltetését, hogy ez emlékeztessen a terület nagy balneológiai jelentőségére. Fel szeretnénk hívni azonban a figyelmet az örsödi és őrmezői keserűvizes telepek védelmére, hogy ne jussanak az Erzsébet sósfürdő szomorú sorsára. Ezt sürgetik egyre inkább Budapest fürdőváros növekvő idegenforgalmi követelményei is. Kívánjuk, hogy tanulmányunkban foglalt ezen részleteredmények vigyék előbbre e célok mielőbbi megvalósítását, melyek érdekében az építkezés folyamán kibővített programmal folytatjuk megfigyeléseinket. IRODALOM SCHULHOF ö. szerk.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, Bp. 1957. SZÉKY P.: Adatok az Erzsébet sósfürdő hidrogeológiájához. Hidrológiai Közlöny 20. 1941. 330—337. VENDL A.: Budapesti keserűvizes telepek hidrogeológiája. Bp-i Közp. Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság, Bp. 1948. VENDL A.: A talajvíz szulfát-ionjának csökkenése. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. április 7—8. Mélységi vizek nyomásállapota a kaposvári vízfeltáró fúrások tükrében GULYÁS ISTVÄN OVF. Vízkutató és Fúró Vállalat, Kaposvári Üzemvezetőség 1962-ben jelent meg nyomtatásban dr. Schmidt Eligius Róbert és munkatársai által szerkesztett Magyarország vízföldtani atlasza, valamint az atlaszt kiegészítő „Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához" c. tanulmány (1). E nagyjelentőségű és alapvető munka óriási segítséget nyújt konkrét vízgazdálkodási és elméleti kérdések megoldásához egyaránt. A mélységi víztárolók nyomásviszonyaival, a víztartók vizének utánpótlódási kérdéseivel, különösen a fentemlítfett munkák közrebocsátása óta, de azt megelőzően is, egyre több kutató foglalkozik (3, 4, 9). A különböző szerzők tollából megjelent tanulmányok azt tükrözik, hogy mind a részlet, mind az alapvető kérdéseket illetően különbözők a vélemények. A mélységi víztartók nyomás és áramlási viszonyai jól szemléltethetők az Almásy E. (4) által bevezetett ábrázolási módszerrel. A módszert, ismertetése óta kutatásainál több szerző is alkalmazta, elsősorban az Alfölddel foglalkozó tanulmányában. Dolgozatom célja dunántúli (Kaposvár) viszonylatban alkalmazni az Almásy E. által bevezetett módszert, — segítségével tisztázni a mélységi víztartók nyomás és áramlási viszonyait a rendelkezésre álló vízfeltáró fúrások alapján. Szeretném hangsúlyozni, hogy dolgozatom megírásánál dr. Erdélyi M. „Külső-Somogy vízföldtana" c. tanulmánya (6) ugyancsak nagy segítséget nyújtott. A nyomás és áramlási viszonyok tisztázásához mintegy ötven artézi kút adataira támaszkodtam, melyek felhasznált adatait az 1. táblázat tartalmazza. Nyomásviszonyok A víztároló rétegek nyomásállapotának tisztázására nyomásgörbéket szerkesztettem. A grafikonok vízszintes tengelyén a víztároló szint rétegvíznyomásának Adria feletti értékét, a függőlegesen pedig a vízvezető réteg mélységbeni elhelyezkedését tüntettem fel. A nyomásgörbéken más szerzőkhöz hasonlóan az átlagos terepszintet is feltüntettem. A Toponári Vízmű I, II, VII, VIII, a Hűtőházi Vízmű III, IV, V, VI, és az AKÖV telep 1. sz., valamint 2. sz. kútjainál több vízadó réteget csapoltak meg, ezért ezeknél a kutaknál a vízvezető rétegek mélységbeni elhelyezkedését illetően átlagmélységet tüntettem fel. A kútfúrások főbb adatait tartalmazó táblázatban átlagos mélységet jelölő számjegyeket *-gal jelöltem. Ha a görbék szerkesztéséhez használt adatok erősen szórtak, vagy elégtelennek bizonyultak, — akkor közéjük szaggatott vonallal rajzoltam meg a kiegyenlítő egyenest (3, 4, 5 ábra). Az ábrákon, ha a nyomás a mélységgel nem hidrosztatikusán változik, — hanem attól pozitív irányban eltér, jobbra, — ellenkező esetben balra (negatív nyo62