Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Nyerges Lajos: A Nyirád-Izamajor II. koncentráció vízföldtani helyzete

dolomit kiemelkedést létrehozó fővetőrendszer (ÉK— DNy-i csapással), valamint az ezek között összeköttetést létesítő ÉNy—DK-i csapású két másik vetőrendszer (3. ábra). A fővetőrendszerek között számos kisebb-nagyobb „elővető", kísérő törés, harántvető és másodrangú vető alakult ki. A vetők túlnyomórészt tértágulásos jellegűek, elvetési magasságuk 1—50 m között változik, keletkezésük a „pireneusi" orogén fázissal kapcsolatos, de valószínűsíthető a bauxitnál idősebb vetők jelenléte is. A pireneusinál fiatalabb „attikai" orogén fázis során egyes vetők megújultak, a töredezettségi fok nőtt. Je./, -60üo/omif sr/nfyona/ ("> A.fi ? gy a ra za/ •-... Oo/omit a fe/sz/nen •V.tó 3. ábra. Az Iza II. terület dolomitfekü térképe A tektonikai mozgások következtében kialakult árkos, rögös forma, a feszültségfeloldódások során létrejövő, néha igen széles repedékes zónák lehetővé tették a nagymérvű, gyors karsztosodást, tág teret adva az oldási, mállási, mechanikai — koptatási folyamatoknak. Mindezek összhatásához kapcsolódott még az agyagos üledékek és az oldatból kiváló kalcit repedéseltömő, illetve összecementáló hatása. Ezekből következik, hogy a víz mozgását, tárolását meghatározó dolomitszerkezet igen bonyolult és a hely függvényében erősen változó. Ennek felderítésére rendelkezésünkre állanak: — általános ismeretek — a szomszédos területek bányái dolomitban kihajtott vágataiban történő felvételek — a terület fúrásainak magminta anyaga — kémiai elemzések — egyéb speciális vizsgálatok (lásd 3.1. fejezet). Ezek alapján, eltekintve a környező dolomitfelszíntől, a területre általánosan érvényesek az alábbi megállapítások. A dolomit felszíne karsztos, egyenetlen, helyenként 3—4 m-es börcök és ugyanilyen mélyedések találhatók. Ott, ahol a dolomitfelszínre bauxit települ, ellentétben a halimbai területtel, a bauxit csak igen kis mértékben tölti ki a felszínközeli hézagokat. A dolomit közvetlen felszíne mállott, ez azonban — egyes foltok kivételével, ahol 2—6 m-es övben észlelhető —, csak egy vékony rétegre terjed ki. Általában érvényes a kataklázos szerkezet, egyes helyeken breccsás jelleggel. A felszíntől lefelé haladva, a karsztos hézagosság helyett dominálóvá lesz a repedékes eredetű hézagosság. A dolomitban mélyült aknák, vágatok, ereszkék stb. tanulsága szerint a repedékesség — kezdve a vetők mentén kialakult törmelékkel csak részben kitöltött, nagy repedésektől, a viszonylag tömör, de valójában szabadszemmel alig látható repedésekkel átszőtt dolomitig — a mélység felé haladva alig változik. (Természetesen az ez ideig feltárt mélységhatárig.) A repedésmentes tömör tömbök csak kis kiterjedésűek. 2.3 Bauxittelepülés, főkarsztvízszint A dolomit karsztos tektonikus mélyedéseiben lencsés kifejlődésben települ a bauxit. Területünkön egymással több esetben is érintkezve, átlag 4—6 m, maximum 17,5 m vastagságú, több bauxitlencsét különböztetünk meg. A bauxitlencsék a főkarsztvízszín nyugalmi szintje alatt települnek. A főkarsztvíz szabadtükrű, tekintve, hogy a dolomit fölötti mészkő és egyéb vízvezető rétegek közvetlen érintkeznek a fő víztárolóval. A főkarsztvíz nyugalmi szintje (a 4. ábrán látható) területünkön 158 m és 174 m abszolút magasság között változik (1966. I. 1-i adat). Ezt az értéket az ábrán bejelölt állandósított vízszín megfigyelő fúrásokból állapítjuk meg. Természetes karsztvízmegcsapolási hely a környéken nincs. A szomszédos Iza-I. területen két helyen a vízaknából Q = 32 m

3/p és a szállítóaknából Q = 52 m

3/p-es hozammal (1966. I. 1-i adat) történik vízemelés. Je/magyarázat A fokarszfvízrendszer Állandósított y/rtrín meg/ izohi/uzái ím A.f) a f/gye/óht/y a/att a//o akna ^ Oo/omi/ a fe/sz/nen ^^ A/agyoób veto ® (A) Sze/renyira'nl/ 4. ábra. Az Iza II. terület karsztvízszintvonalas térképe. A főkarsztvíz áramlási iránya Ny—DNy. Utánpótlódás a szomszédos, nagykiterjedésű dolomitfelszín felől, valamint a helyi csapadékból történik, aminek nagy része a felszíni kőzetek zömének jó áteresztőképessége folytán beszivárog (16 évi adatból az évi átlagcsapadék 691 mm). 52