Hidrológiai tájékoztató, 1967
1. szám, május - Dr. Lászlóffy Woldemár: A földrajzi szemlélet a műszaki hidrológiában
A vízfolyások vízhozama a forrástól a torkolat felé haladva általában növekszik ugyan, de fajlagos értéke — az útközben bekövetkező párolgási és szivárgási veszteségek miatt, tehát az idő-tényező hatására — általában csökken. Ugyanez vonatkozik a lefolyási magasságra is. Ennek ellenére készítünk olyan térképeket [1,5], amelyek izometrikus vonalakkal szemléltetik a fajlagos lefolyás vagy a lefolyási magasság sokévi átlagának alakulását valamely nagyobb területen, mert nagy segítséget nyújtanak a tervezőmérnöknek a vízrajzilag nem tanulmányozott vízfolyások vízszállításának becslésében. Csupán meg kell jegyeznünk, hogy mekkora vízgyűjtőterületek lefolyási viszonyai szolgáltak a szerkesztés alapjául, vagyis mekkora vízgyűjtőkre érvényes a térkép. A kisvízhozamok fajlagos értékére is szerkeszthetők ilyen térképek, kivéve a karsztvidékeket, ahol a kisvízfolyásokat tápláló karsztforrások vízbőségét a felszíntől eltérő, ismeretlen nagyságú vízgyűjtőterületük szabja meg [2], A hasonlóság elve jut kifejezésre a hidrológiai számításokhoz használatos képletekben is, amelyeknek állandóit ugyancsak szokás térképen_ábrázolni. így pl. a leggyakrabban használt Q = B Y F árvízi képletét, ahol Q a 3% ismétlődési gyakorisággal (vagyis átlag 33 évenként) várható árvízhozam, F a vízgyűjtő kiterjedése km 2-ben és B tapasztalati állandó. Ennek az állandónak nagyságát, amely a vízgyűjtőterület magassági fekvésének, lejtésviszonyainak, kitettségének stb. függvénye, a Csermák Béla által a hidrológiai hasonlóság szem előtt tartásával szerkesztett térképről izometrikus vonalai alapján, interpolálással olvashatjuk le [3], Az ország síksági területéről természetesen hiányoznak az izometrikus vonalak, mert ott a lefolyás a mikrodomborzatnak, a vízlevezetésre szolgáló mederhálózat sűrűségének, a mederszelvények nagyságának és a retenciót befolyásoló egyéb, a térképről nem leolvasható tényezőknek a függvénye. Az árvízhozamnak a vízhozam sokévi átlagához való viszonya ugyancsak függvénye a vízgyűjtőterület kiterjedésének. A mérési adatok alapján valamely földrajzi tájra levezetett összefüggés jó szolgálatokat tesz az árvízhozamok becslésében. Hasznos segédeszközhöz jutunk a vízhozam sokévi átlagának és a kis vízhozamnak a hányadosát [1,5] a vízgyűjtőterület nagyságának függvényében feltüntető ábra szerkesztésével [4], Mindkét esetben görbeseregről lesz szó, mert a domborzati, földtani stb. viszonyokat is figyelembe kell — legalább qualitative — venni. Az így kapott viszonyszámok segítségével a fajlagos lefolyás sokévi átlagából kiindulva megszerkeszthetjük a vízfolyások hidrológiai hossz-szelvényét [1,5], amelyről bármely szelvényre vonatkozóan leolvasható a középvízhozam, a max. árvíz és a min. kisvíz. Ha legalább egyetlen szelvényre vonatkozóan mérésekből ismeretes a közép vízhozam, a hossz-szelvény alapján becsült értékek jól megközelítik a valóságot. A hosszszelvényben minden mellékvízfolyás beömlése helyén lépcső mutatkozik. Nagyságát és értelmét a beömlő vízfolyás vízgyűjtőterületének viszonylagos nagysága és domborzati viszonyai alapján, tehát a topográfiai térkép szem előtt tartásával, becsülni tudjuk. A hidrológiai hossz-szelvényről leolvasott értékek — éppen az egyes szelvények vízjárásának hidrológiai hasonlósága folytán — sokkalta megbízhatóbbak, mint az egyetlen szelvényre vonatkozóan végzett számítás eredménye. A hasonlóság elve értékes segédeszköz a hidrológus kezében. Bizonyos övezeteken belül, amelyeket a földrajzi fekvés és az éghajlat nagyjából meghatároz, általánosságban elfogadható, de ha egyes vízgyűjtőkre vagy vízfolyásokra alkalmazzuk, mérlegelnünk kell 1. táblázat. A domborzati, földtani és biológiai tényezők hatása a lefolyásra Növekszik Csökken A fajlagos lefolyás sokévi átlaga sokévi átlaga az éghajlati tényezők alapján meghatározott értékhez képest ha a vízgyűjtő terület lejtői meredekek enyhék alakja kerekded v. legyezőszerű hosszan elnyúló tájékozása északi déli—délnyugati ha a lejtők és a meder esése nagy csekély ha a vízhálózat sűrű ritka ha a felszín sima vízzáró csupasz sekély termőrétegűcsekély vízkapacitású a lejtők irányában művelt hullámos, teknőkkel teli vizet áteresztő benőtt, erdős mélyen megművelt sok vizet vesz fel a szintvonalak irányában művelt ha a meder mélyen beágyazott szűk völgyben v. töltések között halad frissen kiásott, burkolt nem beágyazott, gyakran kiöntő széles hullámtérrel kísért elfajult, benőtt ha a növénytakaró gyér szárazságtűrő sekély gyökérzetű dús vízigényes mély gyökérzetű ha a talajvízszín mélyen van magas 34
