Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. László Ferenc: A vízgazdálkodás szervezeti és igazgatási kérdései

kenységének ellátása során a területileg illetékes vízügyi igazgatósággal együttműködve jár el. Feltétlenül indokolt az az igény, hogy a vízgazdálkodást érintő helyi fejlesztési célkitűzéseket és tervjavaslatokat, a területi vízgazdálkodás összhangjának biztosítása érdekében, az illetékes szervek egymással rendszeresen egyeztessék. Ennek az elvnek az érvényesítése rendkívül fontos, mivel csak akkor lehet biztosítani egy-egy területen a vízgazdálkodás töretlen és komplex fejlődését, ha a különböző forrásokból ilyen célra rendelkezésre álló összegek tervszerűen, koordináltan kerülnek felhasználásra. Figyelembe véve a tanácsokra háruló vízgazdálkodási feladatok sokrétűségét, elengedhetetlenül szükséges, hogy a szakapparátus ilyen irányú tevékenységét társadalmi úton is elősegítsük. Erre való tekintettel a Vízügyi Törvény kimondta, hogy a tanácsok a helyi vízgazdálkodási feladataik és a dolgozók kezdeményezésének előmozdítása céljából Vízgazdálkodási Állandó Bizottságot alakíthatnak. Az alulról jövő kezdeményezésre egyelőre Fejér, Vas, és Szolnok megyében jött létre Vízgazdálkodási Állandó Bizottság, majd az itt szerzett tapasztalatok alapján később remélhetőleg a többi megyében is létrehívják. A vízgazdálkodási Állandó Bizottságok munkája elé nagy várakozással tekintünk és bízunk abban, hogy tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárulnak a tanácsokra háruló vízügyi feladatok még eredményesebb ellátásához. Vízgazdálkodási társulatok A Vízgazdálkodási társulatoknak 1958 óta egyre fontosabb szerepük van a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátásában. A vízügyi szervezet szakirányítása és felügyelete alatt álló, az érdekelt állampolgárok és jogi személyek kezdeményezésére alakult társulatok eddig a helyi erők önkéntes összefogásával számos helyi vízgazdálkodási feladatot oldottak meg és a jövőben egyre növekvőbb méretű és jelentőségű munkát végeznek. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a társulatok fejlődése nagymértékben meggyorsult. 1965ben a társulatok tevékenységének volumene már 637 millió volt, melyből a saját erő 74%-ot, az állami támogatások összege pedig 26%-ot tett ki. A társulati mozgalomnak az elmúlt években végbement nagyarányú kibontakozásával természetszerűen megnövekedtek a társulatok belső szervezeti viszonyait érintő, valamint a más szervekkel való kapcsolatukban megoldásra váró kérdések. Ezért mindjobban előtérbe került a társulatok tevékenységének és szervezeti kérdéseinek újabb jogi szabályozással való szükségessége. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény kijelölte a társulatok helyét az egységes vízügyi igazgatás körén belül és már kialakult elvek és gyakorlati tapasztalatok alapján rendezte a vízügyi szervekhez való viszonyukat. Az új jogszabályok az eddigieknél részletesebben és pontosabban határozzák meg a társulatok feladatait és fajait, a társulati érdekeltséget, a társulati vagyon és vagyonkezelés alapelveit, a társulat megalakulásának, működésének és megszűnésének szervezeti kérdéseit, a társulat felügyeletének és szakfelügyeletének ellátását. Lehetőséget biztosítanak továbbá a társulati feladatok közös ellátására is. Társulatok közötti közös tevékenységi körben megoldhatók pl. a műszaki ellenőrzés, a tervezés, gépesítés stb. kérdései. Létrehozhatók a jogszabály alapján a társulatok közös tanácskozó és javaslattevő szervei: a társulati választmányok, melyek, javaslataikkal, állásfoglalásaikkal segítik a továbbiakban a társulatok munkájánk javítását. Az ár- és belvízvédekezés szervezeti és igazgatási kérdései Az eredményes ár- és belvízvédekezés egyik rendkívül fontos előfeltétele, hogy az ahhoz igénybevett anyagi, technikai eszközök, valamint munkaerő mozgatása tervszerűen és nagyfokú szervezettséggel történjék. Természetesen ugyanez vonatkozik az ár- és belvízveszélynek kitett népgazdasági értékek mentésére, az érintett területek kiürítésére. Ebből az alapelvből kiindulva feltétlenül szükséges, hogy a védművek fejlesztésével párhuzamosan fejlődjék az ár- és belvízvédekezés szervezete is. A céltudatos, következetes munka eredményeként az elmúlt években ezen a téren is jelentős előrehaladás történt és így már az 1963-as, de különösen az 1965. évi nagyarányú árvédekezésre, valamint az idei ár- és belvízvédekezésre való felkészülésnek lényegesen kedvezőbbek voltak a feltételei, mint korábban. Az 1954. évi szigetközi árvízkatasztrófa és az 1956-os dunai jeges árvíz tapasztalataiból kiindulva az elmúlt években szervezeti és igazgatási vonatkozásban is számos olyan intézkedés történt, amelyek hozzájárultak a védekezési szervezet ütőképességének fokozásához. Nagy előrehaladást jelentett ezen a téren is az új Vízügyi Törvény, amely a vízgazdálkodással összefüggő más kérdésekhez hasonlóan egységes keretbe foglalta a vizek kártételei elleni védekezést. A Törvény és annak végrehajtási utasítása világosan meghatározza az ár- és belvízvédekezéssel kapcsolatos feladatokat, valamint azok eredményes végrehajtásának nélkülözhetetlen előfeltételét jelentő szervezeti és igazgatási kérdéseket. Ez rendkívül fontos, mivel ennek hiányában a védekezés idején a különböző szinteken kiadott intézkedések végrehajtása terén bonyodalom és beláthatatlan következményekkel járó késedelem álhat elő. Az árvíz és belvízvédekezés országos irányítása a) a rendkívüli árvíz védekezési, illetőleg belvízvédekezési készültség beálltáig az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője; b) a rendkívüli árvízvédekezési, illetőleg belvízvédekezési készültség tartama alatt a kormánybiztos; c) különösen nagy veszély esetén a kormánybizottság hatáskörébe tartozik. Az árvíz- és belvízvédekezés, valamint a helyi vízkárelhárítás tanácsi államigazgatási teendőinek ellátása a területileg illetékes községi (városi, megyei jogú városi, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának, illetőleg a végrehajtó bizottság illetékes szakigazgatási szervének a feladata. Az árvíz- és belvízvédekezés műszaki és tanácsi államigazgatási feladatainak összehangolását a területen: a) a rendkívüli készültség bekövetkeztéig a vízügyi igazgató mellé kijelölt összekötők; b) a rendkívüli készültség tartama alatt pedig az árvíz- és a belvízvédelmi területi bizottságok látják el. Az árvíz- és belvízvédekezés szervezetének megerősítésére tett intézkedések hatása jól megmutatkozott, — amint erre már utaltunk — az 1965. évi nagy dunai árvízvédekezésnél, mely iskolapéldája volt annak, miképpen kell a különböző szerveknek tervszerűen és szervezetten együttműködniök a veszély gyors elhárítása érdekében. A vízügyi szervezet ennél a védekezésnél az eddigieknél átfogóbb, egységesebb szervezettséggel irányította a védelmi munkálatokat. A védelemvezetés mind országosan, mind a területen tervszerűen és szervezetten működött együtt a kapcsolódó szervekkel. Az árvízvédekezés egységes irányítása a vízügyi szervek kezében összpontosult, ez biztosította a rendkívüli helyzetben a szakszerű, bürokráciamentes, gyors és hatékony intézkedést, az árvízvédekezés sokoldalú műszaki és igazgatási feladatainak összehangolását, a védekezésben részt vevő szervek megfelelő együttműködését. 32