Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. László Ferenc: A vízgazdálkodás szervezeti és igazgatási kérdései

kenységének ellátása során a területileg illetékes víz­ügyi igazgatósággal együttműködve jár el. Feltétlenül indokolt az az igény, hogy a vízgazdálko­dást érintő helyi fejlesztési célkitűzéseket és terv­javaslatokat, a területi vízgazdálkodás összhangjának biztosítása érdekében, az illetékes szervek egymással rendszeresen egyeztessék. Ennek az elvnek az érvényesítése rendkívül fontos, mivel csak akkor lehet biztosítani egy-egy területen a vízgazdálkodás töretlen és komplex fejlődését, ha a különböző forrásokból ilyen célra rendelkezésre álló összegek tervszerűen, koordináltan kerülnek felhasz­nálásra. Figyelembe véve a tanácsokra háruló vízgazdálkodá­si feladatok sokrétűségét, elengedhetetlenül szükséges, hogy a szakapparátus ilyen irányú tevékenységét tár­sadalmi úton is elősegítsük. Erre való tekintettel a Vízügyi Törvény kimondta, hogy a tanácsok a helyi vízgazdálkodási feladataik és a dolgozók kezdeménye­zésének előmozdítása céljából Vízgazdálkodási Állan­dó Bizottságot alakíthatnak. Az alulról jövő kezdeményezésre egyelőre Fejér, Vas, és Szolnok megyében jött létre Vízgazdálkodási Állandó Bizottság, majd az itt szerzett tapasztalatok alapján később remélhetőleg a többi megyében is létre­hívják. A vízgazdálkodási Állandó Bizottságok munkája elé nagy várakozással tekintünk és bízunk abban, hogy tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárulnak a tanácsokra háruló vízügyi feladatok még eredménye­sebb ellátásához. Vízgazdálkodási társulatok A Vízgazdálkodási társulatoknak 1958 óta egyre fon­tosabb szerepük van a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátásában. A vízügyi szervezet szakirányítása és fel­ügyelete alatt álló, az érdekelt állampolgárok és jogi személyek kezdeményezésére alakult társulatok eddig a helyi erők önkéntes összefogásával számos helyi víz­gazdálkodási feladatot oldottak meg és a jövőben egy­re növekvőbb méretű és jelentőségű munkát végeznek. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a társulatok fejlődése nagymértékben meggyorsult. 1965­ben a társulatok tevékenységének volumene már 637 millió volt, melyből a saját erő 74%-ot, az állami támo­gatások összege pedig 26%-ot tett ki. A társulati mozgalomnak az elmúlt években végbe­ment nagyarányú kibontakozásával természetszerűen megnövekedtek a társulatok belső szervezeti viszo­nyait érintő, valamint a más szervekkel való kapcso­latukban megoldásra váró kérdések. Ezért mindjobban előtérbe került a társulatok tevékenységének és szer­vezeti kérdéseinek újabb jogi szabályozással való szükségessége. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény kijelölte a társulatok helyét az egységes vízügyi igazgatás körén belül és már kialakult elvek és gyakorlati tapasztala­tok alapján rendezte a vízügyi szervekhez való viszo­nyukat. Az új jogszabályok az eddigieknél részletesebben és pontosabban határozzák meg a társulatok feladatait és fajait, a társulati érdekeltséget, a társulati vagyon és vagyonkezelés alapelveit, a társulat megalakulásának, működésének és megszűnésének szervezeti kérdéseit, a társulat felügyeletének és szakfelügyeletének ellá­tását. Lehetőséget biztosítanak továbbá a társulati fel­adatok közös ellátására is. Társulatok közötti közös te­vékenységi körben megoldhatók pl. a műszaki ellen­őrzés, a tervezés, gépesítés stb. kérdései. Létrehozha­tók a jogszabály alapján a társulatok közös tanácskozó és javaslattevő szervei: a társulati választmányok, me­lyek, javaslataikkal, állásfoglalásaikkal segítik a to­vábbiakban a társulatok munkájánk javítását. Az ár- és belvízvédekezés szervezeti és igazgatási kérdései Az eredményes ár- és belvízvédekezés egyik rendkí­vül fontos előfeltétele, hogy az ahhoz igénybevett anyagi, technikai eszközök, valamint munkaerő moz­gatása tervszerűen és nagyfokú szervezettséggel tör­ténjék. Természetesen ugyanez vonatkozik az ár- és belvízveszélynek kitett népgazdasági értékek mentésé­re, az érintett területek kiürítésére. Ebből az alapelv­ből kiindulva feltétlenül szükséges, hogy a védművek fejlesztésével párhuzamosan fejlődjék az ár- és belvíz­védekezés szervezete is. A céltudatos, következetes munka eredményeként az elmúlt években ezen a téren is jelentős előrehaladás történt és így már az 1963-as, de különösen az 1965. évi nagyarányú árvédekezésre, valamint az idei ár- és bel­vízvédekezésre való felkészülésnek lényegesen kedve­zőbbek voltak a feltételei, mint korábban. Az 1954. évi szigetközi árvízkatasztrófa és az 1956-os dunai jeges árvíz tapasztalataiból kiindulva az elmúlt években szervezeti és igazgatási vonatkozásban is szá­mos olyan intézkedés történt, amelyek hozzájárultak a védekezési szervezet ütőképességének fokozásához. Nagy előrehaladást jelentett ezen a téren is az új Vízügyi Törvény, amely a vízgazdálkodással össze­függő más kérdésekhez hasonlóan egységes keretbe foglalta a vizek kártételei elleni védekezést. A Tör­vény és annak végrehajtási utasítása világosan megha­tározza az ár- és belvízvédekezéssel kapcsolatos felada­tokat, valamint azok eredményes végrehajtásának nél­külözhetetlen előfeltételét jelentő szervezeti és igazga­tási kérdéseket. Ez rendkívül fontos, mivel ennek hiányában a véde­kezés idején a különböző szinteken kiadott intézkedé­sek végrehajtása terén bonyodalom és beláthatatlan következményekkel járó késedelem álhat elő. Az árvíz és belvízvédekezés országos irányítása a) a rendkívüli árvíz védekezési, illetőleg belvízvéde­kezési készültség beálltáig az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság vezetője; b) a rendkívüli árvízvédekezési, illetőleg belvízvé­dekezési készültség tartama alatt a kormánybiztos; c) különösen nagy veszély esetén a kormánybizott­ság hatáskörébe tartozik. Az árvíz- és belvízvédekezés, valamint a helyi víz­kárelhárítás tanácsi államigazgatási teendőinek ellátá­sa a területileg illetékes községi (városi, megyei jogú városi, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának, ille­tőleg a végrehajtó bizottság illetékes szakigazgatási szervének a feladata. Az árvíz- és belvízvédekezés műszaki és tanácsi ál­lamigazgatási feladatainak összehangolását a terüle­ten: a) a rendkívüli készültség bekövetkeztéig a vízügyi igazgató mellé kijelölt összekötők; b) a rendkívüli készültség tartama alatt pedig az árvíz- és a belvízvédelmi területi bizottságok látják el. Az árvíz- és belvízvédekezés szervezetének megerő­sítésére tett intézkedések hatása jól megmutatkozott, — amint erre már utaltunk — az 1965. évi nagy dunai árvízvédekezésnél, mely iskolapéldája volt annak, mi­képpen kell a különböző szerveknek tervszerűen és szervezetten együttműködniök a veszély gyors elhárí­tása érdekében. A vízügyi szervezet ennél a védeke­zésnél az eddigieknél átfogóbb, egységesebb szerve­zettséggel irányította a védelmi munkálatokat. A vé­delemvezetés mind országosan, mind a területen terv­szerűen és szervezetten működött együtt a kapcsolódó szervekkel. Az árvízvédekezés egységes irányítása a vízügyi szervek kezében összpontosult, ez biztosította a rendkívüli helyzetben a szakszerű, bürokráciamen­tes, gyors és hatékony intézkedést, az árvízvédekezés sokoldalú műszaki és igazgatási feladatainak össze­hangolását, a védekezésben részt vevő szervek megfe­lelő együttműködését. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom