Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. László Ferenc: A vízgazdálkodás szervezeti és igazgatási kérdései

tünk, hogy a vízminőség így erősebben nem változott és így a kutak vízutánpótlódásában lényeges térbeli változás sem következhetett be, a kutak artézi vizét hosszú időn át ugyanaz a víztartó, porózus kőzetlencse, vagy összefüggő, de közel eső tagokból álló lencserendszer szolgáltatta. A nagyobb arányú vízkémizmus-változást ugyanis jelentősebb vízfizikai változásoknak, pl. a vízhozam és a vízhőmérséklet megváltozásának is kellene követnie. Záradékul még azt említhetjük meg, hogy az artézi kutak szekuláris vízkémizmus vizsgálatainak és azok következményeinek kutatásában még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ha a közzétett elemzésanyag minden tekintetben homogén, és nem terhelik mérési, elemzési hibák, akkor a fentiekkel máris jónéhány, gyakorlatilag is hasznosítható eredmény birtokába juthatunk, amelyeket a jövőben jóval részletesebb és alaposabb vizsgálatoknak kell követniök. Legnagyobb hiányosságaként saját közléseinknek ama vonatkozását kell kiemelni, hogy összehasonlító, pl. %-os arányokban nem áll módjában közzétenni a vízkémizmus adott komponenseinek változásait. Kívánatos, igen fontos javaslatként, az eddigi tapasztalatok alapján az egyes források, kutak vízkémizmusának egyenkénti vizsgálata mellett az egyes hidrológiai tájegységek összehasonlító vizsgálata is, hogy a változások törvényszerűségei és okai még jobban tisztázhatók legyenek. Célszerűnek látjuk végül a vízkémiai és hidrológiai összes alapvizsgálatokat legalább 500 db fontos, balneológiailag erősen igénybevett 500 m-nél mélyebb artézi kutunkon 5 évenként rendszeresen megismételni. IRODALOM 11. ábra. A lúgosság mértékének mennyiségi változása ÁBEL F.: Újabb elgondolások a karsztvizkérdéssel kapcsolatban. Hidrológiai Közlöny, 1950. JUHASZ J.: Hazánk felszínalatti vízkészletére vonatkozó ismereteink. Hidrológiai Közlöny, 1962. LANG S.: Természeti földrajzi tényezőink jelenlegi működése. Akadémiai doktori dissz. Kézirat. Budapest, 1963. LÁNG S. A viz szerepéről hazánk természeti földrajzi környezetében. FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK, 1966. TOMOR J.: A dél-dunántúli mélyfúrások rétegvizeinek jódés brómtartalma. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1953. A vízgazdálkodás szervezeti és igazgatási kérdései DR. LÁSZLÓ FERENC Országos Vízügyi Főigazgatóság Mindenfajta gazdasági és műszaki tevékenység eredményes ellátásának egyik fontos előfeltétele olyan szervezet kialakítása, melynek keretei a lehető leghatékonyabban segítik elő az illető szervre háruló feladatok végrehajtását. Ez rendkívül fontos követelmény, mivel ennek hiánya, — ha a többi feltétel biztosítva is van — jelentős mértékben hátráltathatja, fékezheti a legjobb szándékkal és nagy hozzáértéssel végzett munkát is. Természetesen egy-egy szervezeti forma, még ha adott esetben tökéletesen be is tölti funkcióját, nem , lehet örök érvényű, hanem annak is fejlődnie kell és rugalmasan alkalmazkodnia a mindenkori tartalmi követelményekhez. Ezt világosan kell látni és arra kell törekedni, hogy a különböző szervek, intézmények, vállalatok eredményes működéséhez legcélszerűbbnek látszó keretek, szervezeti formák, a minőségi és menynyiségi fejlődés követelményeinek megfelelően, kellő időben biztosíthatók legyenek. Ha választ akarunk adni arra a kérdésre, hogy ez az elv a vízügyi szolgálatban milyen mértékben érvényesült és érvényesül, bátran elmondhatjuk, hogy a vízügyi szervekre háruló feladatok rohamos növekedésével párhuzamosan általában kielégítően alakultak az ezek eredményes végrehajtásához szükséges szervezeti feltételek is. Az embernek a természet erőivel vívott harcában világszerte rendkívül jelentős helyet foglal el az a küzdelem, melyet egyfelől a vizek kártételeinek elhárításáért, másfelől azok hasznosításáért folytat. Figyelembevéve azt a körülményt, hogy társadalmi érdek fűződik e kettős feladat eredményes ellátásához, ez elengedhetetlenül szükségessé teszi ezen a téren az állam koordináló szerepének egyre fokozódó érvényesülését. Számos feljegyzés tanúskodik arról, hogy hazánkban már a XV. században állami intézkedések alapján kerültek bizonyos vízi munkálatok végrehajtásra (főleg a vizek kártételei elleni védekezés érdekében). A társadalmi és gazdasági élet fejlődésével párhuzamosan a vízügyi tevékenység is törvényszerűen egyre jelentősebb méreteket ölt és ebből adódóan az állam szabályozó, összehangoló szerepe is fokozódik. Ezt különösen az teszi indokolttá, hogy az egyre nagyobb és nagyobb vízigények kielégítése mindinkább természeti akadályokba ütközik és ennek következtében előtérbe lép az átfogó, tervszerű vízgazdálkodás szükségessége, a társadalom tudatos és tervszerű tevékenysége, hogy jelentős anyagi ráfordítást igénylő műszaki létesítményekkel, technológiai eljárásokkal, szervező, jogalkotó eszközökkel avatkozzék be a természet vízháztartásába a szükséges vízmennyiség biztosítása érdekében. Mint ismeretes, hazánkban a felszabadulás után az ipar fejlődésével, a mezőgazdaság szocialista átalakulásával, a lakosság életszínvonalának emelkedésével, a nagyobb népsűrűségű városi és ipari települések gyorsütemű fejlődésével együtt járt a vízigények rohamos növekedése s ezt a természetes vízkészletek mér sok helyütt nem elégítik ki. Ez maga után vonta, hogy megszűnt a vízgazdálkodás korábbi egyoldalú, túlnyomórészt a vizek kártételeinek elhárítására szorítkozó jellege. Lényegesen megnőtt a víznek, mint természeti kincsnek, nyersanyagnak, segédanyagnak, élettani tényezőnek, energiahordozónak és szállítóközegnek a jelentősége. A vízgazdálkodás fő feladata ma már nemcsak termőföldjeink, városaink és falvaink védelme az árvizektől és a belvizektől, hanem az is, hogy kielégítse a városi és falusi települések, az ipar a mezőgazdaság és a népgazdaság más ágazatainak növekvő vízigényét és ennek érdekében óvja országunk vízvagyonát, gondoskodjon annak ésszerű, gazdaságos hasznosításáról. Figyelembevéve a felsorolt feladatok szoros összefüggését és komplex jellegét, ezeknek a társadalom, az egész népgazdaság érdekeivel összhangban történő ellátása műszaki, államigazgatási és közgazdasági szemVÍ:aóóriíiftkmil^íégt - ~ 300 m J i00-1000m J 1000-1500m 0 100 km 29