Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Kovács György: A vízkészletgazdálkodás feladatai

zik, hanem mutatják azt is, hogy a fejlett országok civilizációs szintjén ma az optimális vízfogyasztás 500— 1500 m

3/fő. év értékre tehető. A két határként említett élték nagy eltérését az éghajlati adottságok indokolják. Ha az egyes országok adatait elemezzük, megállapíthatjuk ugyanis, hogy 500 m

3 érték körüli egy főre jutó évi átlagos vízfogyasztás azokat a területeket jellemzi, ahol a csapadék elégséges a mezőgazdaság terméseredményeinek biztosításához, míg az 1000 m

3 értéket azokban az országokban haladja meg ez a jellemző, ahol a természeti adottságok szükségessé teszik az öntözést és az öntözőrendszerek nagyrésze már ki is épült. Az előzőek alapján ma az optimális vízigény mértékét átlagosan 1000 m

3/fő. év értékben jelölhetjük meg. Természetesen sok területen — különösen a fejlődő országokban — a tényleges fogyasztás lényegesen kisebb ennél, sok helyen a tizedét sem éri el. Másrészről figyelembe kell vennünk azt is, hogy a föld lakosságának nagy hányada (pl. Indiában, Pakisztánban, Kínában több mint 1 milliárd ember) él olyan területeken, ahol az ipari termelés és a lakosság igénye az átlagos alatt van ugyan, a nagymúltú öntözőrendszerek üzeme következtében azonban az egy főre jutó vízfogyasztás meghaladja a civilizálódás hasonló fokán álló más népcsoportok vízigényét, összevetve a felsorolt szempontokat és a föld népességét, továbbá a tényleges vízfogyasztásnak és a lélekszámnak várható gyors növekedését, úgy becsülhetjük, hogy a teljes vízfogyasztás — amely még az 1000 km

3/év értéknél kisebb — 2100-ig eléri a 40 000 km

3/év mennyiséget (2. ábra). 2. ábra. A lakószám és a vízigény várható növekedése 1960—2100-ig Azt, hogy kell-e és milyen mértékben gazdálkodnunk a vízzel, a készlet és az igény összevetése mutatja meg. Közismert, az a tény, hogy a víz nem nyugalomban levő statikus készlet, mint más ásványi kincsünk. Az egyidőben a Földön — annak felületén és rétegeiben — tárolódott vízmennyiség jellemző számait (összes statikus készlet 1,33.10° km

3; ebből a tengerek és óceánok sós vize 1,30.10" km

3, jég és hó formájában tározódott 25.10

6 km

3 édesvíz 8,2:10'' km

3; a statikus édesvízi készletből 8.10° km

3 felszínalatti és 0,2 .10

e km

3 felszíni víz) nem vehetjük figyelembe tehát ezekben a mérlegszámításokban. Helyette a szárazföldek felületén évente megújuló ún. dinamikus készlettel kell számolnunk, amelyet a folyók által évente a tengerbe szállított vízhozam átlagos értéke alapján 37 000 km

3/év nagyságura becsülhetünk. Azt látjuk tehát, hogy a vízfogyasztás ma még csak elenyésző hányada a rendelkezésünkre álló dinamikus vízkészletnek, és csak 2100-ra várhatjuk az igények olyan növekedését, hogy a készletek teljes kihasználása majd szükségessé válik. A felsorolt számok ellenére jelentős területeken a felmerülő vízigények már ma sem elégíthetők ki a természetes készletekből. Ennek oka az, hogy a fogyasztás jelentkezési helye és időpontja nem igazodik a felhasználható víznek sem a területi sem az időbeli eloszlásához. Nagy vízkészletek állnak rendelkezésünkre olyan területeken (pl. a Kongó medencéjében a Föld teljes készletének csaknem 10%-a), ahol az elégséges csapadék miatt öntözési igény egyáltalában nincs, valamint a még fejletlen civilizáció és ipar is csak kevés vizet fogyaszt. A legnagyobb viszont az öntözési igény a vízkészlettel alig rendelkező arid területeken. Ha a lakosszám növekedése következtében az élelmiszerellátás megköveteli majd ezeknek a területeknek mezőgazdasági hasznosítását is, ezzel együtt pedig megindul itt az iparosodás és a civilizáció fejlődése, a készlet és az igény területi jelentkezése éppen ellentétes lesz, a legnagyobb vízfogyasztás a legszárazabb területeken válik szükségessé. Hasonlóan ellentétes az igény és a készlet időbeli eloszlása is. Nyilvánvaló, hogy csapadékos időszakban, amikor a folyók hozama is nagyobb, kisebb a vízfogyasztás. Nem csak a mezőgazdasági vízigény csökken ilyenkor az öntözés elmaradása miatt, hanem a lakosság vízfogyasztása, sőt az ipari célra felhasznált víz mennyisége is. Például a legnagyobb ipari vízfogyasztó, az energiaipar hűtővízszükséglete a csapadékos időszakban a kisebb lég- és vízhőmérsékletnek továbbá a párolgásnak megfelelően csökken. A készlet- és az igény-eloszlás eltérő voltát a 3. ábrán a Tisza mindszenti szelvényéhez tartozó adatok bemutatásával szemléltetjük. Azokon a területeken, ahol — ha csak időszakosan is — vízhiány jelentkezik, vagy a vízigény megközelíti a felhasználható készlet mennyiségét, a hasznosítható vízzel tervszerűen gazdálkodni kell. A vízgazdálkodásUonap 3. ábra. A vízkészlet és a vízigény eltérésének szemléltetése a Tiszamindszenti szelvényéhez tartozó adatokkal 23