Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Varró István: A Nemzetközi Vízellátási Szövetség Barcelonai Kongresszusa

4. Az olajnak a víznyerő helytől való távoltartása. Ezért meg kell oldani a szállításnál és egyéb helyen előálló elfolyások megakadályozását 5. Gyakorlati intézkedések útján: a) védőterület kijelölése b) védőterületre vonatkozó biztonsági rendszabályok rögzítése c) olajjal szennyezett telepek felülvizsgálata d) szükség esetére megszervezni a riasztó és akcióképes beavatkozást. Említés történt a föld alatti tartályok kiképzéséről, amelyeket szigetelni és katódvédelemmel kell ellátni. A tartályokat általában 20 év után ki kell cserélni, a különlegesen védett tartályok 40 évig is használhatók. A csővezetékek vonatkozásában hidraulikai szivárgási próbákat kell eszközölni. A belső korrózióvédelemre inhibitorokat, a külsőre védőszigetelést és katódvédelmet kell alkalmazni. Különböző megerősítések és védelmek módját mindig a terület és környezet függvényében kell megválasztani. R. I. Coutris és G. Poirier, Franciaország Csővezetékek belső korróziója Az épületen belüli vízhálózatok különféle minőségű csövekből készülnek, úgymint acél, galvanizált acél, réz stb. Az acélcsövek összetételének minőségi követelményét, hogy azok korrózióállók legyenek, eddig egyértelműen nem sikerült megállapítani. Sok esetben a legjobb kristályszerkezetű acélcső korrodeált, míg a kevésbé jó kristályszerkezetű és zárványokat is tartalmazó nem korrodeált. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a korrózió nemcsak az acél minőségétől, hanem a csöveknek a hálózatban levő relatív helyzetüktől is függ. Üjabban galvanizált acélcsöveket is használnak. Ezt úgy állítják elő,~ hogy a csövet 450 C° cinkfürdőben galvanizálják. Minősége a cink tisztaságától és a felület jó kiképzésétől függ. A cink védőhatása abban nyilvánul meg, hogy az elektro negatívabb (—0,76 V), a vasnál (—0,44 V) és így annak elektrokémiai védője. Ha a csőben áramló víz hőmérséklete eléri a 60—70 C°-ot, úgy a polaritás megfordul és a cink megy oldatba. Ezt a jelenséget a cinkhártyán levő repedés a Na-hoz kötött CO) és HCO3' elősegíti, késlelteti viszont a Ca-hoz. kötött Cl', SO/," és HCO3' jelenléte. Ha a vezetéken hideg víz folyik keresztül, akkor a polaritás változás jelensége nem áll elő. A továbbiakban vízvizsgálatokkal foglalkoztak, amelynél többek között megemlítették, hogy korróziós szempontból a legkedvezőbb a 2500— 5000 Ohm cm, 20 C°-on ellenállású víz. M. A. Tolsztoj, Szovjetunió Kóbor áram okozta csőkorrózió Az elvégzett kutatás szerint a kóbor áram hatása igen nagy mértékben függ a talaj fizikai jellemzőitől, minőségétől, valamint a helyi körülményektől. Szerinte az. acélcsövekre igen veszélyes 100—200 mA/dm

2 áramerősség. Aktív védelmet csak abban az esetben javasol, ha a passzív védelem nem járt volna eredménnyel, vagy ha a szigetelési költségek igen nagyok lennének. Aktív védelemmel eredményt csak akkor lehet elérni, ha a rézszulfát elektródával való mérési eredmény kisebb, mint 950 mV. Az előadottakból egyértelműen kitűnik, hogy jelenleg végleges megállapításokat tenni még nem lehet. További kutatások és tanulmányozások szükségesek. prof. dr. Mine Szovjetunió A szűrés modern elmélete A homoktöltésű gyors szűrőket a vízkezelési technológiában kb. 60 éve használják. Az azoknál alkalmazott szűrési sebesség 5—6 m/óra volt, kihasználva csak a szűrőanyag fizikai hatását. Kihasználatlanok voltak a vegyszeres vízkezelésnél is ezideig a különböző szemCseméretű rétegek előnyei. Egyes szakemberek és kutatók a szűrés folyamatát csak fizikai jelenségnek tartják. A Szovjetunióban dr. Mine és munkatársai a szűrési folyamatot fiziko-kémiai, adhéziós hatásnak tekintik, mely hatás lejátszódik a szűrőanyag szemcséi és a kiszűrendő anyagok között. Az adhéziós erő egy igen kis elektromos töltésből ered, értéke kisebb mint 10—12 mikron. A fiziko-mechanikai elmélettel szemben dr. Mine saját elméletének alkalmazásával igen komoly gyakorlati eredményeket ért el. Szerinte a szűrési hatás két ellentétes folyamatból adódik. Az egyik a részecskék adhéziós erők hatására vízből való eltávolítása és a homokszemcsére való tapadása, a másik folyamat a hidrodinamikai hatás, amely a szemcsére tapadt pelyhek leszakításában és továbbvitelében nyilvánul meg. A levált pelyhek egy másik homokszemcsére kerülnek. Dr. Mine szerint modern szűrési elmélet gyenge pontja, hogy nincsen eljárás az eltömődött kőzegszerkezet geometriai paramétereinek megállapítására. A Szovjetunióban ezen elmélet alapján szerkesztették és kivitelezték az ún. kontakt szűrőket, amelyeket igen eredményesen alkalmaznak 150 mg/l kiszűrendő szuszpendált anyag mennyiségig. Az alkalmazott kontakt szűrők minden előzetes pehelyképzés, vagy ülepítés nélkül működnek és szintetikus polimerek használatával effektusuk még jobb. H. S. Porselt, USA Káliumpermanganát használata a vízkezelési technológiában A vízkezelési technológiában igen előnyösen lehet használni a káliumpermanganátot. Előnyös tulajdonságai különösen akkor jutnak kifejezésre, ha meg kell szüntetni a víz kellemetlen ízét és szagát, függetlenül attól, hogy a növényzet rothadása ipari szennyezés stb. következményeként állott elő. Roncsolja a szerves savakat, merkaptánokat, észtereket, aldehideket, ketonokat stb. A káliumpermanganát az egyéb vegyszerekkel együtt alkalmazható a vízkezelési technológiában. Megkönnyíti a szerves kötésben levő vas- és mangán vegyületek feloxidálását és szűrését. A továbbiakban vegyi képletek levezetésével megállapítja az elméleti KMnOj szükségletet. Ez 1 mg/l vasnál 0,94; 1 mg/l mangánnál 1,92 mg/l KMn0

4. A víz pH értékét lehetőleg 7,4-re kell beállítani. Az adagolásra vonatkozólag az alábbi értékeket adta meg: színes vizek esetében 0,1—0,2 mg/l KMnO, az egyéb esetekre íz, szag eltávolítására pedig 1—5 mg/l KMn0

4. Az alkalmazandó oldat töménysége 1—4%. Prof. A. Chojnacki, Lengyelország A víztisztításnál keletkező iszap kezelése és felhasználása A felszíni vizet felhasználó vízműveknél komoly gondot okoz a keletkező iszap elhelyezése. A lefolytatott vizsgálatok és kísérletek szerint, ha az iszapot, amely tartalmaz alumínium vagy vashidroxidot, vagy mindkettőt savval kezelik, akkor az iszapból visszanyerhető a víz derítéséhez felhasznált vegyszer jelentős része. A lefolytatott kísérletek alapján továbbá megállapították, hogy az iszapból kinyert vegyszert a víz derítéséhez egymagában nem lehet újra felhasználni, hanem azt eredeti alumíniumszulfáttal vagy vaskloriddal keverni kell. Ezzel az eljárással a vízműből kikerülő, majd savval kezelt iszap térfogata jelentős mértékben csökken és egyúttal a derítéshez felhasznált vegyszer jelentős része is visszanyerhető. Dr. L. H. Kooijmans, Hollandia Mikroorganizmusok előfordulása, meghatározása és a szennyeződések leküzdése vízellátási csőhálózatban Az előadó beszámolt a vízvezetéki hálózatban talált különböző szervezetekről és azok szaporodásának feltételeiről. Kitért az általában használatos ellenintézkedésekre és az alkalmazott vegyszerekre. A beküldött bolgár referátum alapján megemlítette a vízminőségi előírásaikat, mely szerint: I. A használati vízben szemmel látható szervezetek nem lehetnek. 2. Nematóda jelenléte nem engedhető meg. 3. Az engedélyezett legnagyobb phytoplankton szám ml-ként 100. 4. A kezelt vízben nem lehetnek egysejtűek, továbbá férgek, mohaállatok és kagylók. A vízvzetéki hálózat fertőtlenítését klórgázzal, hypoklorittal, klórdioxiddal kell elvégezni. Először 1 m/ sec vízsebességgel ki kell öblíteni a vezetéket, majd 20—200 mg/l klórmennyiséget tartalmazó vízzel kell fertőtleníteni és 16—20 órán át állni hagyni. Angliában 84