Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Benedek Pál: Beszámoló a III. Nemzetközi Vízszennyezésvédelmi Konferenciáról

zásai. Vitatta a hozzászóló ezenkívül a diffúziós oxigénfelvételi állandó Böhnke által megállapított értékét. Gameson (Anglia) hangsúlyozta, hogy az előadott elmélet az oxigénháztartás két leglényegesebb tényezőjét a fotoszintetikus úton történő oxigénfelvételt és a fenékiszap hatását hanyagolja el. Ügyszintén nem értett egyet — angol tapasztalatok alapján — azzal a megállapítással, hogy az oxigénfelvételi együttható független a vízfolyás sebességétől, illetve vízhozamától. A magyar részről felszólaló Hock Béla azt a kérdést vetette fel, hogy az előadásban szereplő — kétségkívül könnyen kezelhető — matematikai modell mennyiben fedi a valóságos viszonyokat, majd felhívta a figyelmet a javasolt módszer alkalmazási nehézségeire. Végül megemlítette a VITUKI-ban a megengedett szennyvízterhelés meghatározására vonatkozó kutatásokat. Szennyvíztechnikai kiállítás A szennnyvíztisztítási konferenciával egyidőben került sor az első Nemzetközi Szennyvíztechnikai Kiállítás megrendezésére is (IFAT). A kiállításon megtekinthetők voltak a legkorszerűbb szennyvízkezelési és automatizálási berendezések, valamint a szennyvízanalitika legújabb berendezései is. A kiállítás gazdag anyagából szennyvíztisztító műtárgy vonatkozásban hazai szempontból különösen figyelemreméltó a bemutatott levegőztető homokfogó és a BSK-turbina elvén működő levegőztető rendszer. A bemutatott légbefúvásos homokfogót Pöpel és Hartmann dolgozták ki. A műtárgy építési formáját a Heilbronn-i szennyvíztisztító telep légbefúvásos homokfogójának üzemi eredményei és tapasztalatai alapján fejlesztették ki. E rendszer szerint egész sor levegőztetett homokfogót építettek már meg. A műtárgy az alábbi feladatok elvégzésére alkalmas: a) homokfogás, b) előlevegőztetés, c) uszadékleválasztás, d) a fentiek alapján az előülepítő és a biológiai rendszer tehermentesítése. A levegőztetett homokfogó működése — mint ismeretes — azon alapszik, hogy a homokfogóba való légbevitellel a befolyóvíz mennyiségétől közel független vízkeverés érhető el. E keverésnek egyrészt oly kicsinek kell lenni, hogy a homok még a műtárgy fenekére süllyedjen, másrészt olyan intenzívnek kell lenni, hogy az iszap és a szervesanyag ne tudjon leülepedni. E határállapot beállítása a befúvott levegő mennyiségével szabályozható. A kiállított BSK-turbinák szintén jelentős érdeklődést váltottak ki. E levegőztető rendszer eredetileg svájci szabadalomként jelent meg. Működési alapelve az alábbiakban foglalható össze: A levegőztető szerkezet olyan függőleges tengelyű rendszer, amelynek a rotorrésze műanyagból kiképzett turbina. A rotor különböző bemerülések és fordulatszámok mellett működtethető. Szabályozása vezérlőasztalról történik. Ily módon az oxigénbevitel és az áramlási sebességek bizonyos határokon belül az igényeknek megfelelően változtathatók. Az oxigénigény mérésére a Braun cég Warburg készüléke igen jól megszerkesztett berendezés. Fő előnye, hogy előre meghatározott térfogatú alkatrészekből állítható össze, a kalibrálás tehát nem szükséges. A törékeny üvegcsövek egy részét hajlékony acélcsövekkel helyettesítik. Légzésgörbék felvételére a cég a Longator nevű készüléket szállítja, amely a manométer folyadékszintjét értékeli, és egy írószerkezet az elfogyasztott 0

2-t folyamatosan írja. A BOI műszeres mérésére szolgál a VOITH cég Sapromat nevű BOI mérője, melynek segítségével 6 minta BOI-ját mérhetjük meg egyidejűleg. A készülék a konzuméter elv alapján működik, egy zárt lombikban a szennyvíz -oxigénemésztése nyomáscsökkenést idéz elő, amit elektromosan termelt oxigénnel kompenzálnak. A fogyott elektromos áram oxigénegyenértéke megadja a BOI értékét. Az áramot wattóra mérő méri, és a készülék a BOI értékét ki is nyomtatja. A kívánt mérési időtartam után pedig kikapcsol. A vízvédelemben egyre inkább tért hódít az a felfogás, hogy a víz szennyezését az össz-széntartalommal kell jellemezni. Az össz-szén meghatározást végzi el a Beckman cég „Carbonaceous Analyzer" nevű készüléke. A vízmintát fecskendővel egy kvarccső kemencébe fecskendezik, ahol az elpárolog, és oxigénáramban elég. A vízgőzt lekondenzálják, a C0

2 tartalmat pedig (ami a bemért minta széntartalmával arányos) egy infravörös spektrofotométer méri és regisztrálja. A szennyvízkémiában egész sor eljárás honosodott meg, amelyeket klasszikus analitikai munkaelőírások szerint kell végezni (pl. KOI, nitrát, cián, detergensek meghatározása stb.). Ezek az eljárások nagyrészt a szennyvízkémia szabványosított módszerei. Ezek automatizálását oldotta meg az amerikai Technicon cég Autoanalyzer készülékével. A készülék lelke a proporcionális szivattyú, amely a reagenseket és a vizsgálandó vízmintát cseppek formájában egy csőhálózatba nyomja, ahol a reagensek a vízmintával megfelelően keverednek. Minden csepp egy önálló mintának felel meg. A reakcióidőket csőspirálisokkal állítják be, a melegítést termosztátba helyezett csőspirállal. Szűrésre, kirázásra egyaránt megfelelő mikroeljárások állnak rendelkezésre. A meghatározásokat mind valami színreakcióra vezetik vissza, a mintát reprezentáló folyadékcsepp végül is fotométer mikroküvettájába folyik be, és az extinkciót kompenzográf regisztrálja. A leírt eljárás roppant jelentőségű nemcsak a szennyvíz-, hanem a biokémiában is. Sokoldalúan hasznosítható, mert a műanyagcsövek megfelelő összekapcsolásával olyan reakció-sorrend alakítható ki, amilyenre csak szükség van. Egy készülékkel egyetlen aszszisztensnő napi több száz meghatározást végezhet el. Elsősorban francia cégek jelentkeztek automata mintavevőkkel. A francia SGEA és a nyugatnémet Riele cég csaknem hasonló megoldású készülékkel mutatkozott be. A berendezés fő részei: 1. Szivattyú, amely a megmintázandó vizet a készülékbe nyomja. 2. Vízemelőkerék, amely a vízből meghatározott térfogatokat merít. 3. Elosztószerkezet, amely a kimerített anyagmintákat üvegekbe tölti. A vízemelőkerék sebességének és a kanalak méretének szabályozásával a minta mennyisége és a mintavétel gyakorisága beállítható. A francia Mecavo cég arányos mintavevő készüléket állított ki. A készülék a mindenkori vízhozammal arányos mennyiségű mintát vesz. Két részből áll: a mintavevő „Prelir 120" arányos mennyiségét szolgáltató szivattyúval működik (működési elvét nem ismertették). A vezérlő „Limnivar 24" vízszint észlelő úszóból és helipotból áll, amely a vízhozammal arányos vezérlő jelet ad a szivattyúnak. Nagyszámban voltak kiállítva elsősorban a galvánipari szennyvizek méregtelenítésének ellenőrzésére szolgáló regisztráló berendezések. Általános szennyvízellenőrzési használatra a Riele cég állított ki regisztráló készüléket. A nemzetközi konferencián való részvétel, az ott gyűjtött tapasztalatok, továbbá a nagy nemzetközi kiállításon látottak, de nem kis mértékben a hazahozott dokumentációs anyag, igen nagy mértékben előmozdítja a hazai vízvédelmi és szennyvíztisztítási kutatást és tervezést. Az a tény, hogy Magyarország mint a szennyvíztechnikai tudományban elmaradt kis ország, viszonylag nagy aktivitással vehetett részt a konferencián (egy előadás, kettő felkért hozzászólás, egy vitavezetés) a Nemzetközi Szövetség intézőbizottságában való részvétel hasznosságára mutat. A Nemzetközi Szövetség az egyik legdinamikusabban fejlődő- és a vízszenynyezés-védelem fokozódó jelentősége miatt — az egyik legjelentékenyebb nemzetközi tudományos fórumává kezdi kinőni magát. A III. Konferencia jelentőségében és sikerében messze túlhaladta az első kettőt. Reméljük, hógy az 1968. évi prágai IV Konferencia még több eredményt szolgáltat majd a vízszennyezésvédelem kutatási területén. Benedek Pál 82