Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Hajdu György: London vízellátása

inkább fontosnak minősül. (Vízkémiai adatokhoz eddig — amikor esetenként sikerült a mintavételek időpontjait összehangolni — csak a vízügyi laboratóriumok jóindulatából jutottunk hozzá. Halas szakemberünk, aki ezzel a kérdéssel intenzíven foglalkozhatott volna, egyáltalán nem volt eddig. A vízi kutatások belső igényei megkívánják, hogy elsősorban ezen a két poszton jelentkező hiányosság megszüntetését kérjük.) Feltétlenül szükséges lenne, hogy a létesítendő II. Tiszai Vízlépcső limnológiai viszonyait a legelső időszaktól kezdve gondosan tanulmányozzuk. (Minden kultúrállamban az ilyen nagyobb vízi létesítmények mellé külön kutatóállomást létesítenek. Lásd pl. a lengyel és csehszlovák példákat.) Egy létszámában és felszerelésében megerősített Tiszakutató Állomás ezt a feladatot is el tudná látni. Azok a kitüntetések és jutalmak, amelyeket a Tiszakutató Munkaközösség tagjai tudományos munkásságukért kaptak, voltaképpen az egész munkaközösség eredményeinek elismerését jelzik. Dr. Kolosváry Gábort a Magyar Hidrológiai Társaság a Bogdánfy-emléklappal, dr. Uherkovich Gábort pedig az Entz Gézaemléklappal tüntette ki. Utóbbit elsősorban tiszai tárgyú előadásaiért a helsinki egyetem nagy emlékérmével tüntette ki. Dr. Megyeri János a Magyar Tudományos Akadémia elnöki jutalmában részesült. TársadalLondon A Fővárosi Vízművek nagyságrendileg kiemelkedik a magyarországi vízművek sorából. Napi csúcstermelése 800 000 m

3 körül van. Az utána következő legnagyobb magyar vízmű a miskolci Vízmű, csúcstermelése 50 000 m

3 körüli, tehát mindössze 6—7%-a a budapestinek. Ezért rendkívül fontos a Fővárosi Vízmű korszerű fejlesztése érdekében, hogy nagyságrendileg hozzá hasonló vízművek tevékenységét, műszaki és közgazdasági eljárásait megismerje és a tapasztalatokból saját fejlődése számára a szükséges tanulságot levonja. Az utolsó öt évben sikerült e cél érdekében néhány nagy európai vízművet megismerni, azokkal szakmai kapcsolatot kiépíteni és számos hasznos tapasztalatot átvenni és meghonosítani. 1966 decemberében sikerült rövid látogatást tenni a Londoni Vízműveknél. E látogatás annál is érdekesebb volt számomra, mivel a Fővárosi Vízművek egykori tervezője William Lindley angol mérnök 100 évvel ezelőtt részt vett a Londoni Vízmű bővítésében. Tudvalevő, hogy Lindley eredeti elgondolásait Wein János javaslatára elvetették. Lindley Vilmos mesterséges szűrésű Duna vízzel javasolta Budapest ellátását. A londoni látogatásnak választ kellett arra a kérdésre is adnia, hogy helyes álláspontot képviseltek-e a budapesti Vízművek vezetői 100 éven keresztül, amikor a parti szűrésű kútrendszereket részesítették előnyben a mesterséges víztisztítással szemben. Természetesen ezenkívül Európa egyik legnagyobb vízműve számos érdekes látnivalót és tanulságot ígért. Az ismerkedés a Londoni Vízmű létesítményeivel már a Londonba érkezés előtt megkezdődött. A repülőgép leszállása előtt óriási víztükör villant fel a repülőtér szomszédságában. Ez a Queen Mary tároló medence volt, közel 3 km

2-es területével, mértani trapéz alakjával minden repülővel érkező utas figyelmét meg kell, hogy ragadja. Másnap folytatódott ismerkedésünk a Londoni Vízművekkel (1. ábra). A Londoni Vízmű szervezete A Londoni Vízmű (The Metropolitan Water Board) nemcsak Nagy-Londont 3,2 millió lakosával, hanem a Londont környező elővárosokat is, összesen 6,3 millió fogyasztót lát el ivóvízzel. A Vízmű szervezetileg a Lami munkában adott szakvéleményekért a munkaközösség több tagja részesült a különböző szervek részéről köszönetben. Hazánknak a felszabadulás után új alapokra helyeződött népgazdaságán a tudományok is felvirágoztak. Bízunk abban, hogy a vizeink élővilágának kutatásával foglalkozó biológiai tudományágak és tudományterületek — és köztük a Tisza-kutatás is — egyre inkább megkapják azt a támogatást, amelyet eredményeikkel igyekeznek kiérdemelni és amelyet a népgazdasági érdekek szempontjából is hasznos számukra megadni. IRODALOM DUDICH E. (1948): A Duna állatvilága. — A TERMÉSZETTUDOMÁNY, 3; 1966—180. KESSEL YAK A (1945): A Tlsza természettudományi monográfiájának tervezete. — ALFÖLDI TUD. INT ÉVKÖNYVE, 1; 1—12: THIENEMANN, A. (1925): Die Binnengewässer Mitteleuropas. Stuttgart, 1—255. UHERKOVICH G. (1946): A Duna-kutatás megszervezése. — BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK, 43; 29, 39. UHERKOVICH, G. (1966): Theiss-Forschung 1957—1966. TISCIA, 2; 131—141. UHERKOVICH G. (1967): A Tisza-kutatás eddigi tevékenységének kiemelkedő mozzanatai. — HIDROLOGLAI KÖZLÖNY, 47; 94—99. vízellátása U" 0 10 20 km 1. ábra. A Londoni Vízművek által ellátott terület kásépítési Minisztériumhoz tartozik. Mivel a parlamentárizmus őshazájában vagyunk, itt is találunk egy kis Vízműparlamentet, a Board-ot (tanács), melynek 39 tagja van. A Board a Vízmű felett a Felügyelő Bizottsági funkciót látja el. Ezt a testületet 3 évenként újjáválasztják. Hat tagját Nagy-London Tanácsa, egy tagját a City, 26 tagját 26 londoni kerület, eav-egy tagját a Londonnal határos négy megye és végül egyegy tagját a Themse és a Lee folyókat karbantartó társaság delegálja. A Board elnökét és alelnökét évenként választják a tagok közül. A Board időközönként ülést tart, melyen meghallgatja a Vízmű vezetőjének beszámolóját. A Vízmű vezetőjének címe: „a Tanács tisztviselője", The Clerk of The Board. Ezeken a beszámoló78