Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Illés György: Településeink vízellátása

millió m 3-t. A fokozódó igények következtében a víz­ellátás megoldása egyre bonyolultabb, egyre összetet­tebb feladattá válik. A vízgazdálkodás alapvető felada­ta a társadalmi igények és a természeti adottságok ösz­szehangolása, amely azonban nemcsak a természetes 3. ábra. A vízvezetéki ellátottság megoszlása megyén­kint, 1965-ben. (A megyei jogú városok nélkül.) Megyei jogú városok: Miskolc 75%, Debrecen 68%, Pécs 85%, Szeged 86%, Budapest 92%. (Az egyes megyékbe írt szám az összlakosság %-át jelenti.) vízháztartás szükségszerű szabályozását jelenti, hanem a vízhasználatok területi elhelyezkedésének és a víz felhasználásának befolyásolását is. Már ezek, a nálunk alapvetően új elvek érvényesülnek azon regionális víz­ellátási rendszereknél, amelyeket terveinkben előirá­nyoztunk és ezt a célt szolgálják az elmúlt években megjelent jogszabályok, amelyek a víz felhasználásá­nak rendjét előírják. Gazdasági körzetek, üdülőövezetek vízellátása A magyar „Ruhr-vidék", a borsodi ipari terület víz­ellátási rendszere 600 km' 2 területet, ezen belül 70 te­lepülést és 15 nagy ipartelepet lát el ipari és ivóvízzel. Olyan nagy művek részére biztosítja az ellátást, mint a Borsodi Vegyi Kombinát, a Borsodi Hőerőmű, Észak­magyarországi Vegyiművek, vagy a települések közül Kazincbarcika és Özd. A Bódva és a Sajó vízrendsze­rének szabályozásával, 200 km főnyomóvezeték építé­sével 5 db, együttesen 25 millió m 3 befogadóképességű felszíni tározó létesítésével mintegy 2000-ig tudjuk biztosítani az iparvidék vízigényét. Ennek a vízműnek az első egységei üzembe léptek, 1968-ban újabb tározó építését kezdjük a Bán patak völgyében. A Mátravidéken a szükséges vizet szintén csak táro­zók útján lehet biztosítani. A Köszörű-völgyi, a Csörgő­patak völgyi és a Nagy-pataki tározók vize tisztítás után megfelelő hálózati és szállító rendszerrel először Mátraháza, majd Párád térsége, később Galyatető és Kékestető részére szolgáltat vizet, egyúttal megteremti a vízellátási feltételeket az ország ezen értékes terüle­tének korszerű kiépítéséhez. A Dunántúlon elsősorban a Magyar Középhegység­ben a szénbányászat és a bauxitbányászat területén a bányák víztelenítésével előidézett vízszínsüllyedés szükségszerűen meggyorsítja a tatabányai térségben és a Bakony területén a vízellátás átfogó rendszerének kiépítését. Tatabányán a bányavíz lesz Tatabánya, Oroszlány, Tata és a környező kisebb települések víz­ellátásának vízszerzési alapja. A Séd—Gaja völgyében az iszkaszentgyörgyi bauxitbányák vízéből látják el Székesfehérvár, Inota, Várpalota és Pét térségét. A nyí­rádi bányák Ajka ipari és ivóvízellátási gondjain fog­nak enyhíteni, ugyanakkor a balatoni üdülőövezet ÉNy-i parti sávján szintén a nyirádi víz oldja meg végle­gesen a vízellátást és ez lesz a Balatoni Regionális Víz­mű egyik legfontosabb víztermelő telepe. A Balatoni Regionális Vízmű másik tervezett vízellátó pontja Sió­fok közelében épül fel, ez egy 25 000 m A/nap teljesí­tőképességű felszíni vízmű, amely Balatonboglártól Ba­latonkeneséig látja el ennek a leglátogatottabb balatoni területnek fogyasztóit. A tervezett 11 vízellátási rend­szer teljes kiépítése után azok együttesen napi 700 000 m 3 ivóvízminőségű vizet termelnek a lakosság és az ipar részére és 2,5 millió embert látnak el vízvezetéki vízzel. A vázolt átfogó megoldások mutatják, hogy a „köz­mű" fogalma új értelmezést kap. A települések vízmű­vei is egyre inkább elvesztik helyi közmű jellegüket, a nagykiterjedésű komplex vízgazdálkodási művek részé­vé válnak. A közművek új fogalmát talán így lehet meghatározni: „A közművek a települések egészére vagy annak jelentős részére kiterjedő elosztó létesít­mények (vezetékek, továbbító, szabályozó stb. berende­zések), amelyek a település saját központi berendezése útján vagy regionális, illetve országos rendszerekhez kapcsolódva biztosítják a lakosság és egyéb fogyasztók igényének kielégítését." 5. kép. A Borsodi Vízellátási Rendszer egyik tározója (Rakaca I. — 5,5 millió m*) 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom