Hidrológiai tájékoztató, 1967
1. szám, május - Illés György: Településeink vízellátása
millió m 3-t. A fokozódó igények következtében a vízellátás megoldása egyre bonyolultabb, egyre összetettebb feladattá válik. A vízgazdálkodás alapvető feladata a társadalmi igények és a természeti adottságok öszszehangolása, amely azonban nemcsak a természetes 3. ábra. A vízvezetéki ellátottság megoszlása megyénkint, 1965-ben. (A megyei jogú városok nélkül.) Megyei jogú városok: Miskolc 75%, Debrecen 68%, Pécs 85%, Szeged 86%, Budapest 92%. (Az egyes megyékbe írt szám az összlakosság %-át jelenti.) vízháztartás szükségszerű szabályozását jelenti, hanem a vízhasználatok területi elhelyezkedésének és a víz felhasználásának befolyásolását is. Már ezek, a nálunk alapvetően új elvek érvényesülnek azon regionális vízellátási rendszereknél, amelyeket terveinkben előirányoztunk és ezt a célt szolgálják az elmúlt években megjelent jogszabályok, amelyek a víz felhasználásának rendjét előírják. Gazdasági körzetek, üdülőövezetek vízellátása A magyar „Ruhr-vidék", a borsodi ipari terület vízellátási rendszere 600 km' 2 területet, ezen belül 70 települést és 15 nagy ipartelepet lát el ipari és ivóvízzel. Olyan nagy művek részére biztosítja az ellátást, mint a Borsodi Vegyi Kombinát, a Borsodi Hőerőmű, Északmagyarországi Vegyiművek, vagy a települések közül Kazincbarcika és Özd. A Bódva és a Sajó vízrendszerének szabályozásával, 200 km főnyomóvezeték építésével 5 db, együttesen 25 millió m 3 befogadóképességű felszíni tározó létesítésével mintegy 2000-ig tudjuk biztosítani az iparvidék vízigényét. Ennek a vízműnek az első egységei üzembe léptek, 1968-ban újabb tározó építését kezdjük a Bán patak völgyében. A Mátravidéken a szükséges vizet szintén csak tározók útján lehet biztosítani. A Köszörű-völgyi, a Csörgőpatak völgyi és a Nagy-pataki tározók vize tisztítás után megfelelő hálózati és szállító rendszerrel először Mátraháza, majd Párád térsége, később Galyatető és Kékestető részére szolgáltat vizet, egyúttal megteremti a vízellátási feltételeket az ország ezen értékes területének korszerű kiépítéséhez. A Dunántúlon elsősorban a Magyar Középhegységben a szénbányászat és a bauxitbányászat területén a bányák víztelenítésével előidézett vízszínsüllyedés szükségszerűen meggyorsítja a tatabányai térségben és a Bakony területén a vízellátás átfogó rendszerének kiépítését. Tatabányán a bányavíz lesz Tatabánya, Oroszlány, Tata és a környező kisebb települések vízellátásának vízszerzési alapja. A Séd—Gaja völgyében az iszkaszentgyörgyi bauxitbányák vízéből látják el Székesfehérvár, Inota, Várpalota és Pét térségét. A nyírádi bányák Ajka ipari és ivóvízellátási gondjain fognak enyhíteni, ugyanakkor a balatoni üdülőövezet ÉNy-i parti sávján szintén a nyirádi víz oldja meg véglegesen a vízellátást és ez lesz a Balatoni Regionális Vízmű egyik legfontosabb víztermelő telepe. A Balatoni Regionális Vízmű másik tervezett vízellátó pontja Siófok közelében épül fel, ez egy 25 000 m A/nap teljesítőképességű felszíni vízmű, amely Balatonboglártól Balatonkeneséig látja el ennek a leglátogatottabb balatoni területnek fogyasztóit. A tervezett 11 vízellátási rendszer teljes kiépítése után azok együttesen napi 700 000 m 3 ivóvízminőségű vizet termelnek a lakosság és az ipar részére és 2,5 millió embert látnak el vízvezetéki vízzel. A vázolt átfogó megoldások mutatják, hogy a „közmű" fogalma új értelmezést kap. A települések vízművei is egyre inkább elvesztik helyi közmű jellegüket, a nagykiterjedésű komplex vízgazdálkodási művek részévé válnak. A közművek új fogalmát talán így lehet meghatározni: „A közművek a települések egészére vagy annak jelentős részére kiterjedő elosztó létesítmények (vezetékek, továbbító, szabályozó stb. berendezések), amelyek a település saját központi berendezése útján vagy regionális, illetve országos rendszerekhez kapcsolódva biztosítják a lakosság és egyéb fogyasztók igényének kielégítését." 5. kép. A Borsodi Vízellátási Rendszer egyik tározója (Rakaca I. — 5,5 millió m*) 20