Hidrológiai tájékoztató, 1967
1. szám, május - Illés György: Településeink vízellátása
vannak kitöltve. Ezért ilyen területeken, ha a folyók általános törést követnek is, semmilyen vízállásnál sem hatolhat be hirtelen víz a törési síkokba. Tehát a fent leírt módon nem is következnek be hirtelen tektonikai mozgások. A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bizonyos területeken a töréseket követő, rendkívül megáradt folyók vize, az addig viszonylag száraz törésekbe hatolva meggyorsíthatja a vetők mentén történő lassú elmozdulásokat, hirtelen lezökkenést okozva. Az ilyen hirtelen lezökkenés egyúttal bizonyos „előremenőleges" konszolidációt is eredményez a kérdéses zónában. Településeink vízellátása ILLÉS GYÖRGY Országos Vízügyi Főigazgatóság A víz és az ember kapcsolata a lakott településeken belül az elmúlt száz év alatt döntő módon megváltozott, a vízellátás és a vízhigénia nagy úttörői, Wein János, Zsigmond-y Vilmos és Fodor József óta új képet öltött. Ök egy új korszakot nyitottak meg, amelynek nyomán eltűntek a főváros utcáiról a Duna-vizet áruló vízhordó kocsik és az első mélyfúrással megnyílt a hasznosítás számára mélységi víztartóink nagy természeti kincse, de eltűntek a pusztító járványok is. A víz mint alapvető társadalom és telpülésalakító tényező minden történelmi időszakban kiemelkedő szerepet töltött be a népek életében. A tetterősek a vizet keresték települési helyük megválasztásakor, vagy azt nagy munkával a településekre vezették, a gyengék azonban a járványok áldozatai lettek. Minden háború és minden pusztítás — amikor a közművek megsemmisülnek — újra lejátszatja a közművesítés előtti időszak néhány tragédiáját. Korunkban a vízellátás a társadalom létét és a gazdasági életet megalapozó tevékenységgé fejlődött, inkább mint korunkat megelőző időben bármikor. Éppen ezért a világ egyes államaiban ma már sokszor fantasztikus megoldások gondolatával foglalkoznak, hogy a települések, a helyhezkötött társadalom egyre szélesebb körű és fokozódó vízigényét ki tudják elégíteni. A igények — a fogyasztók, a háztartások, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közületek — körének bővülése, a fajlagos fogyasztási értékek emelkedésével az idő függvényében hatványozottan nőnek. Sok fejlett ipari országot a helyi vízkészletek felhasználása és az újabb igények a tartományok, országrészek, sőt országok közötti vízellátási együttműködésre késztetnek, közös vízellátási rendszerek kiépítésére kényszerítenek. A nagy és költséges építkezéseket megelőzően a rendelkezésre álló helyi vízkészletek optimális kihasználása érdekében a vízháztartásba olyan nagy mértékben kell beavatkoznunk, amelyre a korábbi évtizedek vízfogyasztása mellett nem is gondoltunk. Pl. a karsztvizek mesterséges megcsapolása sokszor többszáz méter, a föld mélyén húzódó tározóval a vizek összegyűjtése érdekében, vagy a természetes források küszöbének szabályozásával azok hozamának kiegyenlítésére, vagy a kavicsrétegek vizének mesterséges dúsítása, vagy a felszíni vizek és talajvizek tározása. Ezek a megoldások arányaiban természetesen eltörpülnek olyan műszaki koncepciók mellett, mint a tervezett svéd—német vízellátási kooperáció a fölös svéd vízkészletek átadására, vagy az ausztráliai tengerpart vízben szegény földtani képződményeinek a jéghegyek odaszállítása és megoldása útján történő dúsítása, azonban ez a néhány példa tükrözi az ember, a társadalom egyik létfeltételének biztosításáért a ma és a jövő vízellátásának megoldásáért folyó gigantikus küzdelmet a világ egyes területein, amelynek előjelei már hazánkban is érezhetők. A vízellátás helyzete és fejlődése Az ipari és társadalmi forradalom hazánkban is alapvetően megváltoztatta a települések belső szerkezetét és vele a vízfogyasztást is. 1950—1965 között az ivóvízfogyasztás napi 700 ezer m 3-ről 2 millió m : l-re, az ipar vízfogyasztása 1,8 millió m 3-ről 6 millió m 3-re emelkedett. Annak érdekében, hogy az ország vízellátását korszerű színvonalra emeljük figyelembe kellett vennünk gazdasági életünk fejlődését jellemző új tényezőket, így a települések szerkezetének és a települések háló[mr/l/T^/nop] [turfol [tOf/ertm) [(//ó/ott 'Ah 3,0 tOSO 19SS f9C0 <965 fifr/fxe//) 1. ábra. A vízvezetéki ellátás fejlődésének néhány jellemző adata zatának várható alakulását, a különböző iparágak fejlődésének tendenciáit, az új iparágak meghonosodását, a szocialista mezőgazdaság hatását a falu szerkezeti, kulturális és szociális fejlődésére és annak településszerkezetére. Számolnunk kellett a fogyasztók területi és minőségi, időbeni vízigényének differenciálódásává] és mindezek figyelembevételével kellett mérlegelni a víznyerési lehetőségeinket, felszíni és felszínalatti vízkészleteinket. Fő céljainkat és lehetőségeinket a Kormány által a közelmúltban elfogadott Országos Vízgazdálkodási Keretterv határozza meg, a víz felhasználásának rendjét pedig az új Vízügyi Törvény szabja meg. Éppen a fejlődés gyorsuló üteme tette szükségessé a legfontosabb feladatok nagyobb távlatú meghatározását, a vízgazdálkodás minden ágában, különösen pedig azokban az ágazatokban, ahol a legnagyobb volt az elmaradás, így a városok, a települések, a lakosság vízzel való ellátása területén, ahol legtöbbet is kell tennünk a jövőben a korszerű háztartások vízellátása, az egészséges életkörülmények biztosítása érdekében. A vízellátás területén az 1961—1965 közötti időszakban értük el a legnagyobb fejlődést, amikor mintegy 2,5 milliárd Ft-ot íordítottunk vízvezetékek és közkutak építésére. Ebben az időszakban közel egy millió lakos jutott vízvezetéki vízhez, fél millió a városokban és ugyanennyi a falun. 3500 km új vízvezetékhálózat és 2 Hidrológia 17