Hidrológiai tájékoztató, 1967
2. szám, november - Dr. Lovász György: A szerkezeti viszonyok hatása a Dráva és Muravölgy esésgörbéjére, illetve a nagyobb mellékfolyók mechanizmusára
A szerkezeti viszonyok hatása a Dráva és a Muravölgy esésgörbéjére, illetve a nagyobb mellékfolyók mechanizmusára DR. LOVÁSZ GYÖRGY MTA Dunántúli Tudományos Intézet A dolgozatban megfelelő bizonyító anyag segítségével legfőképpen az újpleisztocéntól a jelenkorig eltelt idő szerkezeti mozgásainak vízrajzi hatását kívánjuk tanulmányozni. A kérdés vizsgálatát a társadalmi behatás következtében ketté kellett választani. Más módszerrel kell a jelenkori és mással az óholocén- poszt-, illetve újpleisztocén viszonyokat tanulmányozni. A legutóbbi földtani korok — új és poszt-pleisztocén — mechanizmusát morfológiai módszerrel látszik a legcélravezetőbbnek vizsgálni. Az említett időszak tárgyalandó jelenségeit a völgykeresztmetszet, a völgytalp esési viszonyainak változása és a folyó alaprajzának alakulásából igyekszünk levezetni. Kézenfekvő ugyanis, hogy ha egy folyó nagyesésű, szűk szakaszból széles talpú kisesésű völgyszakaszba lép, és ott erőteljesen meanderez, vagy éppen ágakra bomlik, akkor változtatta mechanizmusát. A fent említett három tényező megfelelő mértékű változása alapján a következőkben három szakaszjellegről (alsó, közép és felső) teszünk említést. Ezek a fogalmak természetesen nem fedik a szakaszjelleg Cholnoky féle hagyományos, merev tartalmát, hanem sokban hasonlítanak a Kádártéle értelmezéshez (1954). A szakaszjelleg tekintélyes mértékben függ a vízhozamtól, azaz a vízjárástól is. Van olyan szakasz, amelyet az alaprajz, völgykeresztmetszet és a völgyesés alapján alsószakasz jellegűnek íogunk meghatározni, holott tudatában vagyunk annak, hogy ez az állapot árhullám levonulásakor mélyítő, eróziós munkát végző állapotba csaphat át. Fenti fogalmainkat tehát nem tartjuk abszolút érvényűek. A fenti morfológiai módszerrel tehát tulajdonképpen a közelmúlt földtani korok szakaszjelleg változásait kívánjuk feltárni a Dráva és a Mura hossz-szelvényében. Ezekből a két folyó hordalékszállítási viszonyaira kapunk tájékoztatást. Ezt a természetes állapotot változtatta meg, vagy próbálta megváltoztatni a mérnöki beavatkozás. Dolgozatunkban, — adatainknak megfelelő mértékben — ezt is próbáltuk bemutatni. Ezért szerkesztettük meg a LKV görbéket a két folyó hossz-szelvényének különböző pontján. Sajnos a terjedelem nem engedi, hogy az összes megszerkesztett LKV görbét be tudjuk mutatni, így egy részénél meg kell elégedni azok tendenciájának leírásával. A jelenkori mechanizmust tehát grafikus módszerrel mutatjuk be. A közelmúlt földtani és a jelen idők mechanizmus viszonyait végső soron az adatok adta lehetőségen belül össze tudjuk hasonlítani, és a hossz-szelvények néhány pontján meg tudjuk állapítani, hogy az emberi tevékenység meg tudta-e változtatni a folyószakasz természetes mechanizmusát. Végezetül meg kívánjuk jegyezni, hogy dolgozatunkban nem a meder, hanem a völgyesés-vonalakból vonjuk le következtetéseinket. A mederesés adatait ugyanis nem tudtuk beszerezni. Mivel azonban ezek tendencia tekintetében mindenképpen követik a völgytalp esését, így ezen adatainkat megfelelőnek tartjuk elemzésre. A két folyó völgyesés görbéjét 1:50 000-es térképek szintvonal adatai alapján szerkesztettük. A Dráva esésgörbéje A Dráva, mint az egész vízrendszer hidrográfiai tengelye, szerkezetileg változatos felszínen halad eredetétől torkolatáig. Ezért völgyének esésvonala a normális esésvonaltól távol áll. A folyó ÉK—DNy-i irányú nagyszerkezeti rendszerben ered, így hiányzik a legelső folyás km-es rendkívül meredek esése (1. ábra). (A folyó esésgörbéjét bemutató 1. ábrával kapcsolatban megjegyezzük, hogy azt csak az országhatárig szerkesztettük meg, mert alább a görbe teljesen lapos, semmi változatosságot nem mutat.) N4---- folyó főbb törésrendszer 1. ábra. A Dráva—Mura vízrendszer főbb szerkezeti vonalai (Heritsch F. és Kühn O. munkái alapján összeállította a szerző) 42