Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Bélteky Lajos: Magyarország hévízkutatása, hévízkészlete és hévízhasznosítási lehetőségei

vonatkozó prognózis bizonytalan, mert a vízhozam a porózus réteg fizikai jellemzőitől, áteresztő képességé­től, a víz hőmérséklete pedig a gg nagyságán és a víz­tartók települési mélységén kívül a vízhozamtól is függ. Ez megnehezíti a térképi ábrázolást, hiszen Békés megye keleti részén 1800—2000 m-ből 15—20 C°-kal ki­sebb hőmérsékletű víz nyerhető, mint a Csongrád me­gye területén levő hasonló mélységből. Minthogy egyelőre csak a porózus víztartók pórusai­ban elhelyezkedő természetes (földtani) készletek meg­állapításához rendelkezünk aránylag elég sok adattal és ismerettel, a kitermelhető készlet meghatározásához azonban nem, eddig csak a természetes hévízkészlet számítását végeztük el a felsőpannóniai képződmény 500—2000 m közötti szakaszában levő víztartókra. Erre a 2. ábra térképét és a vízfeltáró, továbbá a szénhidro­génkutató fúrások karotázsszelvényeit használtuk fel, melyekről a porózus rétegek vastagsága leolvasható. A felsőpannóniai víztartóknak több ezer karotázs­szelvény alapján kiszámított összes térfogata 8462 km3­nek s ebből 25% átlagos hézagtérfogattal a természetes vízkészlet 2124 km 3-nek adódott. Az összes porózus hé­vízkészletből 224 km 3 ban az 1500 m-nél mélyebben fekvő rétegek pórusaiban, 500 km 3 az 1000—1500 m-es, és kereken 1400 km 3 az 500—1000 m-es mélységsza­kaszban. A hazai kutatók a hézagtérfogatnak, illetve a természetes vízkészletnek általában 20%-át tekintik ki­termelhetőnek, ennek megfelelően a 35 C°-nál mele­gebb kitermelhető hébízkészlet 424 km 3-re becsülhető. Ezek az értékek — természetesen — csak első lépés­nek tekinthetők a készletszámítás területén amelyeket részletes területi bontással s újabb fúrási adatok fel­dolgozásával majd finomítani lehet. A vastag üledékkel fedett mezozóos terület nagysága a nyugati országhatártól Igáiig és Túrától Sárospatakig kb. 4700 km 2-t tesz ki, ami az ország területének kb. 5%-a. Ha a jelenlegi 203 m 3/p nagyságú termelést a poró­zus víztartók térfogatához viszonyítjuk, megállapítható, hogy országos átlagban a víztartók még csak kis mér­tékben vannak igénybe véve. A vízkészletszámítás végső célja azonban egy-egy ki­sebb területre nézve nem a természetes, hanem a kiter­melhető vízkészletnek a meghatározása. Ez már sokkal nehezebb feladat. Az utánpótlást ugyanis; melyet ma még számos ismeretlen tényező befolyásol, egy-egy te­rületen csak tartós termeléssel, illetve szivattyúzással lehet meghatározni, miközben a hidrodinamikai és hidrológiai jellemzőket rendszeresen mérni és regiszt­rálni kell. Ilyen vizsgálatokat, méréseket hévizes kút­jainknál — talán néhány budapesti kutat kivéve — még nem végeztek. A szegedi geotermikus kutatási területen eddig lefúrt és megnyitott 4 db 1900—2000 m-es kút ter­melési és egymásra hatási vizsgálata most van folya­matban. A víztartó kőzetek térfogatának ismerete az 500 m-t meghaladó mélységszakaszban azért nagyon jelentős, mert a hazai kutatók egyező véleménye szerint ebben a mélységben az ún. rugalmas készleten kívül számba­vehető vízutánpótlással már nemigen lehet számolni. A hévízhasznosítási lehetőségek Hazánkban a hévizek hasznosítására általában a kö­vetkező lehetőségek vannak: I. Fűtési célokra: a) Lakások, lakótelepek, középületek központi fűtése 20 C°, vagy annál nagyobb belső hőmérsékletre, b) használati meleg vízként háztartási és üzemi me­legvíz szolgáltatásra, c) mezőgazdaság területén (kertészet, baromfitele­pek, istállók - stb. fűtésére) 12—16 C° belső hőmérsék­letre, II. Balneológiai célokra: d) gyógy- és zárt fürdőkhöz', e) szabadtéri fürdők, úszómedencék vízzel való ellá­tására. Az a) csoport igénye legalább 70 C°-os víz, a b) alatti melegvíz szolgáltatásra megfelelhet már a 45 C° hő­mérsékletű víz is. A c) csoportot kielégítheti az 50— 70 C°-ú víz, zárt fürdőkhöz a 40 C° feletti, a szabadtéri fürdőkhöz pedig a 35 C° hőmérsékletű víz is felhasz­nálható. A felhasználási lehetőséget a hőmérsékleten kívül be­folyásolja a víz vegyi összetétele, agresszivitása és a sólerakódási hajlama Ts s főképp az a körülmény, hogy az elvezetése nagyobb távolságra igen költséges. A geotermikus energiának hátrányos sajátossága, hogy felhasználása főleg a kút közelében gazdaságos, mert a kúton kívüli csővezetéknek a hőveszteség ellem szigetelése és a víznek a felhasználás helyére való el­vezetési és átemelési költsége már néhány km távol­ság esetén is igen nagymértékben megnöveli a beruhá­zási költséget és meghosszabbítja a visszatérülés ide­jét. A geotermikus energia feltárására alkalmas terüle­tek földrajzi elhelyezkedése és nagysága határozza meg az országnak azokat a városait és községeit, ahol a különböző célt szolgáló és hőmérsékletet megkívánó hasznosítások számításba jöhetnek. Láthatjuk a bemu­tatott 2. ábrán, hogy a lakótelepek és középületek köz­ponti fűtésre alkalmas 70 C°-nál melegebb hévíz — je­lenlegi ismereteink szerint — az üledékes rétegsorból Csongrád-Csanád, Békés, Hajdú-Bihar, Szolnok, Győr­Sopron és Somogy megyék területén, hasadékos karsz­tos, karbonátos kőzetekből pedig Borsod-Abaúj-Zemp­lén, Pest, Somogy, Szolnok, Zala megyékben és Buda­pest területén tárható fel. A tervszerű kutatást és fel­tárást s a hasznosítást tehát elsősorban ezekre a terü­letekre kellene irányítani. Az előbbi megállapítás nem minden megyének vo­natkozik az egész területére, hiszen pl. Szolnokon, Deb­recenben, Győrben, Miskolcon, Zalaegerszegen már több fúrás igazolja, hogy e megyeszékhelyek területén nincs meg a földtani adottság 70 C° hőmérsékletű víz feltá-^ rására. Azoknak a területeknek jó részén viszont, ahol meg­van az adottság nagy hőmérsékletű víz feltárására, nincs megfelelő számú olyan város vagy lakótelep, amely a fúrásokkal ott feltárható geotermikus energiát s az általa nyújtott előnyöket ki tudná használni. A hasznosítás egyik legfontosabb és legszélesebb te­rülete a gyógyászat és balneológia, a zárt és szabadtéri fürdők, mert erre a célra már a 35—40 C° hőmérsék­letű vizek is alkalmasak s ezek feltárása az ország te­rületének 2/ 3-án lehetséges. Hazai viszonylatban ezenkívül igen nagy tere és je­lentősége van a mezőgazdaságban való hévízhasznosí­tásnak, mert ott egy-egy fogyasztó egységnek hőenergia szükségletét általában egy átlagos vízhozamú hévizes kútból ki lehet elégíteni. A mezőgazdaság részére al­kalmas hőmérsékletű vizek az ország területének 35— 40%-án feltalálhatók. Mezőgazdasági vonalon főleg a kertészet tudja hasznosítani a geotermikus energiát. Jelenleg 14 kertészetben és gazdaságban még csak kb. 70 000 m 2 felületű üvegházat fűtenek geotermikus ener­giával. {ürdó ivóvíz hőenerp. még nincs\ termetes hasznosító létesítmény 3. ábra. Hévizeink hasznosítása 1966. január 1-én 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom