Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Bélteky Lajos: Magyarország hévízkutatása, hévízkészlete és hévízhasznosítási lehetőségei

tézi kútfúrás, majd a többi hévízfeltáró fúrás megindításához is nagy szakmai és erkölcsi segítséget adott. Befejezésül a .Pesti Hírlapból idézünk néhány mondatot Zsigmondy Vilmos kútfúrói tevékenységének méltatásáról. „...kiváló geológus, kinek szemei előtt a földkéreg nyitva áll, ki keresztül lát a köveken, sziklákon, — látja a föld belső mivoltát, azt az alvilágot, melyről hajdan pokolregéket költött a tudatlanság. Nem ismeretlen előtte a talaj méhe, gyomra, rámutat a földben működő szervekre, az erekre, míg a föld testét beágazzák s a földanyag vérével, a vízzel táplálják. Látja ez átlátszó, kristálytiszta meleg vér forrását, ismeri a hőfokot, a vérmennyiséget, ennek alkatelemeit, sebességét. S mindezt látja láttatlanban — tudja, mielőtt látná, — megsejti mielőtt tudná. Ez a tudományos sejtés és sejtelmes tudás súgta neki, hogy a Margitsziget alatti földrétegben, mely felett a Duna hideg hullámai mossák a sziget partjait, meleg források vannak, s ha valaki ott kutat fúratna, a víz a résen fellökné magát, s olyan fürdőforrást adna, mely tán még a szerecsent is fehérre mossa, ha ez türelemmel győzi." „Zsigmondy ajánlata elfogadtatott. Csakhamar felépíté a szigeten azt a tornyos gyertya alkotványt, melynek párja az ottani konyhakertben ma is látható és elkezdte a földet túrni-fúrni. Az emberek, kik arra jártak, nevették, megszólták, látva a szokatlan munkát, mint igyekszik egy magyar tudós a Duna partján föld alatt vizet keresni? Nem telt bele három év, a forrás kibuggyant Zsigmondy fúrógépe nyomán. S ma a főváros paradicsoma a Margitsziget, hova mindannyian üdülni járunk." Dr. Vitális György IRODALOM HAUER F.: Die Ergebnisse der vom Herrn k. k. Bergrath Karl Ritter v. Hauer im Laboratorium der k. k. Geologischen Reichs-Anstalt durchgeführten analytischen Untersuchung des Wasser der auf der Margarethen-Insel erbohrten Thermalquelle. ÜBER LAND UND MEER Nr. 41. 1868. HORVÁTH J.—HORVÁTH L.: A budapesti termál gyógyvizek összefüggése. HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 37. 1957. 275—284. HORVÁTH L.: Adatok a budapesti gyógyforrások összefüggésének kérdéséhez. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 32. 1952. 294 297. KAKÁI A.: Fény- és árnyképek a fővárosból. XXVin. Zsigmondy Vilmos. PESTI HÍRLAP 226. sz. Bp. 1879. augusztus 17. 1—3. SARLÓ K.: Ojabb adatok a margitszigeti hőforrások kémiai összetételéhez. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 29. 1949. 90—94. SCHULHOF ö. (szerk.): Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, Bp. 1957. 1—963. SZÉKELY L.: Zsigmondy Vilmos bányamérnök emlékezete. BÁNYÁSZATI LAPOK 100. 1967. 276—285. ZSIGMONDY V.: Die Bohrung des artesischen Brunnens auf der nächst Pest gelegenen Margarethen-Insel. UBER LAND UND MEER Nr. 41. 1868. ZSIGMONDY V.: Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül. Értekezések a természettudományok köréből. MTA. X. Pest, 1871. 1—16. ZSIGMONDY V.: Mittheilungen über die Bohrthermen zu Harkány* auf der Margaretheninsel nächst Ofen und zu Lippik, und den Bohrbrunnen zu Alcsúth. Pest, 1873. 1—81. ZSIGMONDY V.: A városligeti artézi kút Budapesten. Bp. 1878. 1—88. Magyarország hévízkutatása, hévíz készlete és hévíz hasznosítási lehetőségei BÉLTEKY LAJOS Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Hévízkutatásunk fejlődése Magyarország lakosságának hévízzel való ellátottsága nemcsak a környező államokhoz képest, hanem európai viszonylatban is igen jónak mondható. Ez annak a szerencsés természeti adottságnak köszönhető, hogy az ország tekintélyes részét képező alföldi medencék földtani szerkezete és felépítése, továbbá a túlságosan kis reciprok geotermikus gradiens, — a továbbiakban gg — hévízfeltárás szempontjából igen kedvező. A magyar hévízkutatásnak 100 évre visszanyúló hagyománya van. Az első fúrásokat Zsigmondy Vilmos a neves bányamérnök kezdeményezte és kivitelezte 1866-ban Harkányban és a budapesti Margitszigeten. Ezek a 37, illetve 118 m mélységű fúrások 61,2 illetve 43,8 C° hőmérsékletű vizet tártak fel. Ezeket követte Budapesten a városligeti 970 m mélységű kút fúrása, mely 1868—1877-ig tartott, s annak idején úttörő vállalkozás volt nemcsak magyar, hanem Európa-szerte is. A városligeti I. sz. kút még ma is 375 l/p 74 C° hőmérsékletű vizet szolgáltat. Ezeknek az első kutaknak a vize mezozóos karbonátos, hasadékos kőzetből fakad. Az alföldi üledékes rétegsorból nagyobb mennyiségű, 70 C°-nál melegebb vizet 1925-ben Hajdúszoboszlón sikerült feltárni, ezt követte a szegedi 944 m és a szolnoki 949 m mélységű kutak fúrása. A hazai szénhidrogénkutatás is számos helyen hévizet eredményezett, miután a furatot, mivel eredeti célját tekintve meddőnek bizonyult, víztermelő kúttá képezték ki. A szénkutató fúrások is tártak fel néhány helyen értékes hévizet. Túlfolyó, természetes nyomásával elvezethető ivóvízért fúrtak le sok községben — főképp Békés és Csongrád megyében — 400 m-nél mélyebbre s nyertek 35 C°nál melegebb vizet. Gyógy- és hévízfeltárás volt a célja pl. a Budapesten végzett fúrásoknak, továbbá a hévízi, egri, miskolci és a balmazújvárosi vízfeltárásoknak. 1953-ig 80-ra növekedett hazánkban a 35 C°-nál melegebb vizű kutak száma. A hévizek feltárása és felhasználása az utolsó 10—12 évben került fokozottan az érdeklődés előterébe. Ebben az időszakban fúrt kutak túlyomó részét, kb. 130-at kifejezetten vízfeltárási célból fúratták s a kutak vizét főleg zárt és szabadtéri fürdők hévízzel való ellátására használták fel, ipari célra a kendergyárak részére fúrt 11 kút vizét hasznosítják. Kimondottan fűtés céljára 1963 előtt csak néhány hévízkút létesült. Nagyobb lendületet 1963-ban kapott a hévízfeltárás, amikor a biztató eredmények láttán előtérbe került a hévizekben rejlő, ún. geotermikus energia nagyüzemi felhasználásának gondolata. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ezt magáévá téve azóta évenként 6—8, fűtésre alkalmas hőmérsékletű vizet termelő kút fúrásával és hasznosításával kapcsolatos költségekre biztosított fedezetet, kísérleti területnek pedig Szeged városát jelölte ki, amely mind a hévízfeltárásra, mind a nagyüzemi hasznosításra igen kedvező adottságokkal rendelkezik. A hévizes kutak számának növekedéséhez a lakosság érdeklődésének fokozódásán kívül a korszerű kútfúrási és kútkiképzési technológia bevezetése is hozzájárult. 1954-ben, a hódmezővásárhelyi kút fúrásakor még az volt a helyzet, hogy az akkor alkalmazott fúrási technológia és kútkiképzési mód mellett az itthon gyárt2* 19