Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Bendefy László: Huszár Mátyás szegedi vízmércéje

1. ábra. Az 1834. dec. 13-i szintezés végeredménye a régi szegedi vízmérce A és B skálájára vonatkozóan. (Bendefy L. 1966.) hoz: ha a mércét nem lehetett egyvégtében megépíteni, akkor az egyes tagokat úgy helyezték el, hogy a beosztott skála bizonyos része az előzővel fedésben legyen, azaz ismétlődjék. Az ismétlődő osztásrészek alkalmazásának az volt a célja, hogy általuk az ólomskálák beosztásának beállítását ellenőrizhessék. Ez az ismétlődő rész a Körösök és a Tisza mentén Huszár Mátyás korában (1819—1820-ban) elhelyezett vízmércéken (a fennmaradt kiviteli rajzok tanúsága szerint) kb. 2 láb (0,632 m) volt. A vízmércék ólomlapjait általában masszív építményű hidak kőpilléreibe szokták befalazni (7; 78 1.) Ettől a gyakorlattól ritkán tértek el. Ezek közé a ritka kivételek közé tartozik a szegedi vízmérce, amelyet Huszár Mátyás kivételesen nagy gonddal készíttetett el. A szegedi vízmérce három részből (A, B, C) állott. Az A és B rész 8—8 láb (2,529 m) hosszú ólomskála, a C rész két egymás fölé helyezett hasonló, tehát 16 láb hosszúságú darab. (Az 1. képen lebontás közben látjuk a vízibástyát. A régi vízmérce C skálájának eggyé forrasztott, 506 m hosszúságú ólomtestét már kiemelték a falba vésett eredeti helyéből és nekitámasztották a bástya falának. Vajon maradt-e belőle valamelyes darab?) A leolvasó skála első része gerendaépítményre volt erősítve. Cölöpjei a vízben álltak és nyáron ki voltak * A XIX. század elején hazánkban három Schmidt György nevű geometra élt; mindegyikük nyomot hagyott a magyar folyószabályozások történetében. Mivel Fodor F. a három személy életadatait (9. és 10.) alatti munkáiban meglehetősen összezavarja, szükségesnek látom, hogy lehetőleg tisztázzam a szóbanforgó személyek biográfiai adatait. Teszem ezt annál inkább, mert közülük a fent említett kettőnek közvetlen szerepe volt a régi szegedi vízmérce kialakításában, illetőleg később a „0" vonás helyzetének meghatározásában. .** Az adatokat Fodor F. jegyezte ki az Institutum Geometricum eredeti, az Országos Levéltárban 1956. őszén pusztított tűzvészben elhamvadt anyakönyvéből. Idézve Fodor (9. és 10.) alatti munkáiban. *** Az Institutum Geometricum elégett anyakönyvében, amelyben lS53-tól 1956 őszéig egyébként magam is számos ízben kutattam, két Schmidt Györgyre vonatkozó bejegyzések voltak. Az egyik 1815-ben, a másik 1835-ben kapla az oklevelét. Fodor F. az ifjabbra vonatkozó adatokat helyesen közli (10) a. id. munkájában; de amikor (9) a. id. munkájában az Institutum által kiállított mérnöki oklevelek listáját szedte a geometrák neve szerinti betűrendbe, megzavarta őt a két azonos név, amelyekhez két különböző évszám tartozott. Ezért csak egyszer vette fel a listába a Schmidt György nevet és az oklevél keltének számát az évek középértékében (1325) adta meg. téve a part közelében haladó hajók ütéseinek, télen pedig a jég nyomásának, majd tavasszal a jégzajlás okozta veszélyeknek. A második (B) és harmadik (C) rész be volt építve a vízibástya falába. Az utóbbi olyan magas helyzetű volt, hogy kis- és közepes vízállásnál szárazon volt; legfeljebb a lábát nyaldosta a víz. A vízmérce második (B) részét Huszár Mátyás úgy helyeztette el, hogy „0" vonása legyen azonos szintben az A skála VI. (azaz: 6 lábas) osztásával. Ez a rész tehát még közepes vízállásnál is részben vízben volt (3. kép és 1. ábra). A régi szegedi vízmérce létesítésével és ellenőrzésével foglalatoskodó mérnökök Mielőtt tovább mennénk a régi szegedi vízmércére vonatkozó adatok vizsgálatában, azoknak a mérnököknek a személyére vonatkozó feljegyzéseket kell értelmeznünk, akiknek szerepük volt annak létesítésében, fenntartásában és későbbi hitelesítésében. Fentebb említettem már, hogy Huszár Mátyás megbízásából 1818 és 1820 között egy Schmidt György nevű mérnök foglalkozott a tiszai vízmércék létesítésével. Mindjárt itt utalok arra, hogy 1834-ben ugyancsak egy Schmidt György nevű „ideiglenes hajózási (azaz: kamarai) mérnök" ellenőrizte a vízmérce állapotát. Ezt a nevet általában egy személyre szokták vonatkoztatni, noha bizonyos, hogy két különböző személy rejlik mögötte.* Mit tudunk az elsőnek említett Schmidt Györgyről, akit a továbbiakban idősebbnek nevezek. Teljes bizonyossággal megállapítottam, hogy a nevezett egyike volt annak a négy fiatal, közel egyívású kamarai mérnöknek, akik 1818-ban Huszár Mátyás beosztottjaiként Nagyváradra kerültek. Ezek id. Schmidt György mellett: Pyrker József (szül. 1789), Keller Ignác (szül. 1791-ben) és Vásárhelyi Pál (szül. 1795-ben).** Valószínűsíthető tehát, hogy id. Schmidt György is 1790 táján jött világra. Ebből következően talán úgy helyesbíthető Fodor Ferencnek mérnökünk oklevelének keltére vonatkozó adata (9), hogy az nem 1825-ből, hanem 1815-ből való.*** Feltevésünk alátámasztására megemlítjük, hogy 1825-ben az ifjabb Schmidt György még csak 12 éves volt, az idősebb Schmidt pedig már 35 éves, és 7 éve kinevezett, rendes kamarai mérnök Nagyváradon. Bi7* 99