Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Juhász András: A Diósgyőr-tapolcai vízkutatás eredményei

1. ábra. A Diósgyőr-Tapolca környéki vízjeltárások helyei töredezett volt, ezért kb. 2—2,5 m-rel visszafelé a vetővel párhuzamosan a vízbeáramlással ellentétes irányban további szintes vágatot hajtottunk ki. Ebből D-re, vágattal a Szt. György túlfolyó alá mentünk, üreget azonban nem, hanem csak repedéseket kaptunk, melyen keresztül emelkedett fel a víz a felszínig. A repedésekben csepegő vizet kaptunk (XI. sz. vízbetörés). É-i irányban mégegyszer harántoltuk a K—Ny-i irányú vetőt, így meghatározhattuk annak pontos helyét. A vető mellett feltártuk a vízfeltörés helyét, kb. 80 cm átmérőjű, 3 m mélységig függőleges, közel kör keresztmetszetű üreget, mely felfelé 8 m magasságig az erősen repedékes mészkőig folytatódott. A vízfeltörés helyén (1. kép) egy méteres depressziót hoztunk létre. Ekkor 2,5—2,6 m

3/p, 24,4 C° vizet termeltünk ki. A kihajtott vágatok fehér, jól rétegzett, erősen karsztosodott ladini mészküvet tártak fel. Az 1—2. sz. fúrás dél felé harántolta a sötétszürke, tűzköves mészkövet, az 1. sz. a kvarcporfirt is. Az 1. sz. fúrás azonkívül 14,40—23,00 m-ig agyagot is harántolt, melyet 'barlang kitöltésnek vettünk. A vízfeltörés (vízbeszivárgás) kavernákon és kürtőkön keresztül történt a bányatérségbe. Ezenkívül a karsztos formák közül megfigyelhettük a vakkürtőket (aven), melyek a melegvíz oldó hatására keletkeztek. Ezek száraz agyaggal voltak kitöltve. (Leggyakoribb helyeit a 2. ábrán feltüntettük.) A bányavágatokkal három nagyobb, hosszabban követhető szerkezeti vonalat határoztunk meg (2. ábrán 2., b, c betűkkel jelöltük). Ezeket meghosszabbítva egy háromszöget kapunk. A háromszögön belül sok kisebb-nagyobb, rendszertelen irányú repedést látunk (0—60 cm átmérőig), melyek mentén kalcit, aragonit és vasérc kitöltést kaptunk. A vasérc megjelenési módja szerint szabálytalan tömör, kérges vagy kilúgozott üreges, puha taplószerű üreges. A kutatóvágatokba beáramló hasonló hőmérsékletű vizek kémiai összetétele bizonyította azonos eredetüket. A kutatás igazolta a víz, a kémiai elemzések alapján (1. táblázat) feltételezett, a Görömböly-tapojcai azonban még mindig nem ismertük annak helyét, ezért feltárni nem sikerült. A vízbeáramlás ugyanis hol a főtéből, hol a vágat oldalából történt, tehát valamely másik helyen emelkedett fölénk. A vízbeáramlás a X. sz. vízbetörés helyén már egy kürtőn keresztül a talpból történt, ez azonban még szintén oldalirányú volt. Ezzel egyidőben a többi forrás elapadt. A továbbhaladás után elértük a közel K—Ny-i irányú vetőt. A vízbetörés a vető mellett történt (XII. sz. vízbetörés) K-i irányból. A vető másik oldalán mészkőtörmeléket harántoltunk, mely zöldes színű agyagos kötésű volt. A vető mentén a kőzet erősen 1. kép. Vízfeliárás helye a kutatóvágatban 97