Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Hőriszt György: A bauxitbányászat vízügyi helyzete

4. ábra. A halimbai bauxitterület vázlatos földtani szelvénye felületén belül levő főkarsztvízből táplálkozó források és kutak részben már kiszáradtak, részben vízhozamuk csökkent. A kiemelt víz a Viszlói-patakon keresztül a Balatonba ömlik. Kis része É-i irányban a Nádtó-patakon a Marcalba, illetve a Dunába folyik. A halimbai terület felépítése az eddigiektől különbözik (4. ábra). A bauxit telepes kifejlődésű és E-i irányba dől, mint Iszkaszentgyörgyön. Nem nagy határvetőkkel, hanem a kutatás időbenisége alapján bontották részekre. Feküje felsőtriász nóri dolomit, réti dachsteini mészkő és dachsteini típusú liász mészkő. A fekü a bauxittest alatt még 100 m-re is kalcittal és bauxitos agyaggal kitöltött. Az eddigi tapasztalatok szerint nem vízveszélyes. A bányászat szempontjából vízveszélyes a fedőben levő eocén mészkő és mészmárga, melyet ugyan a bauxittól a felsőkréta barnakőszéntelepes összlet választ el — kivéve a telep déli részét —, azonban vetők szabdalják át, és a fedőben tárolt vizet a bányatérségbe vezetik. így a halimbai bauxitbányáknál alkalmazott vízvédelem kétirányú. Az előidézett depresszió sugara 1,5—3,0 km. A kiemelt víz a Kígyós-patakon át a Marcalba, illetve a Dunába folyik. A Bakonyszentlászló—fenyőfői bauxitterület a telepes és lencsés kifejlődés kombinációja (5. ábra). Feküje felsőtriász nóri fődolomit. Miután a területen bányaművelés még nincs, így csak a kutatófúrások adataira támaszkodhatunk. A fekü repedezett, törésekkel átjárt, azonban zárt agyaggal, márgával töltött vetősíkok szabdalják. A hegységszerkezet miatt sok helyen térbelileg a dolomit és a márga, egymás mellett található, mely település a vízveszélyt csökkenti. A fedő nem összefüggően és kis vastagságban eocén homok és mészkő, melyre vagy közvetlenül a bauxitra nagy vastagságú oligo-miocén homokos agyagmárga települ. Fedőjében víztároló pliocén és pleisztocén kavics, homok, lösz van. A főkarsztvíz szintje +167—(-190 m A. f. dél felé való emelkedéssel. Az alkalmazandó vízvédelmi módszer aktív lesz, melyet a településtől függően passzívval egészítenek ki. Várható vízemelése 30—50 m

3/p. A depressziós tér számított, valószínű hatósugara mintegy 5 km 5. ábra. A Bakonyszentlászló—fenyőfői bauxitterület vázlatos földtani szelvénye 1. A fedőkarsztvízemelet szempontjából aktív, 2. a főkarsztvíz szempontjából passzív. A főkarsztvíz a +175—f-180 m A. f.-i szinten helyezkedik el. A fedőkarsztvíz eredetileg +200— +210 m A. f. volt. A vízemelés következtében a +65— +170 m A. f.-i szintekig süllyedt. A vízemelés éves átlaga: 1953-ban 0,8 m

3/p 1955-ben 2,0 m

3/p 1960-ban 3,3 m

3/p 1965. X. hóban 3,6 m

3/p lesz. A fiatal felszíni víztároló homokban, kavicsban a bauxitterület felett a +230—[-243 m A. f.-i szintek között vízemelet helyezkedik el. A működő bauxitbányák közül a Kislőd-öreghegy-i, a Szőc-i, valamint a Halimba-Malomvölgy-i bányák a fő és fedőkarsztvizek felett települnek. Áttekintve a vízveszélyes bauxitterületeket, megállapítható, hogy a bauxitbányászat vízvédelmi módszere jelenleg és a "jövőben is az aktív módszer, melyet a szükségnek megfelelően passzív módszerrel egészítenek ki. A vízföldtani osztály feladata, hogy az eddigieknek megfelelően az észlelőhálózatot tovább fejlessze, ellássa a bauxitbányák vízügyi szolgálatát és értékeléseivel segítse a, bányatervezés munkáját. 79