Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Somlai Ferenc: Magyarország vízfeltáró fúrásait létesítő kivitelezők

lami Gazdaságok; előzőeken kívül 30 termelőszövetkezet és 48 magán fúrómester szerepel nyilvántartásunkban. Az előző pontban jelzett „kisebb" kivitelezők esetenként, illetve egyesek mélyebb fúrást is végeznek, mivel nagyobb berendezéssel üzemelnek (pl, Andráshidai Állami Gazdaság, Léhi Állami Gazdaság stb.). Ezek részletes ismertetésére szintén nem térünk ki. Az elmúlt 5 év alatt a nagyobb és kisebb berendezéssel dolgozó, valamint magán fúrómester irányítása alatt üzemelő fúróberendezések száma, illetve az irányításukat végző kivitelezők száma állandóan változott. E változást jól jellemzi a 2—4. ábra. Jól látható, hogy ellentétben az összesített kivitelező fúróberendezés szám 1964. évben „tetőző", majd 1965-ben igen lényeges csökkenést mutató diagramjával — a nagyberendezéssel üzemelő kivitelezők száma alig változott, közelítőleg egy szinten mozgott. Nem így alakult a kisberendezések száma, mely az 1964. évi csúcsérték után lényegesen csökkent, ellentétben a magánfúrómesterek működési területének bővülésével. Az 1965. év két sajnálatos tényt hozott a felszínre. Részben az összes megyei tanáccsal történt kapcsolat felvétel után tudomásunkra jutott, hogy a közvetlen szakmai felügyeleti szervek nyilvántartásában 10 magánkivitelező szerepel csak. Valószínűleg a többi, általunk ismert 38 magán-fúrómester nem iparengedélylyel dolgozik, és így működésük jogilag és szakmailag vitatható. Mivel e téren számos kérdés jelentkezett, Vízföldtani Szolgálatunk Anyagfeldolgozó Osztálya a felderített kivitelezőket ellenőrzés céljából folyamatosan berendelte, és e tárgyalások eddig minden esetben e „magán-fúrómesterek" munkájának jegyzőkönyvi letiltásával végződtek. Elgondolkoztató tény az is, hogy 1965. évben, a takarékossági évben, 66 — állami szektorhoz tartozó — fúróberendezés, illetve kivitelező szüntette meg működését megrendelés hiányában, ugyanezen évben a magán-fúrómesterek száma közel egyharmaddal nőtt. Nem közömbös a népgazdasági szinten mérhető takarékoskodás, sőt súlyponti feladat. E téren azonban már 1965 előtt élen jártak az általunk ismert „magán-fúrómesterek". Az 5199/62. új kútszabvánnyal ellentétes kivitelezési munka működésük során gyakori, de a végleges kútkiképzés zömében szabálytalan: a bélés-, illetve szűrőcsőként alkalmazott rakatok átmérője rovására, a kút élettartamát növelő kompresszorozási órák számának rovására, a mintavétel, hidrológiai paraméterek észlelése, tervdokumentáció és vízjogi engedélyezési eljárás mellőzése terén e téren évek óta tart a rossz értelmezésű „takarékoskodás". Sajnos, a magánszektor nem egyedül áll fentiek terén. A tsz-ek és egyéb sekélyfúrást végző, általában „csőkutat" létesítő kivitelezők fentiekhez hasonló takarékoskodására igen sok példát tudnánk felsorolni, erre a továbbiakban visszatérünk. 2. ábra. Mélyfúrást (átlag 50 m-nél mélyebb fúrás) végző kivitelező vállalatok és fúróberendezések számának alakulása az 1961—65. évben 3. ábra. Sekélyfúrást (átlag 10—50 m mély fúrást) végző kivitelező vállalatok és fúróberendezések számának alakulása az 1961—65. évben 4. ábra. A magánszektor működését (fúróberendezéseik számát) jellemző diagram 1961—65. évekre vonatkoztatva III. Kivitelező vállalatok működésének vízföldtani és műszaki jellemzése Az előzőekben említett, mélyfúrást végző kivitelező vállalatok működésével nem kívánok foglalkozni. E vállalatok szakmai (vízföldtani jellegű) irányítását, illetve ellenőrzését az OVF, a Vízföldtani Szolgálat és az egyéb szakmai felügyeleti hatóságok oly mértékig valósították már meg, mely a jelenlegi működés tükrében megfelelőnek bizonyult. A fúróberendezések tipizálása itt előtérbe került, a bányarendészet felelősségteljes működése, valamint e nagyobb kivitelezők vonatkozó munkagyakorlata kapcsolatainkat kielégítővé tették. A sekélyfúrást végző kisebb kivitelezők, illetve a közöttük nagyobb berendezéssel rendelkező, mélyfúrást végző kivitelezők munkája mind vízföldtani, mind egyéb szempontok figyelembevételével is sok kívánnivalót hagy maga után. Erre vonatkozóan néhány példát kívánunk megemlíteni. Több fényképet mellékelünk, mellyel alátámasztani kívánom jelzett kivitelezési, illetve kivitelezéssel kapcsolatos vízföldtani hiányosságokat. Az 1. képen az Ácsi Fmsz fúróberendezése látható. miközben 1 zoll átmérőjű „fúrórudazattal" 2 zoll átmérőjű béléscsőben 100 m mélységű furatot létesít. A fenti berendezés mintavételét tükrözi a 2. kép; itt a kb. 45°-ban megépített lépcsőkorláton nyert tárolást a kb. 30 m mélységig lemélyített furatból addig kieimelt 2 db minta (a harmadik mintát, homokos kavicsot a képen látható kéz által mutatott lépcsőre helyezték). A 3. kép a Léhi Állami Gazdaság fúrócsoportja által vett rétegminták helyzetét ábrázolja azután, hogy a hetekig szabadban, megfelelő felügyelet nélkül tárolt mintát egy hirtelen zivatar összekeverte, a minta azonban már előzőleg is — megfelelő mintajegyzék nélküli állapotában — felhasználhatatlan volt. A sekélyfúrást létesítő kivitelezők műszaki felkészültsége nem kielégítő. Erre utal a kiskunlacházai Petőfi Tsz fúróbrigádja működéséről közölt 4. kép, 56