Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Balogh Jenő: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

2. ábra. Hazánk 50 C-nál melegebb és 200 l/p-nél több hévizet termő kútjai A fenti — erősen tájékoztató jellegű — anyag­nál jelentősebbek azok az adatok, amelyekhez az utóbbi időben a helyszínen, vagy helyi szakemberek­kel való közvetlen kapcsolat útiján jutottunk. Ezeket a továbbiakban, a vonatkozó témarészeknél fogom ismertetni. A feltárás kérdései, eredményei Általában mindenki egyetért abban, hogy Ma­gyarország a gyógyfürdők, a hévizek hazája. Sokkal kisebb azonban az egyetértés a vízkészletek nagy­sága, kitermelhetősége, utánpótlódása, általában re­servoir mechanikai kérdésekben. A melegvizet tartal­mazó rétegek területi elhelyezkedése szempontjából a különböző származású adatok eléggé jól egyeznek, hiszen ezek az adatok az utóbbi évtizedekben végzett nagyszámú szénhidrogén, víz, ásványi nyersanyag-ku­tató fúrások adatai alapján megközelítően tisztázód­tak. Az 1. ábra az OMFB keretében működő szakbi­zottság (dr. Boldizsár Tibor) által kidolgozott geo­Je/magt/arázaf [" ­j Porózus ré/egr/'z SOC°-90C° /rátöri V. 'y^ Ä rétfgrrz 90 C°- nál meJtgdiä fárMá karizflrrzSOC'-nál me/rgtói 1. ábra. Geotermikus energia felhasználási lehetősé­gek Magyarországon ^e/magyara'zaf o XúThelye C 50 C°ncí/ me/egebb hévíz Szr fe//órásása a/Jra/mas fe­rü/efcf határo/ó szin/rona/ termikus energia térképet ábrázolja, amely csak a 60 C c-nál nagyobb hőmérsékletű vizet tároló terüle­teket tünteti fel. A 2. ábra a Bélteky Lajos által ösz­szeállított területi elrendezést mutatja, feltüntetve az 50 C°-nál melegebb, és 200 l/p-nél nagyobb hozamú és működő kutakat. A dr. Schmidt Eligius Róbert által, évtizedek kutató munkájával készített, a Víz­földtani Atlaszban közölt földtani térkép képezi alap­ját a jelenlegi új fúrások, feltárások vízföldtani szak­véleményének. Bármelyik térképet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 60 C°-nál nagyobb hőmérsékletű melegvíz egy­részt a karbonátos hasadékos víztartókból, másrészt az átlag 1200—2000 méter. mélyen települt alsó- és felsőpannóniai rétegösszlet határán feltárható poró­zus rétegekből az ország területének közelítőleg egy­harmadán feltárható. Az optimális feltevések szerint 4000 km 3-re tehető a tárolt iforróvíz mennyisége, amelynek csak 10%-át véve kitermelhetőnek, és ezen mennyiségnek csak a 40 C° feletti hőtartalmát szá­mítva, az eredményként adódó 2,3 X10 1 6 kcal hő­mennyiség 2300 X 10° to kőolaj, vagy 6900 X 10 1 6 to közepes fűtőértékű kőszénnek felel meg (4). Bizonyí­tani ezt a feltevés, (de az ellenkezőjét sem!) ma még teljes mértékben nem lehet. Negatív irányban befolyásolja a fenti becsült ér­téket karsztvizek esetében a feltárásnál fokozott mér­tékben érvényesülő bizonytalanság, továbbá az egyes kutak közötti összefüggés nagyobb valószínűsége, (pél­dák erre Budapest Duna parti és a Margit-szigeti kutak) és ugyanitt az idegen vízzel való keveredés veszélye. Porózus rétegvíz esetében is jelentkeznek rontó tényezők, így pl. az elméletileg meglévő víz és hő­mérséklet ellenére csökkent vízhozamot eredményező túl finom szemcséjű rossz áteresztő képességű poró­zus réteg (pl. Gyula, fürdő és kertészeti fúrás). Ezek a csökkentő tényezők azonban a számításba jöhető terület aránytalanul kis részén jelentkeznek, és így a feltárás lehetőségét egészében nem érintik. A legóvatosabb mérlegeléssel feltételezett feltárható melegvíz készlet is többszöröse annak a melegvíz­mennyiségnek, amit a fogyasztás párhuzamos fejlő­dését is figyelembe véve, évtizedeken belül haszno­sítani tudunk. Ezért a hasznosítás szempontjából nem is annyira a feltárható terület kiterjedése a döntő, hanem az a kérdés, hogy milyen biztonsággal lehet több évtizedes távlatra egy megnyitott kútra, több tízmillió forintos beruházási költséggel hasznosító be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom