Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Bencsik Béla: Az 1965. évi árvíz az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén

A keretterv kidolgozását több tényező befolyá­solta, melyek közül emlitesre méltó: — az Országos Vízgazdálkodási Keretterv és a nép­gazdasági celkuuzesek kózti összhang es helyes kap­csolat lenyeges elemei a jóvanagyott összágazati es ágazati nepgazdasagi fejlesztesi tervek nem alltak és a keretterv lezárásanak időpontjában sem álltak ren­delkezésre. Itt ismét a fokozatos közelítés módszeré­nek alkalmazásával a népgazdasági távlati elképze­léseinek figyelembevételével kidolgozott vízgazdálko­dási keretterv megállapítását kell figyelembe venni, illetve az így kidolgozott népgazdasági fejlesztési ter­vek alapján a keretterv érintett részeit felül kell vizs­gálni; — a bonyolult kölcsönhatások folytán nehéz még annak értékelése, hogy a vízgazdálkodásban előirány­zott társadalmi ráfordításokkal milyen teljesítmények és hozamok állnak szemben. Ennek egyik oka, hogy sok ágazatban nehézségekbe ütközik a többlethoza­mok azon részének leválasztása, mely a vízgazdál­kodási intézkedéseknek és beavatkozásoknak tulajdo­nítható. A kerettervet a következőkre lehet felhasználni: — kijelöli a termelő erők legcélszerűbb területi elhelyezése érdekében a vízgazdálkodási szempontból kedvező régiókat és azokat a területeket, ahol — fő­leg a vízkészletek korlátozott volta miatt—, a ter­melő erők fejlődését a vízgazdálkodási adottságok kedvezőtlenül befolyásolják; — feltárja a vízgazdálkodás egyes ágazatainak összefüggéseit és megalapozza azok fejlesztésének összhangját, időbeli és területi kapcsolódásukat; — kiindulási alapul szolgál a részletesebb, komp­lex vízgazdálkodási területi tervek kidolgozásához; — elősegíti a beruházások vízgazdálkodási kiha­tásainak felmérését és ezzel a vízgazdálkodási kap­csolatokat jobban figyelembevevő döntések kialakítá­sát a beruházási programok jóváhagyása során; — lehetőséget ad — a nagy területi igényű és a természeti feltételek által meghatározott vízgazdál­kodási létesítmények és a tárolók tervezett helyének feltüntetésével — azoknak a területeknek a kijelölé­sére, amelyekre gazdaságossági szempontok indokol­ják az előzetes építési tilalom elrendelését; — segítséget nyújt az országos, a területi, tanácsi és vízgazdálkodási tervező szervek részére a tábláza­tokban és mellékletekben (kereken 2600) foglalt ada­tokkal. A tervezési munka során készült a Vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény, mely (eltérőleg a 80 évvel ko­rábbi hasonló törvénytől), foglalkozik a keretterve­zéssel is. A Vt. 4. § kimondja: „A vízgazdálkodási ter­vezés alapja a vízgazdálkodási keretterv." A törvény végrehajtási utasítása pedig a következőket tartal­mazza : Vhr. 1. §. (1) Az országos vízgazdálkodási keretterv irány­adó valamennyi népgazdasági ág távlati és éves ter­veiben előirányzott vízgazdálkodást érintő egyéb fel­adatok kidolgozásánál és alapadatul szolgál a regio­nális rendezési tervek összeállításához. (2) A kerettervben kell meghatározni a vízgazdál­kodásnak a népgazdaság igényeivel és a természeti feltételekkel, valamint a társadalom anyagi és kultu­rális fejlődésével összhangban álló tervszerű fejlesz­tését. (3) A keretterv elkészítéséről, valamint a népgaz­daság igényeinek megfelelő folyamatos továbbfejlesz­téséről, a műszaki haladás és a tudományos kutatás eredményeinek figyelembevételével az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság gondoskodik. Szeretnénk, ha az elkészült keretterv minél több segítséget nyújtana a felhasználóknak. A keretterv egyrésze közel állandónak tekinthető — ilyenek a ter­mészeti adottságok —, míg más részek évek során több-kevesebb változáson mennek át, ezért a felhasz­náláskor az indokolt változásokat figyelembe kell venni. A kellő összhang megteremtése érdekében szükséges a kerettervtől történő eltérést indokolni. A további feladatok az ország egyes jelentősebb területeire a vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeket nagyobb mélységben kidolgozni és később egyes olyan területeken ahol a kerettervben lefektetett el­képzelésekhez viszonyítva jelentős változás követke­zett be, a szükséges mértékű átdolgozásokat kell el­végezni. Nem kisebb jelentőségű a keretterv kiinduló állapotához (1960) viszonyított változások összegyűj­tése és feldolgozása. A keretterv kiegészítésére, to­vábbfejlesztésére és átdolgozására az előkészületek már az 1964. évben megkezdődtek. így a keretterve­zési munka állandó tervszerű tevékenységet igényel, mely nélkülözhetetlen az arányos és hatékony fej­lesztések kidolgozásához. Bözsöny Dénes Az 1965 évi árvíz az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén BENCSIK BÉLA Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr 1965. április közepén hideg front érkezett az Al­pok és Kárpátok vidékére és tartós csapadékos idő­járás kezdődött. A legtöbb csapadék a Nyugat-Dunán­túlon esett, ahol április 23-ig pt nap alatt 100—130 cm eső volt. A csapadékok hatására a Rábán, Rép­cén és Ikván heves árhullám vonult le. Az esőzés április 27-én az Alpok keleti vidékén folytatódott és 30—50 mm eső hullott. E csapadék miatt újabb árhullám indult a fenti vízfolyásokon. A Duna és mellékfolyói árhulláma a május 4-én kezdődő esőzés, majd az- olvadás hatására indult meg. A meg-megálló csapadékhullás eredményeként az ár­hullámok sorozata alakult ki a Dunán, melyek közül a legnagyobb az utolsó volt. Június 8-án ugyanis a Duna vízgyűjtőjén erős esőzés kezdődött, melynek mennyisége 5 nap alatt a Duna-medence nyugati fe­lén az Alpok északi oldalán az Enns vízgyűjtőjéig kb. 60 mm-t, az Inn, Salzach, Traun és az Enns víz­gyűjtőjén 100—140 mm-t tett ki. A hőmérséklet emel­kedése folytán az olvadás is fokozódott. A kialakult Duna-árhullám a Gönyű alatti teljes Duna-szakaszon meghaladta az eddig észlelt legmagasabb árvíz szin­tet és tartóssága is minden eddigi értéket túlszárnyalt. Igazgatóságunk területén időrendben az árvíz a Répce árhullámával kezdődött. A vízállás Répcevis­nél április 22-én 460 cm-rel tetőzött, mely 130 cm-rel volt magasabb, mint az eddigi maximum. A Répce­árapasztó újhídi vízmércéjén a tetőzés 23-án 3 óra 30 perckor volt 420 cm-es vízállással. A gyors víz­emelkedésre jellemző, hogy a vízállás a legutolsó 4 óra alatt 270 cm-t emelkedett. A hatalmas víztömeget a Répceárapasztó csatorna nem volt képes levezetni és a víz a töltést mindkét parton meghágta. A jobb parton a védekezés homok­zsákokkal sikeres volt, a bal parton azonban a nyúl­gátépítés nem járt sikerrel és 23-án 4 óra 30 perc­kor a töltés az 5,56—5,61 tkm, majd 6 óra 30 perc­kor a 7,43—7,48 tkm szelvények között átszakadt. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom