Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Bogárdi János: A VITUKI Hidraulika Laboratóriumának első évtizede

1. A gátkoronán kialakuló nyomáseloszlás vizsgálata. Ennek eredményeképpen a szívásra veszélyes szakasz megszüntetésére a korona vonatozásának kisebb módosítását javasolták. 2. A koronán átjutó jégtáblák pályáinak vizsgálata. Ennek alapján javasolták, hogy az alsó gátszerkezet főtartójának sugár iránvú méretét a lehulló jég által okozott dinamikus terhelés elhárítása érdekében csökkentsék. 3. Az utófenék vizsgálata. Az utófenék szempontjából mértékadó terhelést a felszíni vízugrás adia, amelv a duzzasztás felső határát jelentő vízhozamoknál bizonyos korlátok között (2. ábra) alakul ki. Megemlítendő, hogy vizsgálatok folvtak a vízmosáskötő gátak szükséges utófenékhosszának meghatározására, különös tekintettel a dunántúli vízmosások talajviszonyaira. A tanulmányokat dr. V. Nagy Imre végezte. 3. Folyószabályozás és hordalékmozgás A folyószabályozási vizsgálatok közül megemlítjük a magyar Felső-Duna különböző szakaszainak mozgómedrű kismintáin végzett kísérleteket. A részben alapkutatás jellegű (modellhasonlóság) vizsgálatokon kívül a gyakorlat által felvetett kérdések megoldása terén is számos eredmény született. Ilyen például a hajózás és folyószabályozás szempontjából régóta sok gondot okozó Nagybajcs-i gázlós Dunaszakasz kismintavizsgálata, melynek célja a nagybajcsi gázló körüli sarkantyúsorozat kiegészítésére készített terv áramlástani felülvizsgálata és szükség esetén a megvalósítására vonatkozó javaslatok kidolgozása volt. A vizsgálatok céljaira megépítették a Duna 1805,490—1799,300 fkm közötti szakaszának 1 :400 horizontális és 1:50 vertikális méretarányú, mozgómedrű, csak a főágra kiterjedő kismintáját (8. kép). Az építési sorrendre vonatkozó három változat laboratóriumi megvalósításakor észlelt mélységi viszonyok a gázló alakulását tekintve, lényegesen nem tértek el egymástól. A kísérleteket dr. Ivicsics Lajos végezte. A vízkivétel biztosítása céljából végzett, folyószabályozásra jó példa a szolnoki Tisza-szakasz szabályozásával kapcsolatos kismintavizsgálat, melyet Györké Olivér végzett. A Tisza jobb partján a vízműtelep védelmében 600 m hosszú partbiztosítást építettek. A sodorvonal a partbiztosítás mellett halad és a kjmosások hatására a biztosított part több esetben megcsúszott és leszakadt. Felvetődött az a gondolat, hogv a biztosított part melletti sodorvonalat el kell terelni és a nagy mélységeket fel kell iszapoltatni. A kísérletek alapján célszerűnek látszott a szolnoki közúti híd alatti balkanyart a híd feletti jobbkanyarral egyetlen, folytonos átmenetet biztosító ívvel összekötni. Ez a megoldás megszünteti a jelenlegi sodorvonal erős törését. Az újonnan kialakuló partvonal törés nélkül csatlakozik a vízműtelep előtti part vonalához. Megvizsgálva a jelenlegi sodorvonal helyzetét, valamint a balpart rézsűjének alakulását, megállapították, hogy a kiugró bal part tereli kedvezőtlenül jobb part felé a sodorvonalat. E partszakasz megfelelő lekotrásával (3. ábra) a fokozatos átmenet biztosítottnak látszik. 8. kép. A nagybajcsi Duna-szakasz kismintája A kismintavizsgálatok eredményei arra mutattak, hogy a nagybajcsi gázló körüli sarkantyúsorozat kiegészítésére készített tervben szereplő sarkantyúelrendezés áramlástanilag kedvezőtlen. Ennek az elrendezésnek megvalósításakor a sodorvonal csupán a gázló alatti szakaszon tért át a baloldalról a jobboldalra, a vízmélységek a gázló környezetében kedvezőtlenül alakultak. A helyszínrajzi elrendezésre vonatkozólag vizsgált 12 változat közül az utolsó mutatkozott leginkább megfelelőnek. Mind a sebességeloszlás, mind pedig a gázló ennél a változatnál alakult a legkedvezőbben. 3. ábra. A szolnoki Tisza-szakasz tervezett kialakítása A jobb partra 8 db, nullvízszintig felérő iszapoló rőzsesövény építését javasolták. A vízmű telep előtti jelenlegi nagy mélységek feliszapolása 3 fenéksarkantyúval megoldható. A hordalékmozgás különböző határállapotainak meghatározására a szerző kiterjedt kutatásokat végzett, és a mederállapot jellemzésére a csúsztató sebesség Froude-számot vezette be. Ez a dimenzió nélküli paraméter lehetővé teszi a mederállandóság jellemzése mellett a hordalékszállító-képesség meghatározását is. Mivel a mederállandósági tényező jellemzi a hordalékmozgás mikéntjét, célszerűen felhasználható mozgómedrű kisminták hasonlósági feltételeinek a meghatározására. A vizsgálatok során egységes módszert dolgoztunk ki a mozgómedrű kisminták méretszorzóinak meghatározására. Stelczer Károly a görgetett, hordalék kopásának vizsgálatára végzett kiterjedt kísérleteket. Uj technológiai eljárással a vizsgált anyaggal bélelte a koptató dobot, ami lényegesen közelebb hozta a valóságos viszonyokhoz. A kísérletek még folyamatban vannak. A hordalékmozgás laboratóriumi és helyszíni vizsgálatánál Rákóczi László a lumineszcens jelzőanyagos mérési módszert vezette be. A lumineszcens nyomjelzős eljárás lényege, hogy a természetes homok- és kavicsszemcsék felületét olyan víz- és kopásálló bevonattal látják el, amely ibolyántúli fény hatására különböző színekben világít. A vízfolvás medrébe helyezett jelzőanyag a jelzetlen hordalékkal egvütt mozog és előrehaladása közben felvilágosítást nvújt a mozgás egves jellemzőiről. Az előkísérletek során végzett festési és koptatási próbák eredménye alapián a laboratóriumi kísérletekhez a kevésbé ellenálló, de egyszerűbben előállítható agar19