Hidrológiai tájékoztató, 1966 június
Dr. Bogárdi János: A VITUKI Hidraulika Laboratóriumának első évtizede
1. ábra. A Hidraulikai Laboratórium telepének helyszínrajza A Laboratórium épületcsoportja 78X20 m alapterületű csarnokból, a hozzá csatlakozó iroda- és műhelyszárnyból áll. A csarnok hasznos alapterülete 1400 m-, a szabadtéri kísérleti terület kb. 20 000. mnagyságú. A csarnok állandó felszereléséhez tartozik az 1 m- keresztmetszetű, 16 m hosszú üvegcsatorna, a 15 m 3-es szivárgási medence és a 2 t teherbírású, fényképezési célokat is szolgáló híddaru. A csarnokban és a szabadtéren épített kisminták egyaránt a 90 m 3-es magastartályból kapják gravitációs úton a vizet, mely ezután a 240 m 3-es mélytartályba jut. A 3 nagyobb és az 5 kisebb szivattyú összes vízszállítása kb. 1300 l/s. A Laboratórium a VITUKI V., Hidromechanikai Főosztályaként működik. A Laboratórium kutató munkáját szerződések alapján végzi, így önellátó és a VITUKl-n belül külön pénzügyi egységet képez. A Főosztály az V/l Elméleti Hidromechanikai Osztályra, V/2 Hidraulikai Laboratóriumra és V/3 Műszerfejlesztési Osztályra tagozódik. Az Elméleti Hidromechanikai Osztály feladatköre a feladatok elméleti úton való megoldása, a Hidraulikai Laboratórium a kisminták tervezésével, építésével és a vizsgálatok lefolytatásával foglalkozik, a Műszerfejlesztési Osztály és a hozzá tartozó műhely-részlegek tervezik és kivitelezik a kismintakísérletekhez szükséges berendezéseket és műszereket. A Laboratórium munkatársai az elmúlt 10 év folyamán a hazai, illetve a külföldi szaksajtóban kb. 300 tanulmányt és cikket jelentettek meg és ha a szerzőnek 1964/65. évi külföldi előadókörútját is figyelembe vesszük, mintegy 200 előadást és szemináriumot tartottak a bel- és külföldi tudományos kongreszszusokon, szimpozionokon, illetve a tudományos egyesületek által szervezett előadóülések, ankétok stb. keretében. x A Laboratórium fennállásának 10 éve alatt kidolgozott kb. 150 kutatási téma a vízgazdálkodás csaknem minden ágát érinti. A kutatómunka főiránya az évek során ugyan időről-időre változott, mégis azt mondhatjuk, hogy a súlyponti feladatok hazánk vízépítési nagylétesítményeihez fűződnek (Keleti Főcsatorna, II. Tiszai Vízlépcső, Nagymarosi Vízlépcső). Ez természetes is, hiszen a VITUKI Hidraulikai Laboratóriuma a magyar Vízügyi Szolgálat egyetlen olyan intézménye, amely alapterület, vízhozam és felszerelés tekintetében az említett nagylétesítmények hidromechanikai feladatainak megoldására képes. Az említett elsődleges feladatokon kívül a Laboratórium munkatársai különösen kiterjedt vizsgálatokat végeztek a nyíltfelszínű csatornákban, valamint a csővezetékben áramló víz hozamának egyszerű, megbízható mérésére vonatkozóan. Ezek a kutatások igen fontos mezőgazdasági célkitűzés, a kiszolgáltatott öntözővíz mérésének megoldását szolgálták. Elsősorban ugyancsak mezőgazdasági jelentőségűek a különböző gyorskapcsolású és műanyag csővezetékek, valamint csőszerelvények alaki és súrlódási ellenállásának meghatározására vonatkozó vizsgálatok, melyek nemcsak a hazánkban, hanem a KGST országokban használt legkülönbözőbb anyagú és átmérőjű csővezetékekre is kiterjedtek. A folyószabályozási, valamint az ezzel kapcsolatos hordalékmozgási témakör szintén jelentős munkaterülete a Laboratóriumnak. Az árvízvédelmi, hajózási, folyócsatornázási stb. célokat szolgáló folyószabályozási feladatok megoldásán kívül számos alapkutatást végeztek a mozgómedrű kisminták hasonlósági feltételeinek tisztázása, valamint a laboratóriumi és természetbeni vizsgálati eredmények összehangolása érdekében. Jelentős eredményeket értek el a hordalékkutatás módszereinek fejlesztésében a jelzőanyagos mérési eljárás bevezetésével, melynek révén vizsgálataikat állóvizek hordalékának mozgására is ki tudták terjeszteni. A szivárgási kutatások két nagyméretű hidraulikus medencében, valamint elektromos analógiás berendezések segítségével folytak, elsősorban az árvédelemmel összefüggő kérdések megoldása céljából. A legfigyelemreméltóbb eredményt olyan új módszerek és műszerek bevezetése jelentette, melyek nem permanens jelenségek vizsgálatát is lehetővé tették. A legnagyobb változatosságot a műtárgyak hidraulikai kismintakísérletei mutatják. A 10 év alatt különféle ülepítőmedencék, hűtőtavak, szűrőberendezések áramlási vizsgáltaitól a vízépítési vasszerkezetek rezgésvizsgálatáig a legkülönfélébb alkalmazott kutatásokat végezték. A munkák egy része a vízgazdálkodástól független népgazdasági ágak megbízásából folyt. Így a Laboratórium nemcsak az OVF és szervei által felvetett kutatási feladatokkal foglalkozik, hanem más tárcák megbízásából is végez vizsgálatokat. Külön meg kell említeni azt az alapkutatási tevékenységet, melyet a túlnyomóan ipari kutatások mellett, részben azok kapcsán fejtettek ki a Laboratórium dolgozói. Ezek főleg a kisminták hasonlósági feltételeire, a hordalékmozgás jelenségére, valamint a méretarány és a torzítás hatásának vizsgálatára vonatkoztak. Végül szólnunk kell a műszerfejlesztés terén elért eredményekről is. A mechanikus és elektromos műszerek szerkesztésével és kialakításával foglalkozó csoport a Laboratórium legfiatalabb, de legrohamosabb fejlődésen átment részlege. A Vízügyi Szolgálat különféle ágazatai számára készített műszereken, észlelőberendezéseken kívül nagyban elősegítették a Laboratóriumi észlelések tökéletesítését (elektromos távjelző vízmérce, kúp tárcsás vízszintmérő tű) illetve új területeken biztosították a vizsgálati lehetőségeket (nem permanens szivárgási jelenségek előállítása). A Hidraulikai Laboratórium által az elmúlt 10 évben kidolgozott kutatási témák az alábbi főbb csoportokba sorolhatók: 1. Vízügyi nagylétesítmények általános elrendezése. 2. Műtárgyak. 3. Folyószabályozás és hordalékmozgás. 4. Méretarányhatás. 5. Szivárgás. 6. Vízhozammérő műtárgyak és berendezések. 7. Csövek és csőszerelvények veszteségtényezői. 8. Műszerfejlesztés. A következőkben néhány kiragadott kismintavizsgálat rövid ismertetésével mutatjuk be az egyes kutatási területeken végzett munkáinkat. 1. Vízügyi nagylétesítmények Ebbe a csoportba a II. Tiszai Vízlépcső és a Nagymarosi Vízlépcső tervezésével kapcsolatos kismintavizsgálatok tartoznak. A Tisza II. első változatára vonatkozó kismintakísérletek az 1957—59. években folytak Györké Olivér, 16
