Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Gerber Pál: Az V. Bányavízvédelmi Konferencia

Meg kell változtatni az eddigi szemléletet. A bányaművelőnek tekintettel kell lenni a vízhasznosításra mind a tervezés, mind az üzemelés során. A vízellátóknak pedig le kell vetniök sokszor alaptalan ellenérzésüket a bányavíz-hasznosítással szemben és meg kell szüntetni a „vízgarancia" követelését. A bányász és vízellátó szakemberek szoros öszszefogásával el kell érni, hogy bányavizeink hasznosítása a gazdaságosságon belül a maximális méreteket öltse. Dr. Schmidt E. Róbert, a műszaki tudományok kandidátusa tartotta a következő, előadást, „A hidrológiai térképezés jelenlegi állása és távlati terve" címmel. Magyarország felszínalatti vízkészletei mennyiség és minőség tekintetében nagyon változatosak. Az eddigi kutatási eredmények alapján megközelítő képünk van: a szükségletekről, készletekről, az ország földtani felépítéséről. Az egyes földtani képződmények elterjedéséről, a gg viszonyokról, a különböző vizek kémiai jellegéről, nyomás és áramlási viszonyairól, az utánpótlódási területekről és utakról, a fajlagos vízhozamok eloszlásáról. Az 1962 év végén megjelent Vízföldtani Atlaszunk ad mindezekről egy egész ország viszonylatában áttekintést. A gyakorlati felhasználás érdekében azonban ezt a munkát folytatni kell. Részlet- és céltérképre van szükség. Ilyen vízföldtani térképek készítését 1957 óta hazánkban is tervezik. A szakemberek szétszórtsága miatt azonban az erők sürgős összefogása és a különböző intézmények programjának összehangolása szükséges. A konferencia másik fő témája a rétegvíz elleni védekezés helyzetének és feladatainak megtárgyalása volt. E tárgyban első előadó Schmieder Antal tudományos munkatárs volt, aki a „külfejtések rétegvízvédelmének egyes elméleti kérdéseit" tárgyalta. Az előadás a külszíni szénbányászat távlati terveinek szem előtt tartásával a Mátra- és Bükkalja vízföldtani viszonyait ismertette és rámutatott a rétegvízvédelem alkalmazásának szükségességére. Megállapítja, hogy a hagyományos termelési technológia alkalmazásának nélkülözhetetlen előfeltétele a fedürétegek jó víztelenítése és a fekürétegek kielégítő feszültségmentesítése. Az előadás röviden elemzi a rétegvízvédelem költségalakulását. Megállapítja, hogy költségcsökkentés szempontjából a legmegfelelőbb rétegvízvédelmi módozat és rendszer alkalmazására kell törekedni, amit adott vízföldtani viszonyok melletti a szűrőkutas vízszintsüllyesztési módozatra való áttéréssel, illetve a víztároló rétegek dőlésviszonyainak kihasználásával regionális csapolási rendszerrel lehet elérni. Dr. ing. H. Matschak egyetemi tanár Freibergből „A külszíni rézsűk és hányók állóképessége tekintettel a víz befolyására és annak mechanikai hatásaira" c. előadásában a különböző külszíni fejtési rézsűk közül a határrézsürendszerek állóképességét tárgyalta. A bányászati jellegű rézsűknek állékonysága nyugodt földtani települési viszonyok esetén kielégítő, de földtanilag zavart termelési mezőkben a már adott csúszófelületek miatt egy bizonyos kritikus távolság elérésekor siklócsúszások állnak be, amelyeket grafikus-analitikus eljárásokkal előre meg lehet határozni. A hányórézsük állékonyságára a talajvíz és annak talajfizikai jellemzőkben okozott kedvezőtlen hatása jelent igen nagy veszélyt. A hányócsuszamlások lényegileg: talajtörési csuszamlások, plasztikus hányók rézzsümozgásai, és folyási csuszamlások. A talajtöréseket meredek rézsűk okozzák a feküben fellépő pórusvíztúlnyomás következtében. Keverttalajú hányókban az állóképesség biztonsága — a szeparálódásl jelenségek és a kötött talajok vízfelvétele miatt — lecsökken, úgyhogy rézsüellaposodások keletkeznek. A következményeikben súlyos hányócsuszamlások a nagyobb vízzel való telítettség miatt következtek be, mert ilyen esetekben a viszonylag korlátolt primércsuszamlásokat másodlagos mozgások is követik. Az ilyen hányócsuszamlások ellen szűrőkutakkal, feküdrenázsokkal, vagy horizontális fúrásokkal, a talajvíz részleges süllyesztésével védekezhetünk. Fekete Sándor csoportvezető főmérnök: „Külfejtések rétegvízvédelmének egyes gyakorlati kérdései" címmel beszámolt a Mátra—bükkaljai külfejtések rétegvízvédelmi tervezéséhez szükséges vízföldtani kutatások módszeréről, az 1959—64. évi eredményeiről. Ismertette a kutatás során alkalmazott vizsgálatokat, a fejlett vízszintmérési módszert, különlegesen kiképzett, több réteg egyidejű megfigyelésére alkalmas figyelőkút típust, amellyel a figyelőkút létesítési költségeket 50%-kal csökkenteni lehet. Tárgyalta azokat az irányelveket és módszerbeli kérdéseket, amelylyel a kutatási idő egyharmadára, a költségek pedig a felére csökkennek. Az előadás nagyvonalakban ismerteti a visontai 12 km

2 kiterjedésű külfejtés rétegvízvédelmi terveit, és az eddig szerzett tapasztalatokat. Bemutatásra került a kiterjedten alkalmazott műanyag szűrőtípus és egy vízszintmérő műszer prototípusa. Az előadás összefoglalta az eddig szerzett tapasztalatokat és a rétegvízvédelem korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket. Kesserű Zsolt tudományos munkatárs volt a követkeáő előadó, aki ,,A mélybányászati rétegvízvédelem egyes elméleti kérdéseit" fejtegette. A rétegvízveszély a fiatalkorú szénmedencék mélybányászatában jelentős kérdés. A leküzdésére mozgósított erő és szellemi kapacitás azonban igen korlátozott. Irodalmi tájékozódás után szükségleteink és korlátozott lehetőségeink figyelembevételével meghatároztuk, hogy a kutatói kapacitást mely részletkérdések megoldására érdemes összpontosítani. E részletkérdések közül ezúttal kettőt, a ferde vagy szintes kutakból álló vízszintsüllyesztő rendszerek, továbbá a szilárdított kőzetburok méretezésének kérdését tárgyaljuk. A természetben végzett megfigyelések és elméleti megfontolások arra mutatnaü, hogy a szintes vagy ferde tengelyű véges hosszúságú kutak körüli áramlási tér, éppúgy közelíthető a véges hosszúságú nyelőrés körüli sokpotenciálos áramlásképpel, mint a csápos kutaknál. A vízhozam szempontjából egyenértékű kútsugár bevezetésével pedig a ferde és szintes kutakból álló rendszerek visszavezethetők függőleges tengelyű kutakból álló rendszerekre. A szilárdított kőzetburok méretezését eddig a leggyakrabban a Cimbarjevicsformula alapján végezték. A természetben végzett megfigyelések alapján azonban szükségesnek látszik, hogy ezt egy, a valósághoz közelebb álló számítási modellel váltsuk fel. Kísérletekkel és bányabeli megfigyelésekkel igazolható, hogy a vízdús homok mindaddig, amíg a szemcsék egymáshoz viszonyítva el nem mozdulnak, teherviselésre alkalmas kőzet, amelyről feltételezhető, hogy viselkedése a matematikai rugalmasság módszereivel jól leírható. A legegyszerűbb, de leggyakoribb .esetre ezt az összefüggést sikerült zárt alakban, számításra is alkalmas formában előállítani. Szili Ferenc trösztfőmérnök: „A mélybányászati rétegvízvédelem egyes gyakorlati kérdései az ózdi szénmedencében" c. előadásával zárult a konferencia előadássorozata. Az előadó a medence vázlatos földtani és vízföldtani viszonyainak áttekintése után a különböző területeken alkalmazott vízlecsapolási módszereket és az eddigi vízlecsapolás gazdasági hatékonyságát ismertette. A medence területén a víztelenítési tevékenység három részre tagozódik: a) aknamélyítés előzetes víztelenítéssel; b) vetőharántolás víztelenítéssel; c) fejtési mezők vízlecsapolása. A rétegvízvédelem gazdasági hatékonyságát elemezve megállapította, hogy a tervszerű rétegvízlecsapolásnak a fejtési költségekre és az önköltségre lényeges kihatása van. Hasonló hatás mutatkozik a száraz 151