Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Mantuano József: Kis víztározókkal kapcsolatos tapasztalatok Bulgáriában

elegendő tervező, sem ellenőrző személyzettel nem rendelkeztek, ezért központi intézkedésre volt szük­ség, amely legalább főbb vonalakban szakszerűséget a tervezésben, kivitelezésben, pénzügyi lebonyolítás­ban és elszámolásában biztosította. A rendelkezésre álló vizet a Legfelső Vízügyi Tanács osztja szét, szem előtt tartva az országos szempontokat. A tározók beruházásának a menetrendjét az alábbi módon bonyolították le, természetesen a rohammunka alatt ezek az intézkedések néha összefolytak. A kormányzat elhatározta a nagy öntözési prog­ramot, ezzel szorosan a tározók építését, amelyet zö­mében 3—4 év alatt kívánt megvalósítani. A részlet megvalósítás iránti igény elvileg a ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok részéről tör­tént sok esetben azonban a hatóságok tanácsadás ke­retében hívták fel a lehetőségekre a figyelmet Meg kell jegyeznem, hogy ehhez 15 éves távlati terv ál­lott rendelkezésre. A mikrotározók megépítésének végrehajtásához szükséges hitelt az állam 20 évre 1—2% kamatozás mellett biztosította. A tervezést egyes fejlett tsz-nél saját mérnökeik végezték vagy a vízügyi szervek ké­szítettek terveket díjtalanul. A kivitelezést vagy a beruházó szövetkezet vagy vízügyi építő szervezet végzi. A szükséges gépek (ál­talában földnyesők, scraper), tológépek a gépállomá­sok, vízügyi építő vállalatok (VODSZTROJ), esetleg gazdag szövetkezet birtokában vannak. Az ellenőrzést és műszaki irányítást a vízügyi szervek (VODNOSZTPENATVA) eszközölték. Volt olyan szervezés is, amikor a tározó és hozzátartozó öntözés lebonyolítására az érdekeltek építési bizottsá­got alakítottak, akik tervezésre, műszaki ellenőrzésre, pénzügyi lebonyolításra külön beruházó szervet léte­sítettek, amely a munka befejeztével feloszlott. Ezt a rendszert ma már nem alkalmazzák. A munka elszá­molása havonta történik a bank, a műszaki ellenőr közbejöttével, műszakilag rögzített előhaladás alapján. Természetes a tározók építésének első lendületes szakaszában igyekeztek a kis beruházással megvaló­sítható tározókat létesíteni. Miután ennek a lehető­sége ma már lecsökkent, foglalkoznak a költségesebb beruházásokkal, ezeket azonban műszakilag és gaz­daságilag is mélyebben vizsgálják. A tározók építésének népgazdasági jelentőségét bizonyítja az öntözésből származó többlet-jövedelem, amely országos átlagban gyümölcsös nélkül 250 leva/ /ha (1 leva = 16 Ft,) 4000 Ft/ha, gyümölcsös esetében 700 levára is felmehet. A beruházások az eddig épí­tett tározóknál 2—3 év alatt térültek meg. Nem java­solnám ezeknek az eredményeknek az alapján ha­zánkban a mikrotározóknak hasonló ütemben való megvalósítását, mert ebben a pillanatban — a sok egyében kívül — hiányzik a bolgár, aki tud és fá­radhatatlanul szeret öntözni. Tervezés A nagyszámú tározók tervezéséhez irányelvet szerkesztettek, amely egyúttal tartalmazta a típus­megoldásokat is, minden szerkezeti részlettervben is, hogy ezzel leegyszerűsítsék a tervezést. Kizárólag csak földgátakat irányoztak elő, tudomásom szerint csak egy gát készült kőből. Elsősorban a gátmagasság függ­vényében osztályozták a gátakat: 6—10 m kistározó, 11—15 m közepes tározó, 15—25 m nagy tározó. A megadott típustervek 12 m magasságig agya­gos homoktalajokra érvényesek. 13—20 m magasságig olyan agyagos homoktalajo­kon alkalmazhatók a típustervek, ahol a q> — 18—20°, kohézió C = 0,2—0,4 kg/cm 2. Ha a használt, anyag­nak és különösen 15 m-nél magasabb gátaknál má­sok a fizikai tulajdonságai, akkor a gátat 'egyedileg kell tervezni. A gátak mentett oldalán a.helyi anyagoktól függő drain-rendszert. terveztek, amelynek a megépítésére igen nagy súlyt helyeznek. A vízfelőli oldalon a gátat burkolják. A burkolat kétrétegű, az alsó réteg szűrő szerepet tölt be, a felső réteg az időjárás, hullámzás ellen hivatott a gáttestet védeni. A burkolat vastag­sága függ a burkolt gát magasságától. Feltűnő volt, hogy a burkolatba beépített kőanyag lényegesen ki­sebb méretű, mint a nálunk használatos, nagy száza­lékban fordul elő 10—20 cm nagyság. A kavicsterí­tés a burkolat alatt elég vastag; az 50 cm-t is eléri. A kivitel során nem mindig végezték el a kívánt ré­zsűbiztosítást, ennek eredményeképpen láttunk elha­bolt rézsűket is. Helyenként a védelmet rőzsével lát­ták el, miután ez a vízmű ingadozást nem követte eléggé, jelentős elhabolások voltak tapasztalhatók. A gátakba az anyagot lehetőleg a közelből igye­keztek előteremteni, főleg homokos agyagot. A gát szelvénye a vízfelőli oldalon 1 :3, a mentett oldalon 1 : 2 rézsűvel és szűrőpadkával; koronaszélesség 3,0 m; 15 m felett 4,0 m. A nagy tározó építési kampány idején (évente 300—400 db-t, is megépítettek) sok olyan gátat léte­sítettek, amelyeket nem láttak el szűrőpadkával, ezek­nél rendszerint rézsűcsúszás következett be. Ilyen helyeknél utólag építettek szűrőpadkát, de ezzel már nem voltak jó tapasztalataik, mivel az utólag meg­épített kavicspadkával az eredeti hibát már nehezen tudták kiküszöbölni. A 6 m-nél nem magasabb gá­taknál szűrő helyett az alvízi rézsűt humuszréteggel látták el és befásították a lábnál jelentkező víz el­párologtatására. Agyagos humusz esetén a kívánt eredményt nem értek el, mert a gáton átszivárgó vizet visszaduzzasztotta és rézsűcsúszást idézett elő. Elég gyakran fordult, elő, hogy meglévő földgátak magasságát utólag felemelték. A gátfejelések végre­hajtása nem mindig sikerült kielégítően. Ez a kedve­zőtlen tapasztalat abból származott, hogy a gátak emelését üzem közben kívánták végrehajtani, így az emelést és rézsűkiegészítést, az alvízi oldalon végez­ték. Az üzemi vízszint azonban meghaladta az első gát magasságát és a magasítás a régi gát felületén mint egy szakadó lapon lecsúszott. Ilyen balesetek elkerülésére most már lehetőleg vízfelőli oldalról vég­zik a gátemelést. Hidrológia A tározók tervezését a topográfiai kijelölés után hidrológiai és földtani vizsgálatok előzik meg. A hidrológiai vizsgálatokat lehetőleg centrálisán végezték a szófiai központi vállalat hidrológus mér­nökei. Kis tározók esetén csak tájékoztató, közepes­és nagy tározóknál részletes hidrológiai vizsgálatokat folytattak. A hidrológiai vizsgálatoknál a Forstner— Ribkin korelációs módszert alkalmazták előszeretet­tel. A tározók vízellátottságát 75%-ra biztosítják, ezt adják meg az öntözés felé. Biztonsági kérdésekben a szovjet szabályzatokhoz igazodnak. A mikrotározókat időszakos, legfeljebb éves táro­zásra méretezik; ottlétünkkor a legtöbb gát üres volt. Az építés idejére 5% előfordulási valószínűséggel szá­molnak. Vizsgálataik megbízhatóknak látszanak, mert a megépített gátjaik közül eddig két esetben fordult elő — északkelet Bulgáriában — a túlfolyó elégtelen­ségéből származó katasztrófa. Azt határozottan azon­ban nem tudjuk, hogy ezeknél a gátaknál a szabály­szerű vizsgálatokat elvégezték-e. Földtani vizsgálatok t A terület földtani felépítésétől függően maximá­lisan 4—5. kutatófúrást vagy esetleg aknát mélyítenek le a vízzáró talajig. A helyszíni íöldtani vizsgálatok alapján 1 : 2000 méretarányú térképet és földtani szel­vényeket készítenek. Földtani szelvény készül a völgy hosszirányában, a völgyeizárási szelvényben és a műtárgyak helyein. A földtani szakvélemény talaj­mechanikai adatokat is tartalmaz. Ezenkívül foglal­kozik még a tározók területén .lévő rétegek szivár­gási viszonyaival, talajvíz helyzetével, a völgyben, a 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom