Hidrológiai tájékoztató, 1965 június
Gondozó György: Adatok a pusztavámi bányaüzem vízellátásához
1. A tanulmányozott szakasz vízrajzilag szegény és mindössze 14 jelentősebb forrással rendelkezik. 2. A gyér forrásszám és a hegységet alkotó kőzetek között szoros a kapcsolat. 3. A források nagyrésze leszálló vizű, de felszálló víz is kimutatott (I., II., III. sz. fúrt kutak), mely utóbbiak hozama már ipari vonatkozásban is számításba jöhet. Ugyanilyen vonatkozásban a perem e szakaszán legjelentősebb a Bodajki tó és és a Csukató), valamint távlatilag a bányagödrök). 4. A források jelentős része időszakos jellegű, az állandó források vízhőmérséklete 8—10 C° között ingadozik, kémiai összetételük kemény, karsztvíz-jellegű. 5. Hidrobiológiái vonatkozásban valamennyi forrás oligoszaprobiontikus állapotot mutat. Korhadó növénymaradványok és külső csapadékvízszennyeződés következtében a források és kutak jórészben ammónia, nitrit és nitrát szenynyezéseket mutatnak. A kutak közel 1/3 része is időszakos (29° n), amennyiben huzamosabb száraz idő beálltával „vizüket vesztik" (helyesebben vizük elapad). A forrásokban jelentős fajszámmal találhatók kovaalgák, kék és zöldalgák. A Csukatóban valamennyi egyéb forrásban talált algafaj megtalálható, jónéhány faj (Achnanthes lanceolata, Anabaena spiroides, A. constricta, Meridion circulare, Microcystis aeruginosa, M. flos-aque, Nitzschia sigmoidea stb.) tömegesen fordul elő. IRODALOM 1. A. Pascher: Die Süsswasser-Flora Deutschland Österreich und der Schweiz. Leipzig, 1933. 2. Bulla B.: Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964. 3. Bacsó N.: Bevezetés az agrometeorológiába. Mg. Kiadó, Bp. 1963. 4. Gondozó Gy.: Adatok a pusztavámi bányák vízföldtanához. Hidrológiai Tájékoztató. Bp. 1962. 5. Gondozó Gy.: Fekükarsztvíz adatok a Pusztavám környéki barnakőszénmedencében. Hidrológiai Tájékoztató. Bp. 1961. p. 27. 6. Kiss Á.: A Bodajki tó. Hidrológiai Tájékoztató. Bp. 1964. 7. Kiss A.: Vázlat Mór és borvidékének fekvés, éghajlati és talajviszonyaihoz. Móri Ág. Labor. Évk. (kézirat). Mór, 1964. 8. Kol E.: Erdély borvízeinek hidrobiológiája. Múzeumi füzetek, EMETT. szakoszt. I. k. 1—2. f. Kolozsvár, 1943. 9. Rüdiaerné, Stiller J.: Az ásott kutak biológiai vizsgálata. Állattani Közi. Akadémiai K. XLVIII. k. 1—4. f. p. 129. Bp. 1961. 10. Rüdigerné, Stiller J.: A falusi kutak biológiai vizsgálata. TTK. VI. e. 5. sz. p. 213. Bp. 1962. 11. Sebestyén O.: Bevezetés a limnológiába. AkadK. Bp. 1963. 12. Soó R.: Növényföldrajz. Tankönyvkiadó, Bp. 1962. 13. Soó R.: A magyar növényvilág kézikönyve. I—II. k. Akad. K. Bp. 1951. 14. Taeger H.: A Vértes hegység földtani viszonyai. M. Földtani Int. Évk. XVII. k. Bp. 1909—1910. Adatok a pusztavámi bányaüzem vízellátásához GONDOZÓ GYÖRGY Oroszlányi Szénbányák Vállalat, Pusztavámi Üzeme A Vértes hegység északnyugati oldalán, egy kisebb eocén képződményekből álló beöblösödésben van az Oroszlányi Szénbányák Vállalathoz tartozó Pusztavámi Bányaüzem. Az 1942—43. években napi 800— 1000 tonna termelésre berendezkedő üzem, ma jóval tiilnőtte magát, mind a termelést, mind a létszámot illetően. Űj aknaüzemek léptek be a termelésbe, amelyek maguk után vonták a különféle segédüzemek létesítését. Ma a termelés napi 2500—2600 tonna, amely a jövő évben már meg fogja haladni a 3400 tonna napi mennyiséget. A bányaüzem jelenleg 2000 főt foglalkoztat. A fenti adatokból kitűnik az a jelentős növekedés, amelynek következtében jelentkezett az igény a kielégítő vízellátásra fe. Különösen érződött akkor, amikor az ásott kutak, amelyek kisebb-nagyobb zökkenővel kezdetben ellátták az üzemet ivó- és fürdővízzel a lefejtés alá vont területek zónájába kerültek. A teljesen vagy részben megszűnt ásott kutak pótlására épült nagy átmérőjű fúrt kút vízszolgáltatása különösen a nyári hónapokban, csak időszakosan tudta megoldani a feladatot. Egyre égetőbben jelentkezett az igény olyan kút üzembe helyezésére, amely területileg is független a fejtési részektől és a jövőben várható bővítésből eredő igényeket is ki tudja elégíteni minél kisebb költségekkel. Ez nem volt könnyű, különösen, ha figyelembe vesszük az eléggé vízszegény Vértesperemi részeket, valamint azt, hogy a terület nagyrésze műrevaló és a jövőben újabb aknatelepítésnél számításba jöhet. A feladat megoldásában értékes segítségei jelentett az előző vízföldtani megfigyelések, továbbá a szénkutató fúrások szolgáltatta vízföldtani adatok összegyűjtése. A környék földtani, rétegtani és hegységszerkezeti viszonyainak alapos, komplex vizsgálata a várakozást meghaladó gazdasági eredményt hozott. Vízszolgáltató létesítmények A kezdeti vízigényeket (1942) az I. sz. ásott kút biztosította, amelynek telepítése minden körültekintő megfontolást nélkülözött. A mélyítés alatt álló aknától 65 m-re mélyítették, az Éger-árok patak medervonalától 20 m-re. A pleisztocén homok és az oligocén agyag határán levő csapadékvizet tárta fel. Nagyon rövid időn belül kimerült. Ma teljesen használhatatlan, a betongyűrűk még bent vannak, mélysége 6,00 m. Az I. sz. ásott kútról hivatalos dokumentáció nincs. A II. sz. ásott kutat (1945) csak részben telepítették kedvezőbb helyre, az időközben termelő aknáktól 100 m-re. A vízadó réteg itt is a pleisztocén homok. Ez a kút az elégtelen vízmennyiségű és időszakos I. sz. ásott kút pótlását célozta. Ez a kút sem volt hosszú életű, mert az Iker-aknai fejtési mező közvetlen az aknapillér határához ért és közvetett módon a fejtés kihatott a kút vízutánpótlására, amely csak többszöri tisztítás után derült ki. Az idő előtti kimerüléshez az is hozzájárult, hogy a kutat túlterhelték. A II. sz. kút ma második számú tartalékként szerepel. A kútról hivatalos dokumentáció nincs. Vízhozama 15—17 l/p volt. A növekvő igény és a gyakori vízhiány kötelezően szükségessé tette ölyan víznyerőhely létesítését, amely megoldja az immár 1800 fő víz igényét. E célból jelölték ki, és mélyítették le a III. sz. kutat (1959). A mélyítés előbb a pleisztocén homokban, majd ka60
