Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Hídvégi János: A budapesti gyógyfürdők általános és közegészségügyi helyzete - Dr. Dobos Ödön hozzászólásával - Dr. Kessler Hubert hozzászólásával

sítésekor még nem álltak rendelkezésünkre azok a konkrét méréseken alapuló tudományos vizsgálatok és felismerések, amelyek alapján a föld alatti vízháztartási egyensúly követelményeinek eleget tehettünk volna. De ma már számolnunk kell a megismert törvényszerűségekkel. Szorosan ide kapcsolódik az a kérdés is, hogy hol létesítsünk Budapesten újabb gyógyfürdőt: a régi Tabán helyén vagy a Margitszigeten? Kétségtelen, hogy a Margitsziget városrendezési szempontból sokkal alkalmasabb a forgalmas Erzsébet híd környékénél. Hidrológiai szempontból azonban kedvezőbb lenne a Tabán, mert a vízellátást itt a gyógyvízkészlet mesterséges megcsapolása nélkül, a szökevényforrások megfelelő foglalásával és elvezetésével meg lehetne oldani. DR. SZÉKELY MIKLÓS Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet, hozzászólása: A budapesti gyógyfürdőkről dr. Hidvégi tanulmánya elég nehéz helyzetképet rögzít. A feltárás igen hasznos munkáját Hiditégi a higiénikus szemszögéből végezte, ugyanakkor alkalmunk volt a felkért hozzászólók saját szakszempontjukból megadott felfogását is megismerni. Keveset foglalkozik azonban az eddigi anyag a szervezés kérdésével. A ténymegállapításhoz volna először hozzáfűzni valóm. A budapesti gyógyfürdők jelenlegi elhasználtsága és elhanyagolt, leromlott külszíne nemcsak tatarozási elmaradásokra vezethető vissza, hanem mélyebb okokra. Ez a főváros fürdőpolitikájának viszszamaradottsága. A fővárosi tisztasági fürdők komolyabb fejlesztésére már a harmincas években is nagyobb elaborátum készült, ezzel szemben ma az a sajnálatos helyzet, hogy kevesebb a tisztasági célokra igénybe vehető fürdő, mint a felszabadulás előtt. Ugyanakkor a főváros lakossága megkétszereződött, ami természetszerűleg az igények megnövekedését is jelentette. Bárha az új lakótelepeken fürdőszobás lakásokat építenek, ez még korántsem jelenti a felmerült igények kielégítését. Elsősorban tehát a tisztasági fürdők kérdését kell megoldani, gyógyfürdőinket ekként tehermentesíteni, és azután kerülhet sor ezeknek a fürdőknek gyógyprofiljuknak megfelelő korszerűsítésére. A maguk idejében ezek a gyógyfürdők világviszonylatban is kultúrszínvonalat képviseltek és sok külföldi beteget vonzottak a fővárosba. Nem terjed ki a beszámoló arra a kérdésre sem, hol kerüljön megépítésre az az új gyógyfürdő, amely nemzetközi igények kielégítésére is alkalmas, vagyis amire a tulajdonképpeni külföldi gyógyforgalmat telepíteni kívánjuk. Az ugyanis senki előtt sem lehet kétséges, hogy az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet keretén belül létesített néhány ún. külföldi ágy nem lehet egy ilyen elgondolásnak bázisa. Tisztázni kellene végre, mégpedig hitelt érdemlően, van-e víz, illetve lehet-e víz a Tabánban, amire már régen készen állnak a korszerű tervek. Ha ez az elgondolás negatív eredményre vezetne, akkor itt áll a margitszigeti új gyógyfürdő létesítésének elgondolása, amely ugyan jelentős befektetést igényel, de ki állítja azt, hogy befektetés nélkül idegenforgalmat lehet biztosítani. A szervezési vonatkozások a fürdőügy tekintetében alapvetőek. Amíg a gyógyfürdőknek nincs felelős gazdája, addig nem képzelhető el, hogy a gyógyfürdők tekintetében rendet lehet teremteni. Ebben a vonatkozásban a helyzet egyáltalában nem javul, sőt a kérdés egyre jobban bonyolódik. A legújabb elrendezés szerint a fürdők feletti főhatósági jogkört az Országos Vízügyi Főigazgatóság kapta meg. Az egészségügyi miniszter által gyógyfürdőkké nyilvánított — tehát kifejezetten gyógyintézet jellegű — fürdőintézmények csak akkor maradnának egészségügyi főhatóság alatt, ha a tanácsi vb. egészségügyi osztályának irányítása alatt állnának. Ez az elgondolás országos viszonylatban is hátráltatja a gyógyfürdők kiépítésére, illetve reorganizálására vonatkozó egészségügyi elgondolásokat. El kell dönteni azt az alapvető kérdést, hogy a gyógyfürdő a korábbi jogi helyzetnek megfelelően és hasonlóan az egész világon történt elrendezéshez, megmarad-e egészségügyi intézménynek, avagy valamilyen üzemként kezelik azt tovább. Érthető és elfogadható, hogy a tisztasági fürdőket az Országos Vízügyi Főigazgatóság veszi teljesen főhatósági jogkörébe. Ugyanez azonban nem áll a gyógyfürdők tekintetében, sőt megemlíthetem, hogy országos viszonylatban nemcsak azokról a fürdőkről van szó, amelyeket határozattal gyógyfürdővé minősítettek, hanem azokról a gyógyító jellegű fürdőkről is, amelyek hévíz felhasználásával és egyéb gyógykezelések nyújtásával elsősorban a betegellátás szolgálatában állanak. Ezek ma még fejlődési folyamatban vannak, de semmi esetre sem egyszerű tisztasági fürdők. A kérdés tehát bonyolult és igen ikomoly megfontolást érdemel. A második alapkérdés, hogy a gyógyfürdők irányítása, felügyelete és ellenőrzése átkerüljön a tanács vb. egészségügyi osztályának szakigazgatása alá, ahova eredetileg is tartozott, s ahonnan csupán munkaerőgazdálkodási szempontok miatt került át különböző más szakigazgatási osztályokhoz. A vízszolgáltatás műszaki kérdései úgy is megoldhatók, az ehhez szükséges beruházási és egyéb hitelfedezetek akkor is biztosíthatók, ha • az irányítás nem egy közmű igazgatóság, vízmű vagy egyéb vállalat keretében történik, hanem a vb. egészségügyi osztályán keresztül. DR. CZIRÁKY JÓZSEF Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet, hozzászólása: A hazai fürdőügy egészségügyi szervezése jelenleg nem a legmegfelelőbb. Az Egészségügyi Minisztériumnak nincs osztálya vagy csoportja, mely csak a hazai ásvány- és gyógyvizek gyógyászati felhasználásával, a fürdők fejlesztésével stb. foglalkozik, úgy, mint például Csehszlovákiában. A budapesti fürdőket felülvizsgáló bizottság nemcsak az előadó által ismertetett gyógyfürdőket, hanem az összes budapesti ásvány- és gyógyvizet felhasználó fürdőket és töltőüzemeket megvizsgálta egészségügyi, kémiai, bakteriológiai, hidrológiai és balneotechnikai szempontból. így a szakemberek teljes képet alkothattak a budapesti ásvány- és gyógyvizek állapotáról és felhasználásukról. Szükséges a budapesti ásvány- és gyógyvizek jogi kérdéseinek (vízjogi engedély, védőterület) mielőbbi rendezése, az értékes természeti adottságaink hatásos védelmére. 71