Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Schmidt Eligius Róbert: A magyarországi hévízkutatás rövid története

ftél többet aktivizálni. E célból az ilyen fúrásokról és lehetőségeikről, valamint várható költségkihatásaikról pontos nyilvántartást vezetnek. A kőolajra vagy földgázra meddő kutatófúrások azonban nagy általánosságban mégsem egyenértékűek a tervszerűen hévíznyerés céljából telepített fúrásokkal. Egyrészt azért, mert helyük többnyire távol fekszik a lakott területektől, más részt megnyitásuk műszaki okokból többnyire bizonytalanságokat rejt magában és amellett a hévízkúttá való kiképzésük is igen költséges. A hazai geotermikus gradiens kutatás az irodalom tükrében A hévízkutatással szorosan összefügg a vizet tároló földkéreg hőmérsékleti viszonyainak az ismerete. A hazai geotermikus viszonyok vizsgálatának régi, közel évszázados hagyományai vannak. Zsigmondy V. a Budapest Városligeti I. sz. kúton már 1868 és 1878 között mért bizonyos hibahatárok között talphőmérsékleteket, — a „gg"-ket kicsinyeknek találta, Weszelszky Gy. a magyarországi geotermikus gradiensek normális volta mellett szállott síkra, Sümeghy J., Nopcsa F. javaslatára az Alföld látszólagos geometrikus grádienseit dolgozta fel, a kifolyó víz hőmérséklete alapján. Schmidt E. R. a nagymélységű kutakban mért talphőmérsékletek alapján foglalkozott a geotermikus gradiensekkel, továbbá a gáznak, a kőzetek hővezető képességének és a szerkezeti viszonyoknak, valamint a mélységnek a szerepével. Boldizsár T. és Stegena L. a hőfluxus kérdésével foglalkoztak, a geotermikus gradienst (gg) az ún. neutrális zóna kikapcsolásával, a fel színre vonatkoztatva számították és gg térképvázlatokat is próbáltak szerkeszteni. Ajtay Z. majd Willems T. különösen a karsztos területekkel, Scheffer V. és Kántás K. a dunántúli mérési eredmények értelmezésével, Bélteky L. pelig az ország geotermikus viszonyaival a legújabb vizfeltáró fúrások adatai alapján foglalkozott. A több száz fúrásban esziközölt több ezer mérés kiértékelt adatai alapján ma már a legtöbb helyen előre jelezhető a feltárható mélységi víz hőmérséklete, akárcsak annak kémizmusa, s ezzel lényegesen csökkent a fúrás kockázata. A további geotermikus grádiens kutatásnak célja a részietek finomítása kell legyen. IRODALOM Zsigmondy V. 1878: A városligeti artézi kút. — Budapest. pp. 1—88. Halaváts Gy. 1896: A magyarországi artézi kutak története, terület szerinti elosztása, mélységük, vizük bőségének és hőfokának ismertetése. — Budapest, pp. 1—103. Schaffer X. F.—Papp K. 1919: Altalános geológia. — Budapest. Magyar Természettudományi Társulat, pp. 1—707. Weszelszky Gy. 1922: A geotermikus gradiensről. — Hidrológiai Közlöny 2. pp. 13—-15. Weszelszky Gy. 1926: A juvenilis vizekről. — Hidrológiai Közlöny 4—6. pp. 72—83. Pávai Vajna F. 1929.: A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai viszonyai. — Hidrológiai Közlöny 9. pp. 38—50. Horusitzky H. 1929: A szolnoki artézi kút geológiai szelvénye és ásványvizeinek vegyi összetétele. — Hidrológiai Közlöny 9. pp. 5—12. Sümeghy J. 1929: Die geothermischen Gradienten des Alföld. — Földtani Intézet Evkönyve 28. pp. 273— 370. Schmidt E. R. 1932: A geotermikus grádiens kérdéséhez. — Bányászati és Kohászati Lapok 65. 8. pp. 171—175. Schmidt E. R. 1936: Az Alföld altalajának hőmérséklete, hőgazdálkodása és a geotermikus grádiens kialakulására való hatása. — Bányászati és Kohászati Lapok 69. 11. pp. 246—252. Schmidt E. R. 1938: Budapest dunabalparti altalajának geotermikus gradiense. — Bányászati és Kohászati Lapok 71. 1'2. pp. 221—222. Schmidt E. R. 1939a: Adatok Csepel sziget É-i részének sztratigráfiai, tektonikai és hidrológiai viszonyaihoz. — Földtani Intézet Évi Jel. 1933—35-ről, pp. 987—1015. Schmidt E. R. 1939b; A kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. — Földtani Intézet Évkönyvp 34. I. pp. 1—267. Schmidt E. R. 1941a: Néhány széljegyzet Karvas Rezső geotermikus gradiens tanulmányához. — Bányászati és Kohászati Lapok 74. 19. pp. 357—358. Schmidt E. R. 1941b: Hozzászólás az ár- és belvízkérdéshez — Bányászati és Kohászati Lapok 74. 13. pp. 241—249. Schmidt E. R. 1943: A geotermikus grádiens. — Bányászati és Kohászati Lapok 76. 24. pp. 565—566. Schmidt E. R. 1962: Vázlatok és Tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához. — Budapest. A Magyar Állami Földtani Intézet alkalmi kiadványa, pp. 56—66. Schmidt E. R.: 1963.: A hévízkutatás módszerei és eredményei Magyarországon. — Budapest. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1961. évről II. pp. 53— 66. Schmidt E. R. 1964: Hévízkutatás és a geotermikus grádiens. Budapest. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1962. évről. Boldizsár T. 1943: A geotermikus grádiens bányászati vonatkozásai. — Bányászati és Kohászati Lapok. 76. 20—21. pp. 466—470 és 492—493. Boldizsár T. 1957: The thermal field of the Earth's crust and its influence on the ventilation of leep and hot mines. — Acta Technica Acad, scientiarum Hung. XVI. 3—4 pp. 414—434. Boldizsár T. 1960a: Űjabb kőzethőmérséklet adatok az Alföldön és a Dunántúlon. Nehézipari Műszaki Egyetem Magyarnyelvű közleményei. Miskolc. V. pp 73—78. Boldizsár T. 1960b; Geotermikus vizsgálatok a Nagy Magyar Alföldön. — Bányászati Lapok 93. 5. pp. 306—309. Boldizsár T. 1962: Geotermikus energiakészletünk hasznosítása. Bányászati Lapok 10. sz. Scheffer V. és Kántás K. 1949: A Dunántúl regionális geofizikája. Geotermikus mérések eredményeinek feldolgozása és azok értelmezése. Földtani Közlöny 9—12. füzet. Stegena L. 1958: A Nagyalföld geotermikus viszonyai. — Geofizikai Közi. 7. 3—4. pp. 229—238. Ajtay Z. 1959: Karsztvízveszélyes mélybányászat geotermikus viszonyainak vizsgálata. — Bányászati Lapok 14. (92). 10. pp. 658—662. Bélteky L. 1963. Űjabb adatok a hazai geotermikus vizsgálatokhoz. Geofizikai Közlemények. 1. sz. Bélteky L. 1963: Magyarország területének geotermikus viszonyai a legújabb vízfeltáró fúrások alapján. Hidrológiai Közlöny. 5. pp. 401—411. Willems T. és Harsányi A. 1961: A geotermikus grádiens alakulása a dorogi barnakőszénmedencében. Bányászati Kutató Intézet Közleményei. 14