Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Urbancsek János: Tíz éves az OVIFUV vízföldtani szolgálata

mélységi vizek utánpótlódási lehetőségeit és a vízkészletszámítás metodikáját. Szakosztályunk működésének, az itt tartott előadó és vitaüléseknek nagy szerepe volt a hazai hévízfeltárás jelentős fejlesztésében. A hévizeket feltáró kutak vízföldtani és műszaki kérdéseiről az ismert gyógyforrások rekonstrukciójáról, budapesti és vidéki helyeket egyaránt tárgyalva, számos ülést tartottunk. Hazai viszonyaink között — a vízellátási kérdések keretében — igen lényeges a mélyfúrású kutak telepítésének, kútkiképzésének, korrózióvédelmének, a furatok műszeres vizsgálatának, az itt kialakított új módszereknek ismerete. Laboratóriumi vizsgálatokkal, az itt szerzett eredmények ismeretével is elő kívántuk segíteni a hazai vízellátás fejlesztését. Törpevízművek telepítésének elősegítésével igyekeztünk biztosítani a leggazdaságosabb megoldásokat. A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatosan mindjobban elterjedő csőkutas öntözés kifejlesztésével öszszefüggő vízföldtani kérdések tisztázására is nagy figyelmet fordítottunk. Így kívántuk biztosítani, hogy ezen öntözési módszer a vízföldtani szempontból megfelelő helyeken kerüljön alkalmazásra. Az érdeklődés tengelyében álló Fővárosi Vízművek fejlesztési tervét ismertető ankéton kívül az itt jelentkező kérdésekkel, az elért eredményekkel számos esetben foglalkoztunk. Az itt kialakított vízmű kutakat, megépített tárolómedencéket és a felszíni víztisztító művet — részben helyszíni ismertetés keretében — mutattuk be szaktársainknak. A fővárosi kérdéseken túlmenően vidéki városok és települések vízműveivel, azok fejlesztésével kapcsolatosan számos esetben tartottunk előadó és vitaüléseket. A vízigények növekedése folytán mindjobban előtérbe kerülő regionális vízművek telepítésének kérdéseivel is több esetben foglalkoztunk. Részben külföldi, részben már hazai tapasztalatok alapján ismertették a talajvízdúsítási kísérletek eredményeit, üzemi tapasztalatait. Ipartelepeink fejlesztésével kapcsolatosan mindjobban jelentkező vízhiány ismeretében szükségessé vált az ipartelepek vízgazdálkodási kérdéseivel is mélyrehatóan foglalkozni. Külön előadásokon tárgyaltuk az ipari vízművek telepítési kérdéseit, üzemi tapasztalatait. Az építkezésekkel, felszíni bányaműveléssel kapcsolatosan jelentkező talajvízszínsüllyesztési kérdéseket részben külföldi irodalmi adatok, részben pedig vákuumkút-hidraulikai kisminta kísérletek és üzemeltetési tapasztalatok alapján tárgyaltuk meg. Érdekes színt, a tagság látókörének bővítését jelentete a külföldön járt szaktársaink élménybeszámolója, mellyel közelebb hozták hozzánk a külföldi műszaki eredményeket és értékes összehasonlítást is tudtunk tenni a nálunk meglevő műszaki színvonallal kapcsolatosan. A szakosztályi üléseket kezdetben havonta kétszer tartottuk. A tagság többirányú leterhelése miatt ez azonban későbbiekben már nem látszott kívánatosnak. Az utóbbi évek gyakorlata szerint, a két nyári hónap kivételével havonta tartottunk előadó-, vitaülést vagy pedig ankétot. Az előbbiekben ismertetett igen széles, tudományos előadási skálában igyekeztünk elsősorban a népgazdasági szempontból súlypontinak tekintett kérdésekkel foglalkozni. A szakosztály munkáját, tevékenységét a munkaterületen dolgozó szakembereket közös megbeszélésre, véleménycserére összehozó rendezvények megszervezése, valamint a szaksajtóban rendszeresen megjelenő vízellátási és vízföldtani témakörű cikkek, tanulmányok jelzik. A szakosztály fejlődését is látjuk tükröződni társaságunk létszámának növekedésében. A Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály munkája iránt 1955ben 125, 1958-ban 232 és 1964-ben 560 fő érdeklődik. Szakosztályunk további munkája során szakterületének megfelelően a lakosság és ipar mindinkább fokozódó vízigényének kielégítéséért folytatandó munka tudományos, műszaki megalapozását a leggazdaságosabb lehetőségek feltárását tartja feladatának. Kívánatos, hogy ezen munkába a fővárosi és vidéki szaktársak még fokozottabban kapcsolódjanak be. Tízéves az OVIFUY vízföldtani szolgálata DR. URBANCSEK JÄNOS Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Magyarországon az első artézi kutat 1825-ben mélyítette le Bardio fúrómester. Fél évszázadnak kellett azonban eltelni, hogy e nemes kezdeményezés szélesebb körben tovább terjedjen. Zsigmondy Vilmos áldozatos szakmaszeretete kelllett, hogy a hazai kútfúró ipart megteremtse és hosszú időn ót irányítsa. Ezzel azonban nemcsak a kútfúró ipar feiend ítósének tettek igen nagy szolgálatot, hanem elsősorban a közegészségügynek. Újabb évtizedek kellettek ahhoz is, hogy a magyar vízkutatás már fejlett műszaki vezetését céltudatos vízföldtani irányítás egészítse ki, hogy így a kutató- és feltáró munka együttesen biztosítsa a korszerű vízellátást. E közös feladat együttes végrehajtásában tett fáradhatatlan munkájukért kell megemlékezni Sümeghy Józsefiről, Schmidt E. Róbertról és Bélteky Lajosról, akik most és az elmúlt évtizedek alatt irodalmi tevékenységükkel és gyakorlati útmutatásukkal helyes irányba terelték a hazai vízkutatást Az artézi kutakról az 1885. XXIII. törvénycikk tesz először említést, tehát ez tekinthető az első vízjogi törvénynek. A fúrt kutak adatainak beszolgálta tásáróil 1892-ben /törtténdk először törvényes intézkedés, azonban ennek gyakorlati végrehajtását nem biztosították. A fúrás során nyert műszaki, vízföldtani és vízkémiai adatok pontatlanok és hiányosak voltak, mert az adatok helyes megállapítása jórészt a fúrómesterek lelkiismeretes munkáján, azok beszolgáltatása pedig jóakaratú közlésén múlott. Ezt az állapotot kívánta megszüntetni az 1913. évi XVIII. törvénycikk, amelynek végrehajtási utasítása már a hidrológiai adatszolgáltatásiról is intézkedik. Ilyen kötelezettséggel a vízjogi engedélyezési szerveknek és az Állami Földtani Intézetnek tartoztak a kivitelezők. Az irattárak akkori adatainak vizsgálata során azonban ismét csak az tűnik ki, hogy az utóbbi törvénycikkben foglaltaknak sem tettek eleget, mert a beszolgáltatott adatok még mindig igen hiányosak és gyakran pontatlanok. Kitűnik továbbá az is — ami népgazdasági szempontból rendkívül káros —, hogy a lemélyített kutakkal nem tudták kitermelni azt a vízmennyiséget, ami az adott vízföldtani körülmények között várható lett volna. Gyakran megtörtént az is, hogy műszaki hiányosságok miatt nem a legjobb vízvezető szinteket állították a termelés szolgálatába, hanem azokat, amelyek az adott körülmények között a kivitelezőnek előnyösek voltak. így gazdaságos vízfeltárásról és vízellátásról nem beszélhetünk. Az előbbiekből kitűnik, hogy a kútfúró ipar egyrészt nem szolgáltatta azokat a pontos adatokat, amelyek meghatározzák a további távlati vízkutatást és feltárást, másrészt pedig hiányzott az a vízföldtani irányítás, amely a fúrás előkészítése és folyamata 10