Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Láng Sándor: Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság természeti földrajzi képe

Az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság természeti földrajzi képe DR. LÁNG SÄNDOR Eötvös Lóránd Tudományegyetem Az örmény Szovjet Szocialista Köztársaságnak ki-' csiny, mintegy 30 ezer km'-'-es területe már Elő-Ázsiához tartozik és a nagy kiterjedésű Örmény-magasföld része, amely nagyobb részben a Szovjetunión kívül, Törökország, Perzsia és részben Irak (Kurdisztán) egymással szomszédos határvidékeire terjed ki. Az Örmény-magasföld fiatal vulkáni fennsíkját és hegységi tájait északon, egyrészt Örményország, másfelől Azerbajdzsán és Grúzia határai környékén a Kis-Kaukázus gyűrt zónája keretezi. Örményország természeti földrajzilag — Magyarországhoz képest — nagyon sok új vonással rendelkezik. A főbb érdekességek a következők: 1. Nagyon magas értékű az örményországi reliefenergia, mivel a legmagasabb pontok, a közeli Ararát (már kissé az országhatáron túl) 5156 m, az Aragac 4095 m magasak, az ország legalacsonyabb pontja pedig csak 400 m, tehát több mint 3000 m viszonylagos magasságkülönbség figyelhető meg. Az Örmóny-magasföld az Eurázsiái-hegységek egyik fontos csomópontja, ahol a fiatal vulkánosság sok helyen vastagon befedte a gyűrt hegységi elemeket, sőt közvetlenül a vulkánosság épített több helyen közép- és magashegységeket. A hegységek között pedig kisebb-nagyobb kiterjedésű magas medencék, mint a magasföld részei fekszenek. SzovjetÖrményország területének magas medencéi az Ararátsíkság (800—1000 m), a Leninakani (Sirakszkaja-) medence (1400—1500 m) és a Szevan-tó medencéje, (1900 m), valamint az Azerbajdzsánhoz tartozó Nahicsevanimedence is, az Ararát-síkság folytatásában (600—700 m). (A .magasföld a szovjet határon túl nagy kiterjedéssel folytatódik: a legjellemzőbb részletei a Van-tó (1700 m) és a Rezajeh-tó medencéi (1300 m).) Szovjet-Örményország hegységei északon a KisKaukázus fiatal gyűrt övéhez tartoznak, részben még vulkáni, régebbi kőzetekkel. Ilyen a Dzsavahetszkij (3157 m) meridionális lánca pleisztocén eljegesedésnyomokkal. Aláverd! híres rézbányavidéke környékén emelkedik a Szomhetszkij (2545 m) a gazdag rézérctelérekkel, Kirovakannál a Pambak folyó balpartján a Bazumszkij-Vonulat (2992 m) ugyancsak régi eljegesedés-nyomokkal, rézércekkel, és ugyanilyen formákkal a jöbbparti Pambakszkij (3101 m) hegylánca is. Utóbbi a legváltozatosabb felépítésű, másod- és harmadidőszaki gránitos alaphegységi részletekkel, gyűrt krétamészkővel és eocén üledékes és magmás kőzetekkel és fiatal vulkáni áttörésekkel. Végül a hajdan eljegesedett Szevanszkij-hegység (3367 m) húzódik a hasonló nevű tó ÉK-i partján. 1 Az Örmény Köztársaság középső sávja annyira bővelkedik vulkáni kőzetekben, hogy itt az üledékek egészen háttérbe szorulnak. A nyugati fekvésű Aragacban, a középen, a Szeván DNy-i oldalán húzódó Gegamban (3598 m) és a keleti helyzetű Vardeninszkij-hcgységben (3520 m) a legrégibb vulkáni kőzet miocén, esetleg oligocén kori, de ezt az alapot majdnem teljesen befedik a negyedkori kisebb-inagyobb kúpok, takarók és salakvulkáni képződmények, a hazait mellett andezit és riolit is előfordul. A legmagasabb részeket erős eljegesedés-nyomok tarkítják. Végül a köztársaság D-i, DK-i szélén ismét a zömmel üledékes, vagy gránitos alapú hegységek zónája húzódik kevesebb fiatal vulkáni áttöréssel és utóvulkáni működéssel, a legjellemzőbb közülük a Zangezur-hegység (Kapidzsih, 3906 m, erős eljegesedés-nyomokkal), továbbá kiágazásai a Bagrusagszkij (3392 m) és a Magrinszkij-hegység (3256 m), továbbá az Ajocazorszkij (3120 m) vonulata is, réz, vas, molibdén és egyéb színesérc-előfordulásokkal. Hasznosításuk elsősorban a lafani bányavidéken indult meg (1—2. ábra). 2. Függőleges értelemben, a magashegységek olda-lain, így aragaci kirándulásunk alkalmával megszemléll hetők a vertikális éghajlati, növényzeti és talajföldrajzi régiók, amennyiben pl. az Aragacon a hegység lábánál 1200 m magasságig a 'félsivatagi régiót, 1600-ig a száraz sztyep, 2000 m-ig az erdő zónáját határolhatjuk. Még feljebb a szubalpin, álhavasi rétek régiója következik, de a meredek lejtőkön szép kőfolyások is húzódnak, ezt 3200 m fölött hegyi tundra váltja fel, poligónokkal és nagyobb hófoltokkal. 3600 m-en túl pedig az északi oldalakon már kisebb firnfoltok és kárgleccserek díszítik a legmagasabb részeket és a pleisztocén, valamint a recens eljegesedés hatására igen merészek a formák. Ugyanezek a magassági régiók mutatkoznak meg a Szeván-tó környékén. 3. Nagyon juvenilisek az örményországi vulkáni formák. Már a főváros, Jereván is fiatal pleisztocén oszlopos bazalttaikaróra települt, a bazalttakaró alatt a Razdan folyó pleisztocén teraszkavicsai bukkannak elő, míg a lávaömlés után csak II. sz. teraszok vésődtek ki. Jereván környékén a rózsaszínű riolittufa nagy területeket borít, ebből épült a modern főváros. Találkozhatunk száz és száz km

2-eke.n pl. egyetlen kitöréssel képződött bazaltos kőzetű kicsiny salakkúpok sziklás, kietlen felszínével, ilyen kitörések rekesztették el pl. a Szeván-tó tektonikus árkát és duzzadt fel a megfelelő magasságra a tó vize. Közöttük egy-egy magasabb dóm-, vagy réteges vulkán élénkebb formával emelkedik ki és már uralkodó szerepű a salakkúpos, hullámos felszínen. A magasabb hegyeket gyér fűtakaró borítja és árkok, vagy szélesebb, részben korróziós völgyformák tagolják. A fiatal vulkáni felszín felsőpleisztocén, a salakkúpok részben óholocén keletkezésűek lehetnek. Bazaltos, sőt riolitos kőzetek építik ezeket fel, obszidiántartalmiú telérek is előfordulnak. Végül, az 1000—3000 m viszonylagos magasságú vulkáni hegységek erősen poligenetikus eredetűek, mint pl. az Aragac. Ennek magja miocén (esetleg oligocén) kori mélységi magmás kőzet (diorit), majd erre a fiatalabb vulkánosság termékei települnek, a főcsúcs környéke pleisztocén kori hatalmas kráter volt, amelyet az eljegesedés szabdalt szét. Ezenkívül itt, 3000 m magasság táján több más helyen is a pleisztocén vulkáni kőzetek salakkúpjai és takarói látszanak. A hatalmas méretű vulkáni tájat végül a NagyArarát (5156 m) és a Kis-Ararát (3925 m) már kialudt havas vulkáni csúcsai uralják, nem messze túl a Szovjetunió állami határán. A vulkánosság következménye a sokféle gyógyító erejű hőforrás (2. ábra). 4. Érdekes felszíni forma és sajátságos keletkezésű az Araráf-síkság is, az említett hatalmas vulkán lábánál, amély felerészben, az Araksz folyóig tartozik csak a Szovjetunióhoz, talaja szikes, félsivatagi. Besüllyedt és feltöltődött medence, pliocén-pleisztocén tavi üledékek és az Ararát környéki vulkánok lávatakarói és tufái igen sűrűn váltakozva töltötték fel sok száz m-es vastagságban. Törmelékesebb jellegű üledékei jó víztartók és artézi vizet is jól szolgáltatók. 5. Bár Magyarország legnagyobb tava, a Balaton bizonyos rokonságban áll a nálánál több mint kétszerte nagyobb kiterjedésű Szevan-tóval, mégis igen sok új kérdéssel lehet itt megismerkedni, így a tó keletkezésének kérdésével és vizének hasznosításával kapcsolatosan. E hatalmas tó eredetileg 1416 km

2 felületű volt, 99 m legnagyobb mélységgel, víztükre kb. 30 éve 1916 m magasan volt a tenger szintje felett. Körülötte meredek lejtővel magashegységek vonulatai emelkednek: az északi és az északnyugati part mentén gyűrt és áttolódott homokköves, márgás, néhol vulkáni tufák közbeékelődésével keletkezett óhanmadidőszaki összitet, míg a déli oldalon fiatal vulkáni hegységek 3600 m-ig emelkedő koszorúja övezi, szép eljegesedés-nyomokkal. A helyi magasságkülönbségek igen nagyok, a tó mélykék