Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Török László: Beszámoló a "Debrecen város csatornázásának és szennyvízelhelyezésének jelen és távlati problémáiról" című ankétról

mérések alapozásához, tehát a helyszínen esetenként, szakaszosan végeztek méréseket. Az adatokat máris hasznosítani lehet az ez évben sorra kerülő munkák során is, de felhasználhatók már bizonyos elméleti ismeretek igazolására is. A kísérlet nem irányozott, és nem is irányozhatott elő végcélt, hiszen az újszerű munkáknál ismeretlen méréstechnikával, ismeretlen tényezőkkel kell megbirkózni és a szerzett tapasztalat csak egy-egy lépcsőfok lehet. A méréstechnika kialakítása fontos szempont az üzem állandó ellenőrzéséhez is, de adatai felhasználhatók az elmélet kialakítására is. Az üzem ellenőrzése megkívánja, iiogy olyan műszerekkel legyen felszerelve, amelyek folyamatos megfigyelésekre alkalmasak, ezért úgy vélem, hogy a folyamatos töménység mérése mellett meg kell keresnünk a szállítási sebesség és a súrlódási veszteségek folyamatos mérésének lehetőségeit. Ezzel kapcsolatban igen jó tapasztalatokat szereztünk a regisztráló műszerek beépítésével. A nyomás és mennyiségmérésre alkalmazhatónak mutatkoznak a tiszta víz szállításánál ismert műszerek, kiegészítve olyan részletekkel, amelyek a szilárd részecskék jelenlétének káros következményeit kiküszöbölik. A folyamatos nyomásmennyiség- és töménység- mérés a üzemeltetési mutatók meghatározásának fontos kelléke, de emellett az elméleti feldolgozásra is jelentős adattömeget szolgáltat. Helyes elméleti következtetések kidolgozása szempontjából is elengedhetetlenek ezek, ezért úgy vélem, hogy az újabb munkálatoknál fel kell szerelni minden szállítórendszert ilyen műszerekkel is. A szakaszos mérések emellett szükségesek, kiegészítőinek kell lenniök a folyamatos méréseknek. A helyszíni mérések, kutatások igen hasznosak és szükségesek, de a szállítás gyors műszaki fejlesztését egy üzemi méretű kísérleti berendezés létesítésében látom. Állandó telephelyű kísérleti berendezésben szabatosabb körülmények biztosíthatók a méréstechnika fejlesztéséhez, biztosabb a mérési eredmények ellenőrzése, a paraméterek változtatására nagyobb lehetőség van, mint üzemi körülményeknél, és a kutatás és termelés nem zavarja egymást. A helyszíni mérések a kísérleti berendezések kiegészítői lehetnek, tehát nem hanyagolhatók el — de úgy vélem a közeljövőben gondolni kell a pontos szállítási jellemzőket meghatározó kísérletekre. Nem szabad elhamarkodott munkát e téren végezni — az ilyen kísérleti berendezést alapos szellemi és nem utolsósorban anyagi előkészítés után szabad megvalósítani. Összefoglalva úgy vélem, az OVF kezdeményezése sikerrel járt és eredményeit — elméleti szempontból is — jelentősnek tartom. 'immiMHimimiiiimmimiimimiii. BESZÁMOLÓ A „DEBRECEN VÁROS CSATORNÁZÁSÁNAK ÉS SZENNYVÍZELHELYEZÉSÉNEK JELEN ÉS TÁVLATI PROBLÉMÁIRÓL" CÍMŰ ANKÉTRÓL Debrecen város szennyvízelvezetésének jelenlegi megoldása tarthatatlan. A szennyvizeket levezető csatornahálózat méretei szűkek, melynek következtében már közepes záporok esetén is a csatornahálózat a vizet nem szállítja. A szennyvíz kezelésére 4 db ezelőtt 30 évvel épült túlterhelt földmedrű ülepítő medence áll rendelkezésre. A befogadóba épültosztómű már kb. másfélszeres hígítás után tisztítatlanul bocájtja a vizet a Tócó vízfolyásba és ezen keresztül a Köselybe, minek következtében még a várostól 20—30 km távolságban is a vízfolyások bűzlő szennyvízcsatornává válnak. A szennyvízkérdés megoldási módszerében fennálló viták és nézeteltérések miatt a megoldás egyre húzódik és a tisztázatlan kérdések lassan a megoldás gátjává válnak. A kérdés holtpontról való kimozdítására a MHT helyi csoportja ankét rendezését határozta el. Az 1963 május 9—10-én megrendezett ankét előadásain összehasonlították a város csatornázásának és szennyvízkezelésének megoldási lehetőségét. A csatornahálózat bővítését a meglevő hálózathoz alkalmazkodva a sugaras gyűjtőcsatornák felső szakaszainak lemetszésével és vizeik külön főgyűjtő csatornán történő levezetésével javasolják megoldani. A szennyvíz kezelésére a Mélyépterv tervezői társadalmi munkában elkészítették Debrecen város szennyvizeinek teljes biológiai tisztítására szolgáló korszerű, eleveniszapos tisztítótelep vázlattervét és költségbecslését. A javasolt tisztítótelepen különösen figyelemre méltó a légbefúvásos homokfogó, mely amellett, hogy a homokfogó hatásfokát a hozamtól függetleníti, az előlevegőztetés szerepét is betölti, az újszerű csigaszivattyús átemelő és a másfélórás tartózkodási idejű mesterséges felületi légbevezetésű, eleveniszapos tisztítóberendezés. A tisztítótelep a szennyiszapot és a városi szemetet együttesen feldolgozó komposzt-teleppel egészül ki. Az összehasonlító változat az egyszerűbb mechanikai tisztítás után bekövetkező szennyvízöntözés. A távozó szennyvízzel kb. 10.000 kh ipari és takarmánynövény öntözésére nyílik lehetőség. Az öntözésre megfelelő domborzatú és talajminőségű terület rendelkezésre is áll és ezen a területen a mezőgazdasági üzemek már régóta igénylik az öntözővizet. Külön nehézséget jelent a folyamatos téli-nyári öntözés megvalósítása és a csapadékos időszak alatti szennyvízelhelyezés. A szennyvízöntözés előtérbe helyezi az egyéb öntözések által amúgy is megkívánt külön kezelést, mely a fürdők nagy sókoncentrációjú vizének a városi csatornahálózatról való leválasztásából áll. A nagy Na tartalmú sós vizek káros hatásának kiküszöbölésére egyedül a tenyészidőben való tározás kerülhet szóba. Az ankét élénk vita után a mezőgazdasági hasznosítással kapcsolt szennyvízkezelés mellett foglalt állást és javaslatot tett a beruházási program mielőbbi elkészítésére. Török László