Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

HIDROMECHANIZÁCIÓS ANKÉT - Ivicsics Ferenc: A bajai hidromechanizációval épülő töltéserősítési munkák során végrehajtott kísérleti mérések

Egy hidromechanizációs géplánc, illetve termelési egység akkor nevezhető teljesnek, ha az említett segédgépek is rendelkezésre állanak. Az eddigi már alkalmazott kiviteli technológiákhoz az alábbi segédgépek és berendezések szükségesek: a.) Egy univerzális kotrógép, mely markolásra és daruzásra is alkalmas. Felhasználható az eleválógátak építéséhez, de főleg a csővezeték szerelése és áthelyezése során. b.) Földtológép C 100-as, mely az előkészítő és befejező munkák teljes gépesítését képes biztosítani. Felhasználási területe még: a már kielevált és leülepedett anyagból a további építési szintek eleváló gátjainak megépítése. Megfelelő szerszámmal felszerelve csőszállításra is alkalmas. c.) A munka gazdaságosságát tovább növelni lehet úgy, hogy az eddigi egy műszakos munkavégzés helyett, legalább két nyújtott műszakban kell a vezérgépet (úszókotró) üzemeltetni. Ehhez azonban segéd-felszerelésként gondoskodni kell mind a kotró, mind a munkatér megfelelő kivilágításáról. 5.) A nagy szivattyúzási költségek csökkenthetők szivornyás vízátemelés alkalmazásával. Az elmondottak alapján összefoglalóan értékelve a kísérleti munka eredményeit, elmondhatjuk, hogy az újszerű munkavégzés gazdaságossága is indokolja az ilyen munkamódszerek elterjesztését, különösen akkor, ha még végrehajtjuk a különböző eredményt-javító intézkedéseket is. Ha az eljárás alkalmazásának gazdasági eredményeit a még előttünk álló töltéserősítési feladatok végzésekor érvényesíteni tudjuk, akkor elmondhatjuk, hogy — az előzetes tájékoztató adatok alapján — az elvégezendő mintegy 25 millió m

3 töltéserősítésnél átlag 15 Ft/m

3 egységárcsökkenéssel 375 millió Ft megtakarítás érhető el. Ez biztosítaná, hogy a feladatokat lényegesen rövidebb idő alatt hajthassuk végre eredményesen és ezzel fokozhassuk az árvédelmi biztonságot. A BAJAI HIDROMECHANIZÁCIÓVAL ÉPÜLŐ TÖLTÉSERŐSÍTÉSI MUNKÁK SORÁN VÉGREHAJTOTT KÍSÉRLETI MÉRÉSEK IVICSICS FERENC Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Hidraulikus úton történő anyagkitermeléssel, anyagszállítással és beépítéssel kapcsolatos vízépítési munkákra vonatkozóan még meglehetősen kevés hazai adat áll rendelkezésünkre. Már ezért is indokoltnak látszott, hogy 1962-ben Baján, a kísérleti hidromechanizációs töltésépítés folyamán méréseket és megfigyeléseket végezzünk. így néhány olyan adat birtokába jutottunk, amelyek az elkövetkező — zagyszállítással végzendő — munkák során jó irányértékeknek tekinthetők. Az építkezés során végrehajtott méréseket és megfigyeléseket a mérési helyek, valamint a mérendő mennyiségek alapján három csoportba sorolhatjuk. 1.) Az anyag kitermelésénél végrehajtott mérések 2.) A csővezetékben mozgó zagyra vonatkozó vizsgálatok 3.) A beépítés helyén eszközölt mérések A kivitelezés megindulása előtt, a kitermelésre szánt zátonyból vett minták alapján meghatároztuk a zagyot alkotó anyag szemcseeloszlási görbéit. Ugyancsak meghatároztuk a beépítésre kerülő anyag szemcseszerkezetét, a munka folyamán naponta legalább egyszer, de szükség esetén többször is vett minták alapján. (A mintavétel a vederlánc merítékeiből történt.) A görbékből megállapítható volt, hogy a beépített anyag közel azonos szemcsenagyságú, 0,1—0,3 mm átmérőjű finom homok. Számottevő agyagtartalma nincs. A két görbesereg között lényeges eltérés nem volt, csupán az építés alatt vett minták görbéi sokkal kisebb területre koncentrálódnak, mint az előzetesen vett anyagok szemcseeloszlási görbéi. Tekintettel arra, hogy a zagyszállításnál a szállítandó anyag fajsúlya lényeges, több fajsúlymérést is végeztünk. Az eredmények alig tértek el a 2,7 g/cm

3 értéktől. A csőben mozgó zaggyal kapcsolatosan a zagynak és a zagy egyes alkotórészeinek sebességét, valamint koncentrációját mértük. A zagy sebességének mérése fordított Pitot csővel, Venturi szondával és festéssel történt. A Pitot csövet és a Venturi szondát is a csővezeték ugyanazon helyére építettük be, a kotrótól mérve a nyomócső mentén 176 m-re. A méréseket először tiszta vízzel, majd zaggyal hajtottuk végre. Arra törekedtünk, hogy különböző sebességek esetén végezzünk méréseket. Ezt a célt tiszta vízzel történő kísérletnél aránylag könynyen elérhettük, mivel a csőben mozgó víz sebességét a szivattyú fordulatszámának változtatásával könnyen tudtuk befolyásolni. Zaggyal végzett kísérletek esetében a sebesség változtatása már nem volt ilyen egyszerűen megoldható, mivel a sebesség legkisebb értékének határt szabott a kritikus sebesség, a legnagyobb sebesség pedig a szivattyút meghajtó motor teljesítményétől függött. Mindkét műszer a nyomáskülönbségeket higanyos differenciálmanométerrel jelezte. Munkánk célja elsősorban méréstechnikai kérdések tisztázása volt, és csak másodsorban képezte feladatunk tárgyát a sebesség számszerű nagyságának megállapítása. Eredményeink azt mutatták, hogy mindkét berendezés alkalmazása zagyszállításnál csak abban az esetben látszik célszerűnek, ha a zagyot finom szemcsés talaj alkotja. Durvább szemcséjű talajok ugyanis a szokványos anyagú berendezéseket rövid idő múlva deformálják, vagy legalábbis számottevő mértékben koptatják. Veszélyes a finom szemcsék között esetleg egészen kis mennyiségben is előforduló durvább szemcséjű anyag. Ez ugyanis nagyon gyorsan megrongálhatja a zagyba benyúló szerkezeteket. Tekintettel a számottevő erőhatásokra, a műszereknek a zagyvezetékbe történő megfelelő szilárd beerősítésére különös gondot kell fordítani. A Venturi szondával, valamint a Pitot csővel mért sebességértékek — a mért adatok többségében — 5 %-os pontossággal megegyeztek. A nyomáskülönbségből történő sebességértékek számításánál a két műszer esetén tiszta vízre kapott sebesség arányát a zagy esetére is érvényesnek tekintettük. Bár tapasztaltunk egynémely esetben a többitől egészen eltérő értéket is. Ez időszakos eldugulással magyarázható. Eredményeink értékelésekor arra a megállapításra jutottunk, hogy a zagyáramba benyúló szerkezetet csak akkor alkalmazzuk sebességmérés céljára, ha a feladat másképpen nem oldható meg. Ebből a megállapításból 76