Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

HIDROMECHANIZÁCIÓS ANKÉT - Pásztor Dezső: Beszámoló a "Hidromechanizációs földműépítés" című ankétról - Dános Valér: A hidromechanizációs ankét bevezető előadása

HIDROMECHANIZÁCIÓS ANKÉT BESZÁMOLÓ A „HlD RO M ECH AN IZÁCIÓS FÖLDMŰÉPÍTÉS" ANKÉTRÓL A Vízépítőipari Szakcsoport Hidromechanizációs Munkabizottsága 1963 május 3-án ankétot tartott. Az ankéton elhangzott előadások és hozzászólások az 1962. év folyamán Baja térségében végzett kísérleti hidromechanizációs töltéserősítési munkát értékelték. Közben levetítettük a munkáról készült kisfilmet. Az ankét a kísérleti munkát sikeresnek nyilvánította. Igen sok kérdés vár még megoldásra. A gazdaságos hidromechanizációs földműépítés előfeltételei hazánkban jelenleg nincsenek megfelelő mértékben biztosítva. Ennek ellenére — amint az előadásokból is kitűnik — a munka gazdaságosabb volt, mintha szárazföldi földmunkagépekkel végezték volna el. A gazdaságosabb munkavégzés céljából a következő főbb teendőket kell elvégezni: a) korszerű úszókotrókat kell beszerezni, b) a munkát anyagfeltárási és tervezési szempontból elő kell készíteni. Megfelelő anyaghoz megfelelő munkagépeket és építéstechnológiai módszert kell alkalmazni, c) át kell térni nagyobb emelőmagasságú zagyszivattyúk alkalmazására, d) gyorskapcsoló, illetve műanyagcsővezetékek használatát kell bevezetni, e) hidrociklon segítségével besűrített zagyból kell a kisszelvényű gátakat építeni, f) a mentett oldalról — költséges szivattyúzás helyett — szifon segítségével kell a kitisztult vizet visszajuttatni, g) az építéstechnológiai módszereket tovább kell fejleszteni. Különböző anyagokhoz és különböző feladatokhoz ki kell dolgozni a megfelelő építési módszert. Az ankétot Márton József, a Szakcsoport titkára nyitotta meg, majd Dános Valér, a Szakcsoport elnökének előadása után került sor a többi előadásra és hozzászólásokra. Pásztor Dezső A HIDROMECHANIZÁCIÓS ANKÉT BEVEZETŐ ELŐADÁSA DÁNOS VALÉR Országos Vízügyi Főigazgatóság A műszaki fejlesztés leghathatósabb eszköze a gépesítés. Építőiparunk gépesítése az utóbbi években nagy léptekkel halad előre, de különösen nagy eredményeket értünk el a földmunkák gépesítése terén. Ennek oka, hogy itt volt a legnagyobb a lemaradás, mert a felszabadulás előtt a földmunkák műszaki fejlesztésének erőszakos lefékezésével óhajtották botorul enyhíteni a munkanélküliek problémáját. Büszkék lehetünk eredményeinkre, ha például a külszíni szénfejtéshez alkalmazott nagyteljesítményű marókerekes, vagy vedersoros kotrógépekre és velük gépláncban dolgozó szállítószalagokra hivatkozunk. Itt már alkalmazták azt az elvet, hogy a termelékenység növelése magas fokon csak folyamatos üzemű gépekkel és részletes munkaszervezéssel biztosítható. A földmunkák műszaki fejlesztésének sokáig mostoha gyermeke volt a különleges, az eddig megszokott módszerektől teljesen eltérő hidromechanizációs földmunkatechnológia. Pedig ezen a téren is a folyamatos üzem már az első pillanatban biztosítéka a jó eredményeknek, de további előny még, hogy a szükséges berendezések meghibásodása a száraz kotróknál kisebb mértékű, végül, hogy a zagyszivattyúk, csővezetékek stb, hazánkban is legyárthatok. Mi gátolja tehát a gyorsabb fejlődést? Elsősorban a műszakiaknál is sokszor jelentkező maradiság, ezen felül az, hogy a vízöblítéses technológiát csak erre teljesen alkalmas talajelőfordulás esetében és akkor lehet alkalmazni, ha az öblítővíz is megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre. Mindezek után leszögezhető, hogy a vízöblítéses földmunkák technológiájának leghálásabb területe vízügyi szolgálatunk, ahol az egyik alapfeltétel — a bőséges öblítővíz — mindenkor megvan. Éppen ezt az adottságot és az ebből származó magasabb kötelezettséget felismerve, "Vízépítőipari szakcsoportunk Hidromechanizációs Munkabizottsága" 1961 szeptemberében ankéton tárgyalta meg a vízöblítéses földmunkák műszaki fejlesztésének legsürgősebb célkitűzéseit. Az ankéton rámutattak arra, hogy a vízöblítéses technológia három csoportja — a területfeltöltés, töltésépítés és töltéserősítés — közül vízügyi szolgálatunk részére a legfontosabb az árvédelem szempontjából sok helyütt halaszthatatlan háttöltés építésének vizsgálata. Az eddigi lemaradás felszámolására rendelte el az OVF 1962-ben a bajai háttöltés építésének kísérleti munkáját vízöblítéssel és ennek folytatásául kíván egy másik kísérletet végeztetni kavics anyagban a győri töltés erősítéséhez. Annak megvilágítására, hogy milyen nagy horderejű a kérdés, meg kívánom említeni, hogy az ország területén tervbe van véve kereken 18 millió m

3 olyan töltéserősítés, mely nagyobb, mint 10 m

3/fm és 9 millió m

3 új töltésépítés. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy a II. Tiszai vízlépcső helyén több, mint 3 millió m

3 és a felsődunai vízlépcső 68