Hidrológiai tájékoztató, 1964 június
Dr. Faller Jenő: Hell József Károly
HELL JÓZSEF KÁROLY (1713-1789) Azok sorában, akik műszaki alkotásaikkal európai hírt és nevet szereztek bányászatunknak, mindenkor első helyen kell szólnunk Hell József Károly selmeci főgépmesterről, a XVIII. század nagy bányagépészéről. Életének és munkásságának minden vonatkozása Európa akkori kincsesbányáihoz, a Selmec-szélaknai bányákhoz kötötte, hol a Bécsből irányított, hozzá nem értő, lelketlen gazdálkodás következtében a bányászat a XVIII. század végére csaknem teljesen elpusztult. Mondott bányakerület gépészeti vezetője Hell József Károly atyja, Hell Máté Kornél (1650-1743) főgépmester volt ekkor, kinek javaslatára határozta el 1699-ben a selmeci bányászat akkori vezetősége, hogy a vidék kedvező terepviszonyainak kihasználásával völgyzáró gátak építésével kellő magasságban erővízgyűjtő tavakat létesít, s azok vizével hajtja meg a tervei szerint készített vízikerekes vízemelő- és aknaszállító gépeket. A Selmec-szélaknai bányászat történetének legmozgalmasabb évei ezek, melyek közepette jelenik meg s kezd munkába Hell fia, Hell József Károly, hogy Mikoviny Sámuel (1700—1750) segítségével megvalósítsa atyja gépesítési tervét s annak kivitelével s új gépeivel újból jövedelmezővé tegye a bányákat. * Hell József Károly 250 évvel ezelőtt 1713 május első felében született Szélaknán. Alapfokú iskoláit is ott végezte, s gyermekkoráról csak annyit tudunk, hogy már egészen kisfiú korában nagy érdeklődést tanúsított minden iránt, ami az ottani bányákban történt. A tudományok közül elsősorban a gépészet érdekelte s 19 éves korában már a felsőbibertárói gépüzem szolgálatában állt s atyja munkájában segédkezett. 1737-ben egyébként már mint heti 3 Ft külön dotációval kinevezett gépészeti instruktor Mikoviny Sámuel mechanikai és hidraulikai előadásait hallgatta az 1735-ben megnyílt selmeci bányatisztképző iskolában s nem volt még 25 éves, amikor előzetes kipróbálás után, 1738-ban a szélaknai Siglisberg- aknában üzembehelyezték első vízemelő gépét, az ún. „himbás-szekrényes" szivattyút. A különleges gép egycsapásra ismertté tette a fiatal technikus nevét, ki ettől kezdve gyors egymásutánban készítette vízemelő gépeit, melyek teljesen új világot jelentettek a XVIII. század gépészetében. „Himbás-szekrényes" vízemelő gépét 1749-ben a szélaknai Felsőbibertáróhoz tartozó Lipót-aknában beépített vízoszlopos gépe követte, mely mai szemmel nézve is forradalmi újítás volt a bányagépészet történetében. Szivattyújának alapját a közlekedő edények ama törvénye képezte, hogyha azok egyik ágában a víz szabad emelkedését valami mozgó felülettel pl. dugattyúval akadályozzuk, akkor ha kellő magasságú vízoszlop nyomás áll rendelkezésünkre, az a dugattyút megemeli éspedig azzal az erővel, amit a dugattyú felületének és a rendelkezésre álló vízoszlop magasságának szorzata ad. Viszont, ha a vízoszlop nyomását megszakítjuk, a dugattyú súlyánál fogva magától visszaesik. Hell vízoszlopos szivattyúi kitűnően beváltak, mit az igazol legjobban, hogy 1768-ban már összesen I I dolgozott Selmec-szélaknai bányakerületben. Hell 1753-ban egy újabb találmánnyal lepte meg aselmecbányászatot. Ez évben helyezte ugyanis üzembe az Amáliái aknában a „léggépnek" nevezett, sűrített levegővel hajtott vízemelő berendezését. Az érdekes gépet egykorú leírásokból ismerjük, s így tudjuk, hogy annak főalkatrésze két henger, helyesen tartály volt, melyek közül a felsőt, a munka-, vagy nyomóhengert a külszínről táplálták vízzel. A víz behatolására a hengerben komprimált levegő vascsövön át került az alsó munkahengerbe, hol nyomást gyakorolt a benne lévő vízre, mely ennek következtében egy csövön át felszökött az altáró szintjére, s onnan a külre. Hell vízemelőgépeinek sorában utolsó helyen szólunk a Kőnigsegg-akna üzemében 1758-ban beszerelt tűzgépéről. A tűzgép, helyesen atmoszferikus-, vagy depressziós gőzgép működési elve az volt, hogy a kazánban fejlesztett gőzt egy hengerbe vezették, ahol azt hideg vízzel kondenzálták, minek következtében ott légüres tér keletkezett. A henger dugattyúja, melyet a gőz először felemelt, a légoszlop nyomására a légüres térben hirtelen visszaesett. Rúdja magával rántotta a vele összeköttetésben lévő kétkarú himbát, melynek végén a szivattyú rudazat lógott s melynek dugattyúja felemelte a rajta levő vízoszlopot. Az első tűzgépet az „Alsó-magyarországi" bányavárosok közül Újbányán az Althandler-aknában az angol Isaac Potter szerelte fel 1722-ben, melynek mintájára készítette erlachi Fischer József Emánuel az első selmeci tűzgépet. Hell József Károly 1758-ban készített tűzgépének szerkezete megegyezett a Fischer-félével s csak abban különbözött attól, hogy nem közvetlenül az akna mellé volt építve, hanem attól 40 m távolságban s áttétel útján hajtotta a szivattyú rudazatát. Nem lenne teljes gépészeti alkotásainak sora, ha nem említenénk ércfeldolgozó zúzóit, melyeknek korszerűsítése ugyancsak az ő nevéhez fűződik. Hell mondott gépészeti alkotásai a technikai tudás büszkeségei maradnak mindig. Mindezek a gépek lényegében vízerővel voltak meghajtva, mely energiaszolgáltatásnak alapjai azok a sokmillió m 3 vízbefogadó és szolgáltató mesterséges tavak voltak, melyek vízvezető árkokk?! voltak egymással s a bányaművekkel, illetve gépekkel összekötve, s melyek úgy kooperáltak egymással, mint napjaink villamoserő-telepei. Hell József Károly 76 éves korában hunyt el a Selmec melletti Szélaknán. Sírját, mint zseniális atyjáét, a szélaknai „öreg Iskola" melletti, több mint másfélszáz éve megszűnt temetőben régen eltüntette az idő, neve azonban a mérnöki tudomány és bányászat történetében ma is fényesen ragyog, mert munkájával az egyetemes emberi haladást és békés munkát szolgálta. Dr. Faller Jenő
