Hidrológiai tájékoztató, 1964 június
Dr. Ungár Tibor: Vízbeszivárgás - talajátázás - épületkár
T yrskM v/iyO/n/dtv ipor rÓQÓny' Q , ,Jy' '.fúrás 2. dbra. Kondenzviz beszivárgása következtében megbillent kémény és környékének alaprajza tárolás fol/ik. A kazánház és kémén/ között zárt csatorna húzódik. Mindezeknek a kémén/ megbillenésében szerepet nem tulajdoníthattunk, ug/anis a kesken/n/omtávú iparvágány a kéménytől aránylag távol van és csak csekély, időszakos terhelést juttat a talajra; a normálnyomtávú iparvágánnyal kapcsolatos többletterhelés, illetve a zárt csatornából történő esetleges vízbeszivárgás ellenkező irányú billenést váltott volna ki; a széntárolás a talajra jelentéktelen feszültséget juttat. Megemlítendő, hogy az alapok alatti talaj barnássárga agyag, amelynek teherbírása eredeti állapotában a kéménysúlyból eredő (1,7 kg/cm 2) terhelést feltétlenül fedezte. A billenés okát abban találtuk meg, hogy a kondenzvizet a füstcső mellett elhelyezett vezetéken keresztül a szabadba vezetik. Méréseink szerint ennek következtében évente kb. 100 m 3 forró víz szivárog közvetlenül az alap alá. Érthető, hogy a beszivárgás következtében meggyöngült talajon a kémény éppen az uralkodó száliránynak megfelelő irányban billent meg. 3. Egy másik vidéki üzem útépítése alkalmával a talajvíz a korábbi vizsgálatok adataihoz képest feltűnően magas szinten jelentkezett és az út megépítésénél nagy nehézségeket okozott. Az üzemi területen egy helyen elárasztás útján talajtömörítéssel kísérleteztek, másik helyen csőrepedés fordult elő. Az üzem két fúrt kúttal rendelkezik, közülük az újabb kút vize a vezeték megszakadása következtében a szabadba folyt. Elkészítve a telephely vízrétegvonal-térképét (3. ábra), megállapítottuk, hogy a talajvízszín a terület közepétől a szélei felé lejt; a legmagasabb Jf/mopyorvrat Q fúrói ^•/J lr<rrf'frgvono/ m A.f rolojviiorom/ai /rónyo VírtMrttrt mtguokoAiia vízrétegvonal a fúrt kutakat zárta körül, ezért további vizsgálatainkat ezekre irányítottuk. A régi fúrt kút kevéssé vízzáró aknájában a vízszintet a környező terület vízszintjénél feltűnően magasabban, a felszín alatti —0,30 m-en, 79,90 m A. f. szinten találtuk. A víz többszöri kiszivattyúzás után rövid idő alatt ismét e magas szintre emelkedett, miként megállapítottuk, a kútkiképzés meghibásodása következtében. így a talajvízszín feltűnő megemelkedésének okát a kútaknából valószínűleg évek óta folyó vízelszivárgással kellett magyaráznunk. 4. A Szarvasi Felsőfokú Tanítóképző Intézet 170 éves kollégiumának mellékszárnyi körítő falain jelentékeny repedések, a nyomócső-hálózat károsodásából eredő átázások, a mellékszárnyak falainak kinyomódása tapasztalható. A. épületpárkányok beszintezése nagymérvű, harántirányban max. 5,3 cm-es, a hosszanti irányban max. 18,7 cm-es egyenlőtlen süllyedést mutatott ki. A károk az épületen belüli vízvezeték-hálózat 1959-ben történt megépítése után keletkeztek. Az a körülmény, hogy a környező területen a talajvíztükör mindenütt a felszín alatti 6 m körül van, míg a vizesblokkok közelében mélyített feltárásokban 1,5 m mélyen jelentkezett, továbbá a fal hézagain keresztül a próbagödörbe irányuló vízfolyás és e víz vegyvizsgálata egyértelmű leg bizonyította, hogy a károsodás oka csőrepedésből eredő beszivárgás (4. ábra). /o/Á/h^ o/noe^o's 3. ábra. Vízrétegvonal térkép 4. ábra. A Szarvasi Felsőfokú Tanítóképző Intézet mellékszárnyi körítő falain jelentkezett falkinyomódísok és a vizsgálatok során végzett feltárások helyszínrajza E megállapítások alapján a vezetékhálózatot feltárták, a törött vezetékeket teljesen, sőt az épület alatti elpépesedett talajt is nagyrészben kicserélték. Ennek ellenére újabban további kárck következtek be. A megismételt vizsgálat újabb csőtörések keletkezését bizonyította. Ennek az az oka, hogy a korábbi beázás után az alapok alatti feltöltéses talaj teljes roskadása még nem játszódott le, s a folyamatban lévő tömörödés, illetve épület-süllyedés újabb csőtöréseket okozott. E példa rávilágít arra, hogy a vízbeszivárgásból eredő épületkárok megszüntetése,illetve a további károk megakadályozása néha még nagy anyagi áldozat árán is alig sikerül. Megemlítendő, hogy a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat épületkár-vizsgálatain alapuló, Rétháti László által öszszeállított statisztika szerint (Rétháti L: Épületkárvizsgálatok. "FTI 1950-1960" kötet, Bp., 1961.) az épületkároknak kb. 80%-át okozza utólagos vízbeszivárgás. Mindebből következik, hogy az intézmények, üzemek műszaki képzettségű dolgozóira fontos feladatként hárul a vezetékhálózatok, vizes üzemrészek időszakos ellenőrzése, miáltal hasonló károk keletkezése időben megakadályozható. 47
