Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Molnár László: Levegőbefúvásos jégolvasztás a Tiszán

helyezett 0 200 mm, 1,5 m magas tömör és réselt csővel végzett szivárgási (viznyeletési) próbákat, mely szerint a tömör csővel végzett függőleges szivárgás a homoktalajokban 90 — 240 l/m

2/óra, a k= I0"

4 — I0"

6cm/s szivárgási tényezőjű talajokban pedig 8—40 l/m

2/óra közötti értékre adódott. Az aránylag /övid átvágásos szakaszokon az I. kiépítési ütemben a várható kolmatálódás és költségcsökkentés miatt szigetelést és burkolatot nem terveztek. A mérések általánosságban igazolták azt a folyamszabályozási tapasztalatot, hogy a meder domború oldalán rakódnak le a durvább szemcséjű hordalékok. A főcsatorna a 84,5 fm-ben a Soroksári Duna-ág szivárgó csatornáját 2x0,80x1,0 m 0 keresztmetszetű 2,1 m

3/s vízemésztésű 76,6 m hosszú ikerbujtató fölött keresztezi. A bujtató felső éle 1,70 m-re van a főcsatorna fenékszintje alatt. A vízkivételi zsilip az 561,5 fm-ben fekszik és 6 db 3,20x2,50 m, valamint I db (középső) 4,50x3,20 m nyílású, 6000 kg-os kétfogaslétrás kézihajtású emelőszerkezettel szabályozza a vízeresztést. A szükséges kézi hajtóerő 12,5 kg, 35 cm hajtókarhossznál 0,39 áttételi hatásfokkal. Maximális víznyomás 5,42 m. A két műtárgy építése 1963-ban megkezdődött és 1965-re be is fejeződik. A munkagödör kiemelése vákuumos talajvízszín sülylyesztéssel történt. Az I. számú bujtatónál, amely a Soroksári Duna-ág közvetlen közelében fekszik 4300 l/p volt a munkagödörből tartósan kiemelt vízhozam 5 m-es depresszió mellett. A vízkivételi zsilip munkagödrének kiemelése és a talajvízszín-süllyesztő kutak építése október hónapban kezdődött. A továbbiakban két végleges híd, két félállandó jellegű híd, egy vízleeresztő zsilip (5 m /s) épül és meg kell erősíteni a 13 475 fm-ben lévő hidat. A főcsatorna mentén a belvízrendszerek átalakítása miatt több kisebb műtárgy épül. Az elvégzett gazdaságossági számítások alapján hajózás helyett a terv csak bárkázási lehetőséget vett figyelembe. Az I. kiépítési ütem munkái során mintegy 790 000 m

3 földmunka elvégzésére kerül sor. A földmunkát a talajvízszínig szkréperrel (79 %), az alatt pedig kotróval (21 %) végzik. A humuszeltolást részben szkréperek, részben dózerek, a deponia-, illetve töltésrendezést dózerek és gréderek végzik. A töltéstömörítés 25 cm-es rétegekben juhláb-hengerekkel történik. A deponiák mezőgazdasági hasznosítása érdekében a külső rézsűk hajlása 1:5. Az I. ütem a főművek építésére 34 millió, az öntözőtelepek és halastavak létesítésére pedig 266 millió Ft-ot irányoz elő. A főmű (főcsatorna és műtárgyak) a terv szerint 1965-re készül el. A kapcsolódó öntözőtelepek és halastavak 1964—66 között épülnek meg. Az I. építési ütem befejezése után az öntözőrendszerben évenként elérhető többlettermés bruttó értéke a számítás szerint I 15 millió forint. A tervet a Vízügyi Tervező Iroda készítette, a kivitelezést a Vízügyi Építő Vállalat végzi. LEVEGŐBEFÚVÁSOS JÉGOLVASZTÁS A TISZÁN MOLNÁR LÁSZLÓ Út- Vasúttervező Vállalat Vízi műtárgyaknál állandóan visszatérő nehézséget okoz azok megvédése a jég különféle hatásaitól. Fokozott mértékben jelentkeznek a téli üzem által előidézett nehézségek a vízlépcsőknél, ahol a duzzasztók szabályozhatósága és a hajózsilip üzeme hideg időjárás esetén is fontos követelmény, az erőmű részéről pedig a lehetőleg folyamatos és jó hatásfokú áramtermelés jelentkezik jogos kívánságként. Engedményt csak a hajózsilipnél tehetünk, ahol nagyon erős jégzajlásnál vagy a folyó teljes beállása esetén az üzem szünetel. Ennek előfeltétele, hogy az esetleg bevetésre kerülő jégtörő hajók megfelelő időben a számukra kijelölt bögében tartózkodjanak. A külföldi szakirodalom szép számban ismerteti azokat a berendezéseket, amelyeket a duzzasztó előtt keletkezett jég eltávolítására alkalmaznak. Ezek közül a legszellemesebb az a megoldás, amelynél a mélyebb és ezért 0 C° és +4 C° közötti hőmérsékletű vízrétegekbe perforált csövön keresztül befújt sűrített levegő a vízzel keveredve annak fajsúlyát csökkenti és így intenzív áramlást hoz létre. A felszálló 0 C° feletti hőmérsékletű víz a felszíni jégréteget rövid idő alatt megolvasztja, majd ezt követően megakadályozza az újbóli befagyását. Ugyancsak a külföldi szakirodalomban találunk utalást arra, hogy állóvizek, lassú folyású folyóvizek alsóbb rétegeiben +3 — +4 C° körüli hőmérsékletű vizet találunk. A Tisza II. vízlépcső előkészítő tervezési munkáinál felmerült az előbbiekben vázlatosan ismertetett megoldás alkalmazásának gondolata. A tervezés megkezdése előtt nagyminta kísérletet hajtottunk végre Tiszalökön, melynek feladata a vízrétegek hőmérsékletének megállapítása, másrészt az optimális levegőmennyiség és nyomás meghatározása volt, tekintve, hogy az irodalmi adatok többszáz százalékos eltérést mutatnak. Munkánkat a vízhőmérséklet mérésekkel kezdtük. "Maximum" rendszerű hőmérőt használtunk méréseinknél abból a feltevésből kiindulva, hogy mélyebb vízrétegekben nagyobb hőmérsékletet észlelhetünk és a 0 C° alá lerázott hőmérő arra a legnagyobb hőmérsékletre fog beállni, amelyet a vízbe leeresztve érintett. A mérések idején és azt megelőzően is a zsiliptáblák zárva voltak, a víz teljes egészében a turbinákon haladt keresztül, ezért a duzzasztó feletti szakaszon a víz gyakorlatilag örvénylésmentes volt. A folyót takaró 28—40 cm-es jégpáncélban az I. ábrán feltüntetett helyeken vágtunk lékeket. I _ ábra. A kísérlet helyszínrajza az észlelési helyek feltüntetésével A mérések az I. táblázatban feltüntetett értékeket adták teljesen egybehangzóan. Kivételt képezett ez alól a felvíz szintre állított hajózsilip és felső fő. A hajózsilip felső kapuja is már hosszabb 39