Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Kocsis Árpád: A kiskunsági öntözőrendszer

5. Eger északi vízmüvének javasolt megoldása A kutatások eredményeképpen tehát az egyes területeken Eger részére rendelkezésre álló vízmennyiség az alábbi: Bervai vízmű 1500 m

3/nap Felsőtárkányi terasz 3000 m

3 „ Felnémet-Almári terasz 1400 m

3 ,, Rendelkezésre áll összesen: 5900 m

3/nap Ezzel szemben a távlati igény 4120 m

3/nap. A fenti adatokból kitűnik, hogy a kiépítendő vízmű vízigényét a Felsőtárkányi teraszon és a Berva aknából biztonsággal fedezni lehet, így Eger északi részének vízellátása 2 vízműtelepről történik. A Felnémet—Felsőtárkány közötti szakaszon létesül ateraszvízmű, 3000 m

3/nap teljesítőképességgel, az Egri Finomszerelvénygyárnál közös létesítmény pedig a bervai vízmű. Ennek teljes teljesítőképessége 5000 m

3/nap, ebből 1500 m

3/nap mennyiséget tud Eger részére leadni. Az üzem és a Heves megyei Tanács közötti megállapodásnak megfelelően a Finomszerelvénygyár a teraszvízműről Is kaphat vizet szükség esetén. A teraszvízműtől — ahol a vízbeszerzés érdekében 4 db 10 m mélyre előirányzott nagy átmérőjű kavicsolt csőkút építendő (3 üzemelő, I tartalék, kutanként 700 l/p folyamatos vízkivétellel) — 300 mm 0-jű főnyomóvezeték építendő, a 22. sz. KPM közlekedési út mentén, lényegében végig a fogyasztási területek súlyvonalában (/. ábra). A csúcsfogyasztás, illetve a vízszolgáltató telepek időleges kiesésének esetén, a vízszolgáltatás zavartalan biztosítására kiegyenlítő medenceként működő tároló épül 250 mAf. magasságban. Az előirányzott medencetérfogat 1000 m

3, a napi vízigény 25%-a. A medence leágazásától a lakótelep déli végéig 250 mm 0-jű vezeték épül. Az adott elrendezés esetében mindenütt biztosított a szükséges hálózati nyomás, illetve az előírásos tűzoltómagasság, s a felnémeti hálózat zavartalan üzemelése medenceüzem esetén is. A bervai vízmű és a teraszvízmű közötti vezetéket úgy kell megépíteni, hogy az mindkét irányban üzemeltethető legyen. A reverzibilis vezeték 0-je 200 mm. Az északi vízmű kiépítésével egyidejűleg épülő felnémeti elosztóhálózat méretezése során a távlati fejlesztési tervben előirányzott laksűrűségi és közművesítési fokú zónákat kellett figyelembe venni, bár első ütemben csak közkifolyós hálózat épül. A településen belül összesen 1100 fm 0 100-as és 6150 fm 0 80-as a.c. vezeték kerül lefektetésre. A beruházás tervezése során részletes gazdasági számítást végeztünk. Ennek részleteit mellőzve, a teljes beruházási költség kereken 12 907 000 Ft. A beruházási egységköltség jól egyezik a városi vízművek esetében érvényes országos átlagértékkel. A rendeltetési egységre eső üzemelési költség 1,48 Ft/m

3-nek adódott. Az egri vízmű által jelenleg termelt víz egységára ívóvízre 1,40 Ft/m

3, ipari célra szolgáltatott víznél 1,65 Ft m

3, vagyis az ellátási körzetben érvényes jelenlegi egységköltséggel az egyezés igen jó. 6. Összefoglalás Eger északi részének vízellátása érdekében a távlati fejlesztési tervben előirányzott új lakótelepek és a közigazgatásilag is Egerhez kapcsolt Felnémet igényeit számításba véve 4120 m

3/nap teljesítőképességű új vízmű létesítése szükséges. A vízkutatások eredményeként ezt a vízmennyiséget a Felnémet —Felsőtárkány közti területszakaszról és a bervai karsztaknánál rendelkezésre álló vízmennyiségből biztonsággal fedezni lehet. Vízbeszerzési tartalékterületként kell kezelni a Felnémet—Almári völgyszakaszt. A vízmű beruházási és üzemköltsége a költségszámítások alapján a területen érvényes gazdasági mutatóknak megfelel, megépítése tehát gazdaságos. IRODALOM 1. SCHRÉTER Z.: Az egri vízvezeték hévvizű artézi kútja (Hidr. Közi. 1932. XII. köt. p. 65—74.) 2. GŐBEL E.: Eger városi vízmű új hévvizű artézi kútja (Hidr. Tájékoztató, Bp. 1962. ápr. p. 29.). 3. SCHRÉTER Z.: Az egri langyosvizű források. (Földt. Int. Évkönyve 1923. XXV. köt. p. 1—25.) 4. SCHMIDT E. R.: G«omechanika (Akadémiai Kiadó, Bp. 1957.). 5. SCHRÉTER Z.: A Borsod-Heves megyei barnakőszén medencék hidrogeológiai viszonyai. (Hidr. Közi. 1950. XXX. köt. p. 361—363.) 6. SCHRÉTER Z.: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. (Hidr. Közi. 1954. 34. évf. 7—8 sz. p. 287—294 és 9—10 sz. p. 369—381.) A KISKUNSÁGI ÖNTÖZŐRENDSZER KOCSIS ÁRPÁD OVF Vízügyi Tervező Vállalat A második ötéves tervben épülő öntözőrendszerek közül a legnagyobbak egyike a Kiskunsági öntözőrendszer, amely 1966-ra 18400 kh (10590 ha), a távlatban pedig kereken 54000 kh (31000 ha) öntö?őtelep és halastó vízellátását biztosítja és a tőle délre fekvő Kalocsai öntözőrendszer részére további 5 m

3/s öntözővizet szolgáltat, ami a távlatban 20 m

3/s-ra emelhető. Az öntözőrendszer Budapesthez és a Dunához közel fekszik, így a termékek bel- vagy külföldi piacra való eljuttatása közúton, víziúton, vagy a nem túlságosan terhelt Budapest — Kelebia és Kunszentmiklós—Dunapataj vasútvonalon keresztül biztosítható. A területen fekvő meteorológiai állomások 50 éves átlagos jellemző adatai az alábbi értékek között mozognak: Évi napsütéstartam 2000—2100 óra. Évi hőségnapok száma ( +30 C° felett) : 20-25. Első őszi fagyos napok október 20—31 között. Utolsó tavaszi fagyos napok április 10—15 között. Évi csapadék 500—550 mm. Tenyészidő alatt hullott csapadék 325 mm alatt. Az évi lehetséges párolgás és az évi csapadék viszonya (ariditás) 1,2-1,3. Az öntözőrendszer területén a Szabadszállás —Harta vonaltól északra főleg mezőségi és homok (humuszos és futóhomok) talajok, míg az ettől délre fekvő területen főleg szódás és meszes szikesek, helyenként vízállások fekszenek. Az öntözőrendszer végleges kiépítésére vonatkozó területi adatokat az I. táblázat szemlélteti. Az öntözött terület több mint 50%-a a jó termőképességű I. kategóriájú talajokon, míg a halastavak, kultúrnád és a legelők a mocsaras és szikes területen helyezkednek el. Az első építési ütem mintegy 16000 kh öntözőtelep és 2400 kh halastó vízellátását biztosítja és további 16000 kh-nyi terület öntözését teszi lehetővé a kalocsai öntözőrendszerben. Az öntözött kultúrák nettó vízigényének megállapítása 36