Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Dr. Gőbel Ervin: Az Érd környéki vízkutató fúrások által kimutatható hegységszerkezeti és vízföldtani viszonyok

vízhozama, illetve nyugalmi vízszintje jól követi a Dunavízállás változását. Feltűnő csökkenése csak a Mátyás forrásnál jelentkezett, melyből a május 24-i és 31-i mérések idején elszökött a víz. Ez a forrás érezte meg az 1932-ben lemélyített 3 kút (Juventus, Attila, Döbrentei-téri) leszívó hatását is. A Juventus forrásban a június I l-i mérés alkalmával nem emelkedett fel a víz. A jelenlegi vízfeltörés mennyiségben is kisebb volt a múlt századvégi feltörésnél, de ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy a jelenlegi feltörési szint csak pár méterrel volt alacsonyabb, mint a fürdő forrásainak fakadási helye, igya hévizet szállító járatok szoros összefüggése esetében is kisebb mértékben érvényesülhetett a leszívó hatás, mint a századvégi feltörésnél, mely 9,05 m-rel a Duna 0 pontja alatt fakadt. A Rudas-fürdő területén 1932-ben lemélyített 3 kút jelentős vízhozama sem okozott nagyobbmérvű hozamcsökkenést a környező forrásokban, de ezek a kutak átlag magasabb szinten tárják fel a vizet, így leszívó hatásuk nem érvényesül. Az évtizedes adatokat összehasonlítva azonban a többi forráscsoporthoz hasonlóan a Rudas-fürdő forrásainál is kisebbmérvű hozam- és hőmérsékletcsökkenés jelentkezik. A közelmúltban végzett méréssorozat és a jelenlegi vízfeltörés hozamcsökkentő hatása is a közeli források, illetve kutak összefüggésére utal. Ez véleményünk szerint a régóta hangsúlyozott óvatosságra int újabb kutak létesítésével kapcsolatban. AZ ÉRD KÖRNYÉKI VÍZKUTATÓ FÚRÁSOK ÁLTAL KIMUTATHATÓ HEGYSÉGSZERKEZETI ÉS VÍZFÖLDTANI VISZONYOK DR. GŐBEL ERVIN Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Az ország területén egyre nagyobb számban lemélyülő vízkutató és artézi kútfúrások mind nagyobb mértékben adnak felvilágosítást egy-egy vidék rétegtani, hegységszerkezeti és vízföldtani viszonyairól. Ma már közel 20 nyilvántartott artézi kút fúrás van Érd, Tárnok és Diósd határában, melyekből 7 fúrás Tárnok— ' Érdliget—Diósd vonalában úgy helyezkedik el, hogy azok egy délnyugat—északkeleti irányú jól sikerült szelvénnyel betekintést adnak a terület földtani viszonyaiba (í. és 2. ábra a 29. oldalon). A felső (I.) ábra Tárnok —Érdliget— Diósd környékének vázlatos földtani térképét, az alsó (2.) ábra a fenti terület vázlatos földtani szelvényét szemlélteti. (A 106 m mélyre fúrt lőtéri kutat részben betömték, jelenleg 52 m mély.) 1962. év végén és 1963. év elején Érdligeten, a Kutyavár területén vízkutató fúrást létesítettek. A fúrás 116,0 m talpmélységű volt, lajtamészkőben indult, és tortonaihelvéti-burdigalai rétegeket harántolva, I 15— I 16 m mélységben valószínűleg elérte a miocén-felsőoligocén rétegek átmeneti tagjait. A fúrás rétegsora, vizének mind mennyisége, mind minősége igen sok érdekességet tartalmazott, ami vízföldtani szempontból érdeklődésre tarthat számot. A fúrás települése helyén, a legfelső részt 20—30 cm vastag lejtőtörmelékes lösz alkotta, melyet a torony felállításánál letakarítottak, így a fúrás mindjárt a tortonai rétegekben indult. A fúrás felső részén 0,0—6,2 m-ig harántolt lajtamészkő, Tétény-Bia-Sóskút és Rákos környékén nagy kiterjedésben található. 6,2—11 m-ig bentonitosodon agyagot harántolt közbetelepült mészkőrétegekkel. 11 — 17,7 m-ig feltárt bentonitosodon tufa az előbbi agyag folytatását jelenti. A réteg jellegzetes tulajdonságaként kell megemlíteni a benne talált apró kvarckavicsokat. 17,7—110,5 m-ig harántolt durva homok, kavics, palás agyag, iszapos homok képződmények jellemzőek a vidék helvéti-burdigalai képződményeire. Bennük több helyen (17,7—41,0 m és 91,5— 101,5 m) riolittufa maradéka mutatható ki az ásványos összetétel alapján. A 110,5—1 15,5 mben lévő iszapos, agyagos homok, kőpados homokban valószínűleg már átmenetet kell keresni a felsőoligocén (katti) homokkő felé, a 115,5—116,0 m-ig harántolt homokkő legnagyobb valószínűség szerint katti homokkövet jelent. Az érdligeti fúrás szelvényéhez nagyon hasonlít az érdi lőtéren lemélyített fúrás, melynek teljes talpmélysége 106 m volt, azonban 52 m mélységig feltöltötték. A felső 52 m-ben karottázs szelvényezést végeztek. A fúrás a felső 40 cm-es humusz és agyag után, már szarmata mészkövet ért el, a mészkőben bentonitos agyag települt közbe, amit karottázs szelvény alapján is jól ki lehet mutatni. A karottázs szelvényben nagy ellenállással szerepel a mészkő, általában felülhaladja a 100 ohm ellenállási értéket, míg a bentonitosodon agyag csak 10—20 ohm ellenállási értéket mutatott. A szelvény véleményem szerint iskolapéldája a változó ellenállású anyagok szelvényének. Nagy kár volt, hogy a szelvényezést 52—106 m mélységben nem végezték el. A mészkőösszlet alatt miocén chlamysos homokrétegek fordulnak elő, jól kivehető bőséges tufaszórással. A kút vízhozamának megállapítására 2 próbakompresszorozást végeztek. Az első próbakompresszorozásnál 47,0 — 49,2 m, 49,2-63,0 m és 91,5-101,5 m mélységben lévő kavics, illetőleg homokrétegeket szűrőzték be. Ezekből a vízkivétel az alábbiak szerint alakult: Nyugalmi vízszint: Vízkivétel: Üzemi vízszint: -2,2 m 80 l/p -27,0 m 45 l/p -46,0 m 30 l/p -48,0 m A második próbakompresszorozásnál csupán a 47,8— 63,

1 m között lévő vízadó réteget szűrőzték be. A rétegből történt vízkivétel az alábbiak szerint alakult: Nyugalmi vízszint: Vízkivétel: Üzemi vízszint: +2,0 m 160 l/p —16,0 m 130 l/p -22,0 m 35 l/p -28,0 m 55 l/p -46,5 m Mindkét próbakompresszorozás adataiból nyilvánvaló, hogy aránylag gyenge vízhozamú rétegekkel kell számolni, mert a réteg vize — ahogy mélyült az üzemi vízszint, — oly mértékben csökkent, ami azt jelenti, hogy a réteg nem alkalmas hosszú időn keresztül az első lépcsőkben kivett vízmennyiség biztosítására. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy a táblázatban feltüntetett vízkivétel gyakorlatilag legfeljebb 25—30 percig tartott. Azt is mondhatjuk, hogy a vízkivétel nagyobb volt, mint amennyit a réteg hidrodinamikai egyensúlya megengedett. Különösképpen figyelemre méltó, hogy az első próbánál a két réteg vize kevesebb volt, mint a második próbakompresszorozás egy rétegéé. Igen valószínű, hogy a 91,5 — 101,5 m mélységben lévő réteg igen kis vízhozamú volt és inkább elnyelte a felső réteg vizét, minthogy növelte volna. 28