Hidrológiai tájékoztató, 1963 június
TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Ajtay Zoltán: A bányavíz elleni védekezés mai helyzete és távlati kilátásai
példa erre talán éppen a tatabányai bányászat által kitermelt vízmennyiség és a tatai karsztforrások vízhozamcsökkenése közötti összefüggés. Tatabánya 1919ben összesen 8,2 m 3/p vizet emelt,. ugyanakkor a tatai források összes vízhozama 156 m 3'p volt. (Horusitzky H. mérése.) Tatabánya ma (1962-ben) összesen átlag kereken 92 m 3/p vizet emelt, s ugyanakkor a tatai források összes vízhozama átlag 21 m 3/p-re csökkent (VITUKI mérése), melynek javarészét a Fényes források szolgáltatták, mert a tatai források teljesen elapadtak. Kessler H. számítása szerint a Vértes hegység tartósan kitermelhető karsztvízkészlete 56 m 3/p így nyilvánvaló, hogy Tatabánya már erősen a sztatikus karsztvízkészletet fogyasztja. Azt hiszem, nem kell semmiféle különleges szakértelem, bonyolult hidrodinamikai számítás ahhoz, hogy a két szélsőséges vízhozam-adat közti összefüggést ne lássuk világosan. Természetesen, azért igen fontos és szükséges lenne, ha a Bányászati Kutató Intézet, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az érdekelt trösztök a legszorosabb együttműködéssel térben és időben végig követnék ezeket a vízhozam változásokat, mert akkor szinte pontosan előre lehetne jelezni a bányavízemelés növekedése és a karsztforrások vízhozamcsökkenése közti összefüggéseket. Ez annál is fontosabb lenne, mert ilymódon már jóval előre lehetne—gondoskodni a források vízhozamának pótlásáról a bányavizek hasznosításával. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a Dunántúli Középhegység karsztvízveszélyes kőszén-, bauxit- és mangán bányászatára, mert az egyre fokozódó termelés, a bányák mind mélyebb szintre jutó művelése fokozza a karsztvízveszélyt, növeli rohamosan az emelendő vízmennyiséget amit egyedül a bányavíz elleni fokozottabb aktív védekezéssel lehet megoldani. Az aktív bányavíz elleni védekezésnek viszont 20 éves távlatba — vagy talán még lövídebb időre — kivetítve az lesz a következménye, hogy Középhegységünk északi előterében — de lehetséges, hogy távolabb is — egyetlen működő karsztforrásunk sem lesz. Ezért elsőrendű feladatunk és kötelességünk, hogy a bányászat — bányavíz elleni védekezés — és az országos vízgazdálkodás — bányavízhasznosítás — közötti kapcsolatokat minél szorosabban kiépítsük. Bányamérnökeink mindent elkövetnek, hogy a bányákat vízmentesítsék — amit kitűnő munkájukkal meg is oldanak — nekünk hidrológusoknak viszont az a kötelességünk, hogy a bányákból kikerült vizet optimálisan hasznosítsuk. Ez annál is sürgetőbb feladat, mert a bányavíz elleni védekezéssel szemben a bányavíz hasznosítás területén nagyon lemaradtunk. Országunk vízben szegény épp azokban az időszakokban, amikor arra a legnagyobb szükség lenne, ezért mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy országunkban egyetlen csepp víz se menjen veszendőbe kihasználatlanul. A bányavíz elleni védekezés szükségszerűen lényegesen előtte jár a bányavízhasznosításnak, de minden erőnkkel, szaktudásunkkal arra kell törekednünk, hogy a bányavízhasznosítás lépést tartson a védekezéssel. Ankétunkat azért rendeztük meg Tatabányán, mert a Tatabányai Szénbányászati Tröszt már a saját kezdeményezésére a bányavízvédelmen kívül komoly lépéseket tett a bányavíz komplex hasznosítására. Ezért úgy érzem, a rendező egyesületek nevében őszinte köszönettel tartozunk a Tatabányai Szénbányászati Trösztnek, hogy ankétunk megrendezését lehetővé tette. Abban a reményben nyitom meg mai ankétunkat, hogy a bányászok és hidrológusok összefogása a bányavíz elleni védekezés és főleg a bányavízhasznosítás kérdését jelentősen előbbre viszi. A BÁNYAVÍZ ELLENI VÉDEKEZÉS MAI HELYZETE ÉS TÁVLATI KILÁTÁSAI DR. AJTAY ZOLTÁN Bányászati Kutató Intézet összefoglalás A szocialista népgazdaságban az ásványi nyersanyagok fokozódó termelésével és felhasználásával egyidejűleg jelentős szerepet kapott a víz mint nyersanyag és a vízgazdálkodás. E tevékenység keretében a bányászat által fakasztott vizek felhasználásának kérdése, valamint a bányavizek elleni védekezés komplex feladatokat határoznak meg, mind a védekezés, mind a felhasználás területén. A népgazdaság fejlődésével szoros összefüggésben szükséges fejleszteni a vízszolgáltató profilt is, ami körültekintő feladatot ró a vízügyi szakemberekre. A bányászat által fakasztott vizek ma már olyan tekintélyes mennyiségűek, hogy annak fel nem használása hátrányos lenne a népgazdaságra. Jelenleg bányáinkból 137,—. IC" rn 3/év vízmennyiséget emelünk, átlagosan H = 158 m mélységből. A tárgyi tanulmány ismerteti: a) A bányászatban fakasztott bányavizek típusait és mennyiségét, b) A bányavizek elleni védekezés eddig kialakult megoldásait, és c) A bányavizek felhasználásával kapcsolatos feladatokat. a) Bányászatban fakasztott bányavizek típusai és mennyisége A Magyar Népköztársaság kőszénbányászata földtani korok szerint igen széles skálájú. Kőszéntermelésünket a fiatalkorú pliocén fásszövetű barnakőszéntől egészen sa. alsóliászkorú kőszénelőfordulásainkig terjedő földtani korú medencéinkből termeljük ki. Mondhatni, e határolk között csaknem valamennyi földtani kor képviselve van (alsóliász, felsőkréta, alsóeocén, középsőeocén, felsőoligocén, középsőmiocén, felsőmiocén, és pliocén). Ércelőfordulásaink is igen változatos földtani korúak, s így a fakasztott bányavizeik is több csoportba sorolhatók. E körülmények a bányáinkban fakasztott bányavizek megjelenési formái vonatkozásában is éles határokkal jelentkeznek. Az 1962. év I. félévi adatai alapján a bányászatunkban emelt bányavizek főbb paramétereit az 1. táblázat adja. Hasznos tájékoztatást kapunk, ha a szénbányászatban a vízemelésre fordított energiaköltségeket megvizsgáljuk (2. táblázat). Ha egy-egy kőszénmedencén bélül vizsgáljuk az 1. táblázat adatait, úgy pl. Dorog és Tatabánya relációjában a következő adatokat kapjuk (3. és 4. táblázat). A vízfakasztás műszaki és gazdasági jelentőségét legjobban azzal jellemezhetjük, ha a fajlagos — m 3/t — értékéket hasonlítjuk össze pl. 1938, 1961 és 1962. I. félévek adataival (5. táblázat). Az előzőekből is megállapíthatjuk, hogy a fajlagos vízemelési indexek lényeges növekedése következett be az utolsó 26 év alatt. S ha még figyelembe vesszük a termelt kőszén átlagos fűtőértékének csök89