Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

GYŐRI ÖNTÖZÉSI ANKÉT - Járányi György: Az öntözéses gazdálkodás lehetőségei

Miik az öntözés fejlesztésének lehetőségei? Első feltétel az elegendő és jóminőségű víz. Vízkészletünk a Tisza völgyében szűkös, a Duna völgyében azonban komoly, kihasználatlan lehetőségeink vannak. Vízügyi apparátusunk műszaki gárdája most készíti el a városgazdálkodási keretterv felméréseit, amely majd pontos adatokat nyújt számunkra a távlati lehetőségeket illetően. A mezőgazdasági igények az öntözés szempontjából óriásiak Felméréseink szerint kb 6—6,5 millió kh az a terület, ahol szükség volna az öntözésre, ha megfelelő vízikészlettel és anyagi erőforrásokkal rendelkeznénk. Domborzati szempontból az öntözés fejlesztéséneik óriási távlata nyílott meg a technika fejlődésével, hiszen eddig a felületi öntözési mód kényszerített minket, hogy a sík fekvésű területek öntözését helyezzük előtérbe. Kimaradtak az értékes lösz-hátak, nagy termőképességű, viszont magasabb szinten fekvó területek. A technika fejlődése ma. már lehetővé teszi nagytömegű vizek magasra emelését, a víz különböző csőhálózatokban való szállítását, esőszerű öntözés elterjesztését. Talajféleségeink zöme megkívánja az öntözést és arra alkalmas is. A talajféleségek megválasztására igen nagy gondot kell fordítani. Ugyanazon vízmennyiség más és más átlagokat biztosíthat. A nemrég megjelent minisztertanácsi határozat elveiben is korszerűsítette felfogásunkat az öntözés fejlesztéséről és leszögezte a követendő irányelveket: „Ott kell elsősorban öntözni, ahol a legnagyobb átlagokat tudjuk elérni, ott kell az öntözést megvalósítani, ahol az egységnyi vízmennyiség legeredményesebben hasznosul, az öntözést oda kell elsősorban irányítani, ahol a beruházások a leghamarabb megtérülnek." — Ezeknek az elveknek megfelelően már most, de különösen az ötéves terv második felében igen jelentős átcsoportosítás lesz az öntözés területén. Tiszántúl szikes, gyenge termőképességű területei helyett egyre inkább a magasabban fekvő, jó termőképességű talajok öntözésbe vonása lép előtérbe, ahol a mezőgazdaság kulturáltsága fokozottabb, a hatékonyabb kihasználás feltételei megvannak. Az öntözés fejlesztésének kialakultak a társadalmi feltételei. Kisárutermelő gazdasággal nehéz lenne elképzelni az óriási öntözés-fejlesztési programot, hiszen ez milliárdos beruházásokat igényel, hatalmas műszaki felkészültséget, képzett szakembereket, iz üzemek előkészítését és szoros együttműködését. Nyilván a technikának is alkalmazkodnia kell a mezőgazdaságban kialakult új termelési módokhoz, nagy táblákhoz stb. Éppen ezért a jövő öntözési módjai azok lesznek, amelyek legjobban biztosítani tudják a nagyüzemi gazdálkodás kívánalmait. (Nagyüzemű, föld alá helyezett gerincvezetékű esőztető rendszerek, stb.) A fejlesztés felmérését korai lenne ma még a távlati terv szempontjából vizsgálni, ezért helyesebb, ha az előttünk álló jobban határolt jövőt, az ötéves terv 1965. évvel záruló időszakát vizsgáljuk, Ha meggondoljuk, hogy a rizstermesztés átmeneti fellendülése után 1955—59. években 120 000 kh kirül stagnált az öntözött terület, még 1960-bain is csak 160 000 kh-t öntöztek, feltűnik a nagyarányú fellendülés az öntözésben. 1961-ben 220 000 kh, 1962-ben több mint 300 000 kh-on öntöznek. A felemelt ötéves terv szerint 1965-ben öntözésre berendezett területünk meghaladja a 640 000 kh-t. így érzékelni tudjuk, hogy 5 év alatt több mint 350%-os emelkedéssel az öntözés a mezőgazdaság egyik leggyorsabban fejlődő részévé válik. A nagymértékű fejlesztés módot nyújt számunkra, hogy korszerű alapokra helyezzük öntözésünket, tanulmányozzuk a külföldi tapasztalatokat, hiszen mi felhasználhatjuk már a legkorszerűbb technikai eljárásokat, módokat. Ennek megfelelően igen jelentős fejlesztést kívánunk elérni az öntözések szerkezetében és lehetőleg a legjobb arányokat próbáljuk kialakítani az öntözendő növénykultúrák esetében. Öntözéseink zömét az 50-es években a rizs foglalta el. 1955-ben az öntözőterületek 57%-át a rizs, 17%-át szántóföldi növények uralták. Azóta már a rizsterület több, mint felére csökkent, a szántóöntözés pedig több mint ötszörösére növökedett. Az egészségesebb arányok kialakulását, az értékes szántóföldi kapás- és takarmánynövényeik öntözésének fejlődési ütemét jellemzi, hogy 1965-re — 1955-hoz viszonyítva — a szántóöntözés tizenkétszeresére növekszik és 1965-ben meghaladja a 300 000 kh-at. A szántóföldi öntözések után nagy szerepet kap a zöldségöntözések fejlesztése. A második ötéves terv időszakában a zöldségöntözés kb. négyszeresére, a rétlegelő öntözés közel ötszörösére növekszik. Mindezek mellett új, értékes kultúrákat (szőlő, gyümölcs, faiskola, gyógynövények stb.) vonunk be az öntözésbe. Természetesen ez a változás nemcsak a növénykultúránkban, az öntözés szerkezetében, hanem az öntözés módjában is alkalmat ad számunkra korszerűsítésre. Az egész világon előretör a gépi üzemelésen alapuló öntözési módszer. Az esőszerű öntözés mindenütt nagy fejlődésre tesz szert. Nálunk 1955-ben még csak az öntözött területek 2,5%-án, az 1962. évben kb. 50%-án, 1965-ben pedig az öntözött területek kb 60%-án kb. 400 000 kh-on esőztető gépek fognak üzemelni. Ezzel hazánk világviszonylatban is előkelő helyet foglal el az öntözés korszerű végrehajtása tekintetében. Napjainkban a termelőszövetkezetek már sikeresen megoldják a gazdálkodás alapvető agrotechnikai folyamatait. Keresik a feltételeket, amelyek nagyobb jövedelmezőlségre irányulnak. Ennek következtében a termelőszövetkezetek jelentkezése az öntözésre igen nagymérvű. 1958-ban az öntözött területeknek csak 22,5%-t üzemelték termelőszövetkezeti földeken, az elmúlt években ez a szám már 54,5%-ra nőtt, 1965-ben pedig már döntően az öntözések zöme a termelőszövetkezetekben folyik. Természetesen az állam is irányítja a termelőszövetkezetek felé az öntözést, kezükbe adja a lehetőségeket. Az állam külön anyagi támogatást vállal a termelőszövetkezetek öntözésének fejlesztése érdekében. A 3004/5. sz. kormányrendelet halastavak, víztározók létesítéséhez köbméterenként 3,— Ft felületi öntözőtelep építése esetén kh-ként 3000 Ft, esőztető öntözőberendezések létesítésekor kh-ként 2000 Ft, csőkút építésekor kh-ként 5.00 Ft vissza nem térítendő állami támogatást ad a berendezések üzembelépésekor. Igen nagy gondot kell fordítanunk az öntözések területi elhehelyezésére. Elsősoran a helyi adottságokat kívánjuk kihasználni. Lényegesen megnövekszik a felszín alatti vízkészletek igénybevétele, s a tervidőszak végére kb. 150 000 kh öntözést csőkutakból fogunk üzemelni. Az öntözések területi elhelyezésénél alapvető szempont a gazdaságosság, tehát: elsősorban ott növeljük az öntözéseket, ahol az öntözések hatékonyságát a talajtani adottságok, üzemi feltételek és egyéb közgazdasági, termeléspolitikai szemlpomtok indokolják, így jelentősen fejlődni fog az öntözés Győr, Tolna, Baranya, Pest, Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár megyékben. A tiszalöki rendszer jobb kihasználása érdekében fokozzák az öntözést Hajdú megyében. A vízforrás szempontjából amúgyis túlterhelt Békés és Szolnok megyében csak mérsékeltebb fejlesztést lehe: előirányozni. A négy tiszántúli megyében, — ahoi 1957-ben még az öntözésnek kb. 87%-a üzemelt, az elmúlt évben már csak az öntözött területek 65%-aí üzemelték, az ötéves terv végén pedig ez az arány 48% -ra esik. A túlzsúfolt tiszántúli öntözőrendszerei helyett a helyi vizek és csőkutak felhasználásával fokozott mértékben lépnek be a dunántúli Duna—Tiszaközi területek. A Dunántúlon 1957-ben 15 000 kh öntözés volt, mely az ötéves terv végéig több mint tízszeresére fog növekedni. Az ötéves terv hátralévő időszakában az öntözéshez kapcsolódó egyéb feltételeket is biztosítani kívánjuk, ezért igen sok helyi jellegű, kis tározó építését irányoztuk elő. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy már a tervidőszakban 73