Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Vitális Sándor: Vízgazdálkodásunk jövő feladatai és a Magyar Hidrológiai Társaság

Bár az országban régebben is végeztek fúrásokat jobb ívóvíz nyerése érdekében, mégis Zsigmondy Vilmost tekinthetjük a hazai artézi kútfúrás igazi úttörőjének. A városligeti fúrás tüneményes sikere után a Nagy Alföldön is felébredt az artézi kútfúrás iránti érdeklődés, a kifogástalan ívóvíz szerzése céljából. Az első alföldi artézi kutakat azonban már nem Zsigmondy Vilmos, hanem unokaöccse és szellemi örököse, Zsigmondy Béla mérnök fúrta. Ekkor kapcsolódott a hazai artézi kutak történetébe Halaváts Gyula geológus. Zsigmondy Béla az artézi kutakra vonatkozó feljegyzéseit és fúrási anyagait a Magyar Állami Földtani Intézetnek, illetve Halaváts Gyulának rendelkezésére bocsátotta. Halaváts mindezeket feldolgozta és eredményeit számos tudományos dolgozatban közzétette. Halaváts valamennyi közleményében ismerteti az alföldi városok és községek ivóvízellátásának és közegészségügyének addigi elmaradott helyzetét. Ezzel szemben lelkesülten kiemeli azt, hogy az artézi kutak eredményes lefúrása mennyire megjavult az illető város, vagy község közegészségügye. Választmányi tagja volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének, s ennek évi vándorgyűlésein előadásokat tartott, amelyeken mindig a Nagy Alföld ivóvízkérdéséről és az ezzel kapcsolatos közegészségügyi helyzetéről szólt. Az ezeken való javítást az artézi kutak fúrásában jelölte meg. Ugyanerről a témáról előadásokat tartott a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben is. Mindkét egyesület hivatalos közlönyében ezek az előadások nyomtatásban is megjelentek. Alig volt ebben az időben lelkesebb propagálója az artézi kút-fúrásnak Halaváts Gyulánál. A Zsigmondy féle artézi-kútfúrásokkal elért eredményeken felbuzdulva hirtelen fellángolt az artézikútfúrás láza az Alföldön, ami azonban csakhamar helytelen irányba terelődött. Szakképzett mérnökök helyett egyszerű falusi mesteremberek fúrtak a legtöbb esetben, ugyanazt a víztartó réteget egymáshoz közeleső pontokon többszörösen megcsapolva és a fölös vizet felhasználatlanul elfogyasztva. Ennek a következménye az lett, hogy az eredetileg felszökő víz végül a felszín alatt maradt. Ez ellen az oktalan, káros vízpocsékolás ellen, valamint vízjogi törvényünk hiányosságai ellen Halaváts későbbi munkáiban élesen kikelt és intézkedést javasolt. Ugyanakkor Zsigmondy Vilmosról hódolattal, Zsigmondy Béláról pedig a legnagyobb elismeréssel emlékszik meg; utóbbinál kiemeli, hogy a fúrásaival kapcsolatos feljegyzései pontosak, lelkiismeretesek, s hogy a fúrásokból előkerült nagyfontosságú kövületek begyűjtése körül a legnagyobb gondossággal és lelkiismeretességgel járt el. Az első két artézi kutat, amelyek az alföldi artézi kutak hosszú sorának létesítésére ösztönzést adott, Hódmezővásárhelyen Zsigmondy B. fúrta. Az elsőt 1880-ban, a másodikat, a jóval fontosabbat, bővebb vizűt, az ún. „Nagy András János kútjá"-t 1884-ben. Az utóbbi kútról és a köz javára öntözetlenül adakozó Nagy András Jánosról Halaváts a következő sorokban emlékezik meg (a Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve VIII. sz. 8. f. 210. old., 1889): ,E1 is határozták nemsokára a második kút fúratását, csali a hozzávaló költségeket nem tudták fedezni. Ekkor történt meg az a lélekemelő jelenet, hogy Nagy András János a maga és hitestársa nevében sf a polgári erények legszebbikét gyakorolva,'' letett a közjó oltárára, polgártársai jóvoltára 20 000 forintot, s lehetővé tette a második, nevét viselő artézi kút elkészíttetését." Valóban ennél rövidebben és szebben alig lehet * az emberi erényt méltatni. Halaváts ezeket a sorait nemcsak leírta, hanem teljes mértékben szívében is átérezte. Halaváts Gyula a legnagyobb gondossággal és minden részletre kiterjedőleg ismertette a leírásra kerülő artézi kutakat, a kutak létrejöttének történeti előzményeit, a fúrások földtani szelvényét, a feltört víz mennyiségét, felszökésének magasságát, vegyi elemzését, hőmérsékletét, esetleges változásait, stb. Négy, általa vizsgált artézi kút fúrási anyagából előkerültek felsőpliocén levantei emeletbeli édesvízi eredetű kövületek is, amelyeket leírt és ábrázolt (Hódmezővásárhely, Szentes, Szeged, Nagybecskerek 1914). Ezenkívül leírta még a szabadkai, zomboi í, mezőtúri, szarvasi és herceghalmi artézi kutakat. 1896-ban a Magyar Állami Földtani Intézet kiadta „A magyarországi artézi kutak története, terület szerinti eloszlása, mélységük, vizük bőségének és hőfokának ismertetése," amely munkájának elején történeti áttekintést nyújt a hazai kútfúrás egykori tö- , rekvéseiről, és eredményeiről, majd 1325 artézi kút ^ adatait vármegyénként ismezieti. Ez az összefoglalás 1896-ig terjedőleg ma már forrásmunka számba me?y. Halaváts Gyula 1853-ban született a Krassószörénymegyei Zsénán; a Selmecbányái Bányászati Akadémián bányamémöki oklevelet szerzett, majd 1874- " ben a Magyar Állami Földtani Intézet szolgálatába lépett; 1918-ban vonult nyugdíjba, s 1926-ban hunyt el. Az artézi kutak ismertetése terén végzett munkássága alapján Halaváts Gyula méltán megérdemli, hogy emlékét hálás visszaemlékezéssel megőrizzük. Dr. Schréter Zoltán VÍZGAZDÁLKODÁSUNK JÖVÖ FELADATAI ÉS A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG DR. VITALIS SÁNDOR* a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke Ma reggel beszállva a vonatba azon kezdtem . gondolkodni, hogy mit is mondjak, miről beszéljek mai előadásomban. A vonat elindult, s ahogy kezdek kitekintgetni az ablakon, mind szomorúbb kép tárul elém. Mindenütt puszta, a földeken alig látni zöld táblákat, holott látszik, hogy az őszi vetés már megtörtént, de sajnos aszály volt, októberben egy mm csapadék sem hullott, porba vetettek, s csak most novemberben kezdett némi csapadék esni, s kezd ittott a vetés kizöldülni. Nem öntöztek, mert nem öntözhettek, s ezért mezőgazdaságunk ki volt téve az időjárás szeszélyeinek mint pl. most az aszálynak. Behunyom a szememet, elszenderedek s álmodom. Az álmom nagyon szép, engedjék meg, hogy elmondjam. 2002-őt írunk, a szegedi MHT ma ünnepli fennállásának 50 éves jubileumát. Dévény István elnök barátom * Előadta a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja alakulásának lfl éves évfordulóját ünneplő díszülésén 1962. november hó 14-én. ma délelőtt telefonált, hogy a délutáni ünnepi ülésen tartsak előadást. Késő van, a vonat már elment, a repülőgép is, de nem baj, délután megy a szárnyas hajó. Kimegyek délután 3

jkor a Petőfi térre beülök a szárnyas hajóba, s az elkezd röpíteni. Pár perc már a Kvassay zsilipnél vagyunk, majd beérünk a Duna— Tisza csatornába. A szárnyas hajó ablakán kitekintve jobbra-balra gyönyörű zöld vetéseket, látok, úgy érzem, mintha vastag szőnyegen futna a hajó, pedig ugyancsak aszályos év volt, de szerencsére ma már mindenütt öntöznek. A zöld mezőben hatalmas állattenyésztő telepek, húsféldolgozó és konzervgyárak, hévízerőművek, remek szép melegházak látszanak. Az alpári hidraulikus tározónál megállunk pár percre, amíg a hajózsilipen átengednek, s addig gyönyörködünk a remekszép, nagy víztározóban és a vízerőmű6