Hidrológiai tájékoztató, 1963 június
Dr. Faller Jenő: Mikoviny Sámuel - Dr. Schréter Zoltán: Halaváts Gyula
MIKOVINY SÁMUEL (1700—1750) Mikoviny Sámuel korának egyik legnagyobb, s legsokoldalúbb mérnöke, a Berlini Királyi Tudományos Akadémia tagja a Nógrád megyei Abeiován született 1700-ban. Mérnöki tanulmányait 22 éves korában a Nürnberg melletti, azóta megszűnt altdoríi, majd egy évvel később a jénai egyetemen végezte. Ott szerzett földmérőmérnöiki diplomát 1723-ban, s már ekkor szoros összeköttetésiben állt Bél Mátyással, a XVIII. század nagy (polihisztorával, kinek az évben Nürnbergben kiadott Prodromusát részben már ő illusztrálta. Jénából visszatérve 1725-ben Pozsonyban telepedett le, hol mint megyei mérnök a vármegye területén lévő folyók megrongált töltését építi újjá, s foglalkozik a Duna és Vág csallóközi szakaszainak szabályozásával. 1727-ben Tatán találjuk, hol gróf Eszterházy József meghívására, mint akkor már országosan ismert vízépítőmérnök a tatai Nagytó, s az azt környező vadvizek lecsapolását tanulmányozza. A forrásokkal és az Általérrel táplált tatai Nagytó ugyanis már évszázadok óta hazánk egyik legpompásabb halastava volt, melynek halbősége, s lebilincselő környéke vonzotta Tatára Zsigmondot és Mátyás királyt. A régi királyi birtok igen lezüllött viszonyok között került 1727-ben Eszterházy kezére, ki felismerve a tó gazdasági jelentőségét, azt Mikoviny tervei szerint szabályoztatta. A ma 600 holdat kitevő tavat Mikoviny egy főgát, illetve fenékzúgó megépítésével szorította mederbe, miáltal megszabta Tata jelenlegi képét, s vezette a tó vizét a térképeinken ma is Mikoviny nevét viselő csatornával Almásfüzitő mellett a Dunába. Ezidőben határozta el egyébként III. Károly Magyarország történeti földrajzának a Notitia Hungáriáé Novae Historico- Geographica megírását, mely munkával a kitűnő Bél Mátyást bízta meg, ugyanakkor felszólította Mikovinyt a munkához tartozó megyei térképek elkészítésére. Mikoviny a kor szokása szerint 1732-ben Pozsonyban kiadott, 24 oldalas Epistolában közölte Béllel, mint kívánja feladatát elvégezni, s ebből kitűnik, hogy már 1728-tól kezdve helymeghatározó -méréseket végzett hazánkban, s a pozsonyi vár egyik tornyán keresztül megvonta az első magyar kezdőmeridiánt. Mérései, s Bél Mátyás Notitiáiban ránk maradt megyei, s későbbi bányatérképei alapján méltán tekinthetjük Mikovinyt a magyar tudományos kartographia megteremtőjének. 1729-ben királyi rendeletre Selmecbányán találjuk, az ottani bányászati nehézségekkel kapcsolatban. A XVIII. század elején tarthatatlan selmeci vízemelési nehézségek a bányászat jövőjének biztosítása végett megkívánták, hogy az addigi emberi és állati munkát más, olcsóbb és hatályosabb energiaforrással pótolják. Így jutottak a bánya technikusai arra az elhatározásra, hogy a vidék kedvező földfelületi viszonyait kihasználva völgyzárógátak építésével biztosítják kellő magasságban az időköziben megszerkesztett, s vízikerekekkel meghajtott vízemelő gépekhez szükséges vízmennyiséget. Mikoviny 1729-ben azonnal megkezdte a szélaknai tavak építését és ettől kezdve csaknem minden idejét a selmeci hatalma»! erővízgazdaság építése, mérése és szervezése kötötte le. Az ő elgondolásai szerint született meg a selmeci erővízgazdaság, melyhez 16 tó tartozott, 7 millió m 3 befogadó, s ugyanannyira tehető vízszolgáltatási képességgel. A tavakkal összefüggésben lévő vízfogó árkok összes hossza kereken 72 km, s a vizet a gépekhez vezető árkoké 57 km volt. A selmeci vízgazdasághoz hasonló nagyszabású és különleges természetű mérnöki munkát megelőzőleg a világon sehol sem ismerünk, s annak megépítése •Mikoviny érdeme. Mondott tavak egyébként ma is megvannak, s részben a selmeci bányászatot, részben a város vízellátását szolgálják. A XVIII. század eleji, selmeci bányászati nehézségekkel kapcsolatban, határozta el egyébként III. Károly, hogy Selmecbányán — az európai arany- és ezüst bányászat központjában — foányatechnikusokat képző iskolát állít föl, s annak tanárává 1735-foen Mikovinyt nevezte ki. Mikoviny még ez évben meg is kezdte az oktatást, s addigi lakóhelyéről, Pozsonyból családjával Selmecbányára költözött, melynek bányászata aztán elválasz:thatatlanul forrt egybe munkásságával. Kitűnő munkatársával, Hell József Károly (1713 —1789) főgépmesterrel teremtették újra a selmeci bányászatot, mely munkájuk nyomán soha nem látott lendületnek indult, s az 1740-től 1759-ig terjedő időben 42 és % millió Ft-ot jövedelmezett. Tudjuk azt is, hogy 1743-tól kezdődően az osztrák örökösödési háborúval kapcsolatban az akkori hadvezetőség igénybe vette, s 1749-ben Mária Terézia, érdemei elismeréséül udvari-kamarai mérnökké nevezte ki, s többek közt megbízta a budai királyi palota építésével is. 1750 tavaszán a Vág szabályozásának előmunkálatait végezte. Innen visszatérve Trencsén közelében megbetegedett, s halt meg hirtelen, 6 napi szenvedés után, 1750. március 23-án. Sírhelyét nem ismerjük, s nevét, és emlékét is — Hatalmas és ma is élő alkotásain kívül — elég méltatlan módon, mindössze csak egy budapesti és soproni utcanév hirdeti. Dr. Faller' Jenő HALAVÁTS GYULA (1853—1926) Halaváts Gyula egyike volt az 1880-as és 1890-es években azoknak a lelkes előharcosoknak, akik Magyarország, közelebbről a Nagy Alföld jó ívóvízzel való ellátását szorgalmazták. Ezt a célt artézi kutak lemélyítésével vélte elérheti. Ismeretes volt, hogy az ország legtöbb községének, sőt városának ivóvízellátása nem volt kifogástalan; a felhasznált ívóvíz sok esetben rossz, egészségtelen, sőt fertőzött is volt. Az ivóvizet a legtöbb esetben sekély mélységű ásott talajvízkutakból, néhol folyóvizeikből, miint a Tiszából, és a Körösökből nyerték. Természetesen a művelt Nyugaton se volt ekkor sok esetben jobb a helyzet, tehát szégyenkezésre nincs okunk.
