Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Bankó Károly-Kiss Ágoston: A Dunaújvárosi Vízmű korszerűsítésének beruházási programja

A beruházás célja, általános ismertetés, gazdasági cél és a telepítés indokolása A beruházási cél az, hogy 1967 végétől a Dunaújvárosi vízmű jelenlegi átlagos 11 000 m

3nap víztermelését 26 000 m

:

i nap termelésre fokozza, ami leggazda-. ságosabban a Dunai Vasmű ipari vízművéhez történő csatlakozással oldható meg. A tervezett bővítés elsősorban a város szociális, kommunáls és helyiipari, másodsorban az ipar fogyasztás növekvő igényét kívánja kielégíteni. Dunaújváros építésének első időszakában a Szalki-szigeten telepített nyolc csőkút az elhasználódás és a túlerőltetés következtében annyira kimerült, hogy további üzemeltetése lehetetlen. A későbbiek során épült csáposkutak adják a jelenlegi ivóvízmennyiséget. Ez, all 000 m-Vnap átlagos vízmennyiség a Duna vízállásának és a víz hőmérsékletének függvényeként ±25 százalékos ingadozással változik. Emiatt a vízhiány mind nagyobb, s május—június hónapot kivéve egész évben fennáll. A jelenlegi vízigény már most másfélszerese a termelt vízmennyiségnek. A lakosszám a megépülő 7200 lakás után 1970-re megkétszereződik s a 220 1 nap/fő fogyasztás + az igazgatási szervek, művelődési intézmények és a Vasmű szintén növekvő vízigénye 26 000 m

3/nap vízmennyiséget jelent átlagban. 1970-ben az új vízmű kapacitása a kővetkező lesz: maximális napi vízigény 33 800 m

3 A jelenlegi vízmű mértékadó (csúcs) kapacitása: —13 800 m

3 az új vízmű kapacitása 20 000 m

3 Az 1975—80-ban várható vízigény átlagban 37 000 m

3/nap, csúcsban 49 000 m

3/nap lesz. Ezért a tervezés II. üteme számol egy 20 000 m

3/nap kapacitású vízművel is. Mivel a távlati vízmennyiséget nemcsak a jelenlegi hálózatra települt fogyasztók használják majd, a vízmű további fejlesztésével egyidőben hálózatfejlesztési igény is felmerül. Ügyszintén indokolt lesz a magas tározótérfogat (víztorony) bővítése is. Járulékos beruházásként meg kell építeni a városi szennyvízfőgyűjtő csatorna meghosszabbítását. A kapcsolódó beruházási igény nem jelentős, mivel csak az energiaellátás területén mutatkozik. A víztisztítást illetően igen komoly problémák merültek fel. A megelőző tanulmánykészítés keretében széleskörű vizsgálatokat végzett a programkészítő tervezőintézet, felhasználva az OKI és a VITUKI 1954—60 között regisztrált vízmintáit is. Szükséges volt a vízminőségi vizsgálatokat a legkedvezőtlenebb eredményt adó téli kisvíz idején megismételni. A Szalki- és Apostagi-sziget közötti Duna-szakaszon felvett adatok 1962. február 8-án a következők voltak: a levegő hőmérséklete: —4 C° vízállás a dunaújvárosi hajóállomás vízmércéjénél: +190 cam mintavételek: 0,3 és 1,5 m mélységből Vizsgálat Mért eredmény SÄls^rinf összes keménység nkf 11,39—14,19 Lúgosság ml n/10 Hl 3,29—3,88 Vas (szüretien) mg/l 0,0—0,77 Vas (szűrt) mg/l 0,04 Mangán (szüretien) mg/l 0,12—1,30 Mangán (szűrt) mg/l 0,04—0,11 Ammonium mg/t 0,43—0,77 Nitrit mg/l 0,024—0,097 Nitrát mg/l 2,6—3,2 Klór mg/l 15—24 0

2 fogyasztás 6,10—10,99 5—15 1—5 0,2 0,1 0,05 0,05 10 30 2—3 klórral nem lehet végezni, mert a tisztítás során rendkívül bűzös klórfenol keletkezik, amely a vizet élvezhetetlenné teszi. Ozonizáló eljárást kell alkalmazni, amely hazai berendezéssel nem oldható meg. Hazánkban egyedül a Baláton mellett üzemel ilyen eljárással egy kisteljesítőképességű vízmű. Ha Svájcból sikerülne a berendezést .beszerezni, ez mintegy négymilliós beruházási többletigényt jelentene. Az eddig végzett vizsgálatok viszont még nem olyan mélységűek, hogy egyértelműen állást lehetne foglalni akár a klórozás, akár az ozonizálás mellett. Lehetséges a két eljárás komplex alkalmazása is. A beruházás részletes ismertetése és anyagi-műszaki megalapozásának indokolása Az új vízmű javasolt telephelye a Dunai Vasmű rezsiüzemétől keletre terülne el. A terület enyhe lejtésű, jelenlegi felszíne 146—147 m a Balti tenger felett. Talaja lösz, egészen az alapozási síkokig. Talajvízzel nem kell számolni. A tervezett technológiát az alábbiak szerint lehet összeállítani: Dobszűrők. A tisztítóműbe érkező nyersvíz először az állandóan forgó, hengeres, finom huzalszövetes dobszűrőkön folyik át, amelyek a szalagszűrőn ki nem fogott maradékok, szennyeződések visszatartására szolgálnak. Homokfogók. A dotoszűrőkből a víz a homokfogókba jut, amelyekben a 100 mikronnál nagyobb homokszennyeződés leülepedik. Ezek gúlaalakú fenékkazettákkal rendelkeznek, amelyekből a kiülepített homok eltávolítható. A homokfogó elé történik a derítőszer beadagolása, így az a vízzel tökéletesen elkeveredik. Itt lehet bejuttatni az esetleg szükséges fluort is. A derítőszer adagolása. Az eddigi tapasztalatok szerint a Duna víz derítőszeréül legmegfelelőbb az alumíniumszulfát Al

2(SO/,).i 7—10%-os oldata, amelyet az érkező nyersvíz mennyiségének arányában az adagoló berendezés a vegyszerszivattyún keresztül juttat a homokfogó elé. Derítők. Grever-rendszerű derítők alkalmazása a legmegfelelőbb. Ezek köralakú, tölcséres ülepítők, amelyekben a derítőszer hatására bekövetkező pelyhesedést elősegítő berendezés is van. A derítendő víz a felfelé bővülő derítőben áramolva sebességéből egyre veszít, végül lesz hely, ahol a sebesség éppen csak a pelyhek lebegtetésére elegendő. Itt a lebegő pelyhekből iszapfelhő alakul ki, amely az utána jövő vízmennyiséget szinte megszűri. Szűrők. A derített víz nyílt gyorsszűrőkbe jut, ahol a derítés után még a vízlbert maradt kis pelyhek is kiszűrődnek. A szűrést kb. 120 cm vastag, 1 mm átmérőjű szemcsékből álló kavicsréteg végzi. Tisztavízmedence, szivattyúház. A tisztított víz tározó medencébe jut, ahonnan a hálózati szivattyúk a vizet a fogyasztókhoz juttatják. Segédberendezések. Homokfogónál: lazító kompresszorok Vegyszeradagoló berendezéseknél: keverő kompresszorok, vegyszerszivattyúk. Derítőknél: leürítő szivattyúk. Szűrőknél: öblítő szivattyúk és kompresszorok. Az őszes kompresszoroknak olajmentes levegőt kell szállítani, mert a vízbe kerülő olaj ártalmas az egészségre. Mivel hazai gyártmányú olajmentes levegőt szállító kompresszor nincs, ezeket tőkésimportból (nyugatnémet) .kell előirányozni. Géplista. A jelentős egyedi gyártású, valamint a legfontosabb bel- és külföldi gépek részletes ismertetésétől eltekintünk — mivel igen hosszadalmas volna — s csak a gépköltségek összesítését adjuk meg: Műhely gépi felszerelés: 214 000,—Ft Elektromos vonatkozású gépek: 380 000,— Ft Technológiai vonatkozású .gépek

: 4 515 000,— Ft őszesen: 5 109 000,— Ft A nyert adatokból megállapítható, hogy a technológia során fertőtlenítés és lebegő anyag eltávolítás szükséges. A fertőtlenítés jelenti a legnagyobb nehézséget, mivel több vízminta fenolos szennyeződést mutatott. Ilyen szennyeződés mellett a víz fertőtlenítését Fentiekből nyugati import összesen: Szocialista import összesen: Importgép összesen: Rubelben (1 Rbl=53,24 Ft) összesen; 210 000,— Ft 2 480 000,— Ft 2 690 000,— Ft 50 420,— Rbl 40