Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Ozoray György: A Tétényi fennsík vízföldtana

A TÉTÉNYI FENNSÍK VÍZFÖLDTANA OZOEAY GYÖRGY Magyar Állami Földtani Intézet Földtani felépítés. A Tétényi-fennsík alaphegysége nem ismeretes. Legidősebb ismert képződménye a középsőoligocén agyag. A felsőoligocén északon hoszszú csíkban felszínen van: agyag, csillámos-finomhomokos agyag (slír) és ún. Pectunculus obovatusos fínomhomok. Az oligocén fölé diszíkordanciával települnek a burdigalai-helvéti üledékek, partszegélyi durva kavics, sekélytengeri homok, homokos kavics, szárazföldi keresztrétegzett homok, palás agyag és kavics és (egy kis folton) riolittufa. pannóniai rétegek csak eróziótól megkímélt foszlányokban találhatók, míg a felsőpannóniai képződmények transzgresszióval települnek a szarmata mészkő, stb-re. A fennsík negyedkori képződményei: lösz, lejtőtörmelék, teraszkavics-foszlányok, patakhordalék. Az érdi félmedence, a ma már parthoz kapcsolt érdi Sziget, a Dunapart és Hárossziget folyami üledékei: lencsés településű kavics, kavicsos homok, homok és iszap. Szerkezet. A felszín és (első megközelítésben) a rétegek fő dőlésiránya DK-i. Ezenkívül az egyes szerke1. ábra. A Tétényi fennsík vázlatos földtani térképe A tortonai emelet újabb transzgresszióval jelentkezik: konglomerátum, homok, homokkő fölé lajtai mészkő települ. A lajtai mészkő felfelé üledékfolytonossággal szarmata mészkőfáciesekbe megy át. Ahol a szarmata túlterjed a lajtai mészkövön, a rétegsort transzregressziós konglomerátum nyitja meg [1]. Diósd körül félhold alakban alsópannóniai (javarészt homok és homokkő) és felsőpannóniai (agyag és homok) települ. Felsőpannóniai képződményeket (főleg agyagot) találunk feltárva az Érd—Öfalu—Százhalombattai-rög peremén és Biatorbágy körül. Földvári A. megállapítása szerint [3] a Törökbálint—Érd szerkezeti vonaltól K-re a pannóniai rétegek üledékfolytonossággal települnek. Ettől Ny-ra az alsózeti rögök kissé DNy felé kibillentek. Ezáltal szerkezetileg előrejelzett völgyek és kis magasságú tereplépcsők keletkeztek [7], Felszínalaktanilag is igen szembetűnőek az ÉNy—DK-i, ÉK—DNy-i, valamint a K— Ny-i, É-D-i irányú szerkezeti elemek. K—Ny-i irányú a fennsík É-i pereme, a „Tétényi-legelő" fennsíkdarabja. É—D-i a Benta-patak szorosa és a Duna budafoki szakasza. ÉNy—DK-i a Benta alsó folyása, a százhalombattai táblarög és a fennsík legtöbb belső völgye. A földtani térképről (1. ábra) is leolvasható számos, fenti irányokba eső képződményhatár. A konkordáns képződmények sávos felszíni egymásrakövetkezése az ál35