Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Szalóczy Bálint: Az esőztető öntözőberendezések néhány beruházási és méretezési kérdése

10. ábrát a 11. ábrával hasonlítjuk össze és ugyanekkor még a 12. ábrán a megyénként feltüntetett %számokat is tekintetbe vesszük, melyek a belterületi és a külterületi artézi kutak megoszlására vonatkoznak, az tűnik ki. hogy a lakosság számarányának kb. megfelelően, Békés- és Csongrád megye kivételével az artézi kutak % része belterületi kút és csak a kivételként említett két délkeletalföldi megyében vannak többségben a külterületi artézi kutak. Ami ebben a csoportosításban a kétféle kút-típus átlagos vízhozamát illeti, nagyon nagyok az ingadozások. A megyék többségében — nyilván az erősebb kihasználás miatt a belterületi kutak adnak több vizet, nem is egy esetben két- vagy többszörösét is a külterületi artézi kutakénak (pl. Győr-, Zala-, Baranya-, Nógrád-, Csongrád-, Békés megyében). Ezzel szemben pl. Heves, Hajdú és Szabolcs megyében a két vízhozam-mennyiség kb. azonos. V?gül Vas, Fejér és Bács-Kiskun megyében a belterületi artézi kutak átlagosan már jóval kevesebb vizet adnak, mint a külterületiek. Ennek okát előreláthatólag azzal lehet megmagyarázni, hogy a belterületi kutak (ezek itt mindenütt 75—80 %-os arányban szerepelnek) vízadó rétegeinek vízadó12. ábra. összes artézi kutak és a belterületi artézi kutak közepes vízhozamának (l/"p) eltérései (-(-, —), összefüggésben a külterületi artézi kutak %-os arányával képessége amúgy is aránylag kevés lehetett és így — nyilván erős kihasználás miatt — már vízhozamcsökkenés állott be. A kérdés természetesen még további részletes vizsgálatokat igényel, mert sokkal bonyolultabbnak látszik. Hogy a belterületi artézi kutak kihasználtsága mégis nagyobb arányú, mint a külterületi kutaké, arra még a 12. ábra eredményei alapján is nyerhetünk bepillantást. Ezen ugyanis az összes artézi kutak és csak a belterületi artézi kutak átlagos vízhozamának eltérését tüntettük fel, továbbá a külterületi kutak számának %-os arányát is. Az ábrát jelen esetben úgy kell értelmeznünk, hogy egyes megyékben az összes artézi kutak átlagos vízhozama kisebb, mint a csak belterületi kutaké és az eltérés elég tetemes lehet (Vas megye 20 1 p, Fejér -23, Bács -8, Heves -1, Szabolcs -1, Hajdú -0), annak ellenére, hogy a belterületi kutak elterjedésének aránya nagy, mintegy 75%-os. Ebben az esetben tehát a két mennyiség, az összes kutak átlagos vízhozama és a csak belterületi kutak átlagos vízhozama közötti eltérést többek között a belterületi kutakra nehezedő erős vízhasználat miatti nagy vízhozamcsökkenés okozhatja, amint e három megyében erre a jelenségre már a 11. ábra magyarázatával kapcsolatban utaltunk és az ott megismert körülményeket így módunkban áll erről az oldalról is alátámasztani. Így pl. egyes megyékben a belterületi artézi kutaknak a külterületiekéhez képest két-vagy még többszörös átlagos vízhozama, társulva az erős, nagymértékű kitermelést előmozdító igen kedvező artézi vízbeszerzési lehetőségekkel, a 12. ábrán is megmutatkozik, pl. Győr, Csongrád, továbbá részben Zala, Baranya és Nógrád megyékben. Az elmondottak — artézi vizeink eloszlásával és az artézi kutak bizonyos szempontú gyakoriságának vizsgálatával kapcsolatban — csak a kezdetét jelenthetik az ilyen irányú kutatásoknak és a vonatkozó adatok még több tényező alapján történő feldolgozása, mind az összes tudományos, mind pedig a műszaki adatok figyelembevételével egyrészt még sokoldalúbb megvilágításba helyezik e kérdést, másrészt alapul szolgálhatnak abban, hogy e nagyon fontos hazai természeti kincset a jövőben komplex módon, a leggazdaságosabban használhassuk fel. AZ ESŐZTETŐ ÖNTÖZŐBERENDEZÉSEK NÉHÁNY BERUHÁZÁSI ÉS MÉRETEZÉSI KÉRDÉSE DR. SZALÖCZY BÁLINT Agrártudományi Egye^m, Gödöllő Az esőszerű öntözés nagyarányú fejlesztése nagy beruházásokat igényel a népgazdaság és az üzemek részéről. Ezek a beruházások pedig hosszú időre megteremtik az öntözés feltételeit és befolyásolják a termelés gazdaságosságát. A beruházási célokra rendelkezésre álló források azonban mind népgazdasági, mind üzemi szinten koilátozottak. Ezek a tények megkövetelik, hogy minden beruházást — így az esőztető berendezések létesítését is — alapos megfontolás és gazdaságossági számitások előzzenek meg. A beruházások gazdaságossági vizsgálatánál a beruházási költség az egyik legfontosabb tényező, sőt egyes esetekben önmagában is meghatározó, vagyis a beruházási költségek összehasonlítása a beruházások egy jelentős csoportjánál a gazdaságosság egyetlen vizsgálati módszere is lehet [4). „Ilyenek azok a beruházások, amelyeknél a megvalósítandó létesítmények üzemeltetési költségei az összehasonlítandó változatoknál nem vagy csak jelentéktelen mértékben térnek egymástól" Pl. épületek [4], Az esőztető berendezések egy részénél az egységnyi vízmennyiségre vonatkoztatott üzemeltetési költségben nincs jelentős különbség, csupán néhány berendezésnél tapasztalható nagyobb eltérés. A beruházási költség nagysága azonban minden esőztető berendezésnél döntően befolyásolja az öntözés költségét, illetve gazdaságosságát, hiszen a beruházási költség által meghatározott költségtényezők (amortizáció, fenntartás) az összes üzemeltetési költségnek közel 50%-át adják a legtöbb berendezésnél. Ügy gondolom, hogy a fentiek indokolttá teszik, hogy az esőztető berendezések beruházását külön ön- • magában és közelebbről is megvizsgáljuk. Vizsgálatainkat két kérdéscsoportra terjesztjük ki: 1. Az esőztető öntözőberendezések beruházási költsége és annak összetétele, 2. Az esőztető öntözőberendezések néhány méretezési kérdése. 1. Az esőztető öntözőberendezések beruházási költsége és annak összetéteie. Az esőztető berendezések beruházási költségének helyes megítélését jelenleg sok körülmény zavarja. Az egyes szakkönyvekben és a szakemberek körében is gyakran találkozunk eltérő, sőt ellentmondásos adatokkal. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a beruhá• Ki/fairt 3-tto kút fCJtJV 14