Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Általános hozzászólások - Csaszlava Jenő - Kesserű Zsolt - Dr. Vitális György

csaik az igen drága merev betonburkolatot alkalmazták. Az ismertetett eljárások gazdaságossága még tovább növelhető — megfelelő gépesítéssel. Az eljárások egyszerűek, és így gépesítéssel nagy felületeket lehet olcsón vízzáróvá tenni: A tatabányai körülményeket nézve különös fontosságú a gépesítés, mert a felsorolt nagy feladatok gazdaságosan csak a célnak megfelelő gépekkel oldhatók meg. A jelen ankét tárgya a bányavíz hasznosítása, de ezen vízzel jól kell gazdálkodni, mert világszerte előtérbe lépett a vízhiány, ezért voltam bátor felhívni a figyelmet a vízveszteség kérdésének fontosságára. ALTALÁNOS HOZZÁSZÓLÁSOK Csaszlava Jenő, Tatabányai Szénbányászati Tröszt, hozzászólása: Mai ankétunk országunk valamennyi karsztvízveszélyes bányáinak problémáját érintő kérdéseket tárgyalta. Szénbányászatunk tatabányai medencéjének karsztvízzel való küzdelme a jövőben még mindjobban erősödni fog. Hasonló küzdelmet folytat — 12 éves megfigyelések alapján — a bauxitbányászatunk is. A közelmúltban folytatott tárgyalásaink alapján említették, hogy 5—8 éven belül — számításaik szerint — a dunántúli bányászatnak 200 m

3/p vízemelésre kell felkészülnie, a kívánt depressziós tölcsérek kialakítása érdekében, amely mennyiségből a bauxitbányászat kb 100 m

3/p mennyiséget fog emelni. A földtani vízgyűjtő területük — a sok évi átlagot véve figyelembe — 400 m

3íp csapadékmennyiség táplálást ad. Várpalota, Székesfehérvár városok vízellátását biztosított természetes forrásfoglalások — a karszrtvízszín fokozott süllyesztéséből kifolyólag — elapadtak. Az erőteljesebb karsztvíz kiemelés — későbbi éveikben — a balatontapoloai fürdőváros karsztvíz jellegű vizeire is károsan fog kihatni, a jelenlegi vízmennyiség csökkenni fog. Kétségtelen, hogy a bányászait karsztvíz elleni küzdelme a jövőben fokozódni fog. Ez maga után vonja a természetes források apadásait, megszűnéseit, ami a jelenlegi vízháztartást új helyzet elé fogja állítani. A természetes forrásokra telepített vízfoglalások jövője — ahol karsztvízveszélyas bányászat folyik — egyre kétségesebb lesz. Az a karsztvíz mennyiség, amit a bányászat kénytelen külszínre emelni, olyan tekintélyes mennyiség, aminek célszerű felhasználásáról nem gondoskodni, igen nagy könnyelműség. Pl. a tatabányai XV b aknánál emelt több mint 24 000 m

3/'nap vízmenynyiség elegendő lenne Tatabánya és Oroszlány városok vízellátására. Az emelt karsztvizek (ivó-, ipari-, mezőgazdasági) hasznosítása — bár többrétű lehet — mégis nehézségekbe ütközik, amelyek ma megoldatlanok. Ugyanis a bányaüzemek — kényszerből — az üzemeltetést veszélyeztető karsztvizet a külszínre kiszállítják és a zavartalan elfolyást biztosítják, azonban hasznosításra szükséges hitelfedezettel nem rendelkeznek Ezért a kiszállított i karsztvíz hasznosítás nélkül elfolyik. A hasznosítás orságos érdek, amiért is országos irányítás, egyeztetés, tervezés és beruházásra volna szükség. ' Kesserű Zsolt, Bányászati Kutató Intézet, hozzászólása: , Amint az előttemszólók részletesen kifejtették a karsztos alaphegységű szén medencékben az aktív vízvédelmi módszerek bevezetése a vízigazdálkodást döntően befolyásolni fogja. Az előadásokból és a hozzászólásokból az is kitűnt, hogy jelenlegi rezervoármechanikai ismereteink alapján az aktív vízvédekezés hatása a karsztos alaphegységű bányaterület vízháztartására még nem számítható. Dr. Ajtay Zoltán előadásában röviden ismertette a létegyízveszélyes miocén-pliocén barnakőszén és lignitfoányászat vízvédelmi kérdéseit is. E területen, mely kiterjedését tekintve nem sokkal kisebb az alap-szénterületeknél, már jelenleg is aktív védekezési módokat alkalmaznak. A vízháztartás szempontjából egyébként is lényegtelen, hogy a fedőrétegek vizét előzetesen fúrással, a kihajtott vágatokkal, vagy utólagosan fejtéssel csapolják meg. A rétegvízveszélyes miocén-pliocén bányászat tehát nagy területek, jelentős iparvidékek vízháztartását befolyásolja. E saénterületek laza, szemcsés víztárolóira vonatkozóan viszont hidraulikai ismereteink elegendőek ahhoz, hogy a bányaművelétek követelményeit a vidék vízháztartására számíthassuk. Ezzel a lehetőséggel azonban a bányavállalatok általában nem éltek, annak ellenére, hogy a bányatörvény előírja a bányakárok — értelemszerűen a hidrológiai jellegű bányakárok — tervezését is. Nem lenne felesleges .annak a kérdésinek a vizsgálata sem, hogy adott esetekben az előzetes szűrőkutas lecsapolási módszerede mennyiben könnyíthetik meg a fakasztott bányavíz hasznosítását legalábbis ipari cé.okra. Az előbbiek alapján javasolom: 1. A t. ankét a Bányatörvényre hivatkozva kérje fel a NIM illetékes főosztályát, hogy a jövőben a bányavállalatoktól fokozottabb mértékben követelje meg a laza, szemcsés víztárolókra vonatkozóan a hidrológiai jellegű bányakárok előzetes tervezését mind a távlati tervek, mind az éves szakmai tervek mellékleteként. 2. A szénbányászat a tervek ismeretében működjön együtt a vízgazdálkodás illetékes szerveivel az érintett területek vízellátásának megoldásában, figyelembe véve a bányavízhasznosítás lehetőségeit is. 137